top of page

A háború rég zajlik a fejünk körül | Heti Feledy

Sziasztok! 

2024 első negyedévének – és a hosszú húsvéti hétvégének – a zárásaként tegyünk egy lépést hátra, és szemléljük egy pillanatra madártávlatból, hogy milyen információs turmixban keringünk félbevágott epermagként. Mielőtt ebbe belemerülünk, mentsd el a listádra a friss podcastot, amelyben a volt újságíró, jelenlegi berlini Public Affairs cégvezető Kalmár Szilviával beszélgetünk a lobbi és a demokrácia kapcsolatáról.

A lobbizás mennyire lehet része egy demokráciának? | Feledy Podcast #8 - Partizán Podcast | Podcast on Spotify 


🔐 A közjó nyomában. Hiába töltünk sokkal több időt képernyők előtt (négyszer-ötször többet mobilozva, mint tíz éve), és hiába fogyasztunk valamivel több információt, nem feltétlenül lettünk okosabbak. 

  • Klasszikus “a mennyiségi szint növekedése minőségi változást hoz” problémával állunk – vagy inkább ülünk – szemben. A politikusok szintén beszálltak az információs vihar gerjesztésébe. A belpolitika ezáltal kiterjesztette hatósugarát, amit mi polarizációnak élünk meg, ami a hétköznapban azt jelenti, hogy korábban nem átpolitizált témáknak adtak a politikai szereplők erős politikai asszociációt. (Már a bogárevés is politikai kérdés, de itt mindenki gondolja át, hogy számára mi volt a legmeglepőbb alkalom, amikor korábban semleges téma átpolitizálásába belefutott.)

  • Adott ország politikai csoportjai kommunikációsan lehatárolják saját táborukat, narratíváikkal igyekeznek befedni a táborukon belüli érdekkülönbségeket, miközben az ellenfél táborában új törésvonalakat akarnak húzni. Ez a mai hír-sebesség mellett nem kevés instabilitást szül, amit sokan nem restek kihasználni.

🌌 Az információs tér torzításának lehetősége minden korábbi korszaknál olcsóbb (ld. az újságírók nehézkes beszervezését a hidegháborúban vs. Facebookon való trollgyár jelenlét elérési számait). Ezt a nemzetközi ellenfelek kegyetlenül kihasználják. 

  • Mára egy átlagos választó olyan információs cunamiban van, amiben pszichológiailag teljesen természetes és normális reakció, hogy burkot keres magának. Nem lehet ennyi mindent megszűrni, tényellenőrizni.

  • A pártok ilyen burkot kínálnak, amolyan identitás-esernyőt, törzsi szertartást, egy olyan filtert, amin garantáltan nem mennek át a narratívának ellentmondó tények.

  • A társadalom által közösen osztott valóságkép lényegében a múlté, valóságpárhuzamok alakulnak ki, élnek meg gond nélkül egymás mellett úgy, hogy közben ugyanabba a közértbe térünk be. 

  • Ebben a közegben Moszkva és Peking rengeteget fejlődtek az információs műveletek terén. Az oroszok kifejezetten nem a stabilitást keresik, hanem a destabilizálás lehetőségét, ami ebben a környezetben számukra egy olcsó aszimmetrikus opció. (Aszimmetrikus = a támadó a befektetett erőforráshoz képest aránytalanul nagy kárt okoz.)

⚡ Egyre szofisztikáltabb információs műveletek zajlanak a fejünk körül élesben: a befolyásolás és a dezinformációs kampányok rendkívül hatékony fegyverek a demokratikus berendezkedésű társadalmakkal szemben, hiszen a többi demokratikus hang védelme miatt a szándékosan félrevezető hangok kivezetése is nehezebb. Eközben információsan visszatámadni a kínai tűzfal vagy az orosz közmédia hátországába finoman szólva nem egyszerű. Így viszont oda jutunk, hogy lassan semmi sem az az európai közegben, mint aminek látszik. 

  • Mit tudunk tenni? A kisközösségek újrateremtésével az identitások helyben való újrafeltalálása (és nem virtuális pótlása), a mentális egészségünkre fordított nagyobb erőforrások és a kisebb társadalmi egységek felértékelése (lakóközösség, házasság, többgenerációs együttlakás, sportklub stb.) segítheti az autonóm egységek kialakulását és az információs higiénia organikus táplálását.


 
 

🖌️ Orrunk előtt a példa. Szándékosan maszatolnak politikusok az ukrán háború és béke kérdésével. Holott a kapituláció nem béke, az igazságos békéhez elkerülhetetlen lehet a háború, a háború nemcsak ott zajlik, ahol katonák lőnek, hanem például az információs és a kibertérben is. A háború köde (fog of war) amúgy se sokat enged a valódi helyzetből a képernyőnkre. De mi az érdekünk, itt Európában? Elkerülhető-e, hogy külföldi aktorok adják döntéshozók szájába a “saját” érdekünket? Teszünk-e eleget azért, hogy a saját érdek alulról felfelé  módon valóban artikulálódjon? 

  • Az ukránok visszaszorulásáról szóló hírek a valóságban azt jelentik, hogy Bahmut eleste óta pár kilométert tettek meg legfeljebb az oroszok, miközben dollármilliókat költenek arra Moszkvából, hogy Európában és Washingtonban elhintsék a defetizmust. Ha kapnának eszközöket az ukránok, védenék a hazájukat – és a 27 uniós hazát is. 

  • Donald Tusk a múlt héten úgy fogalmazott, hogy

 
 

Európa számára. A kontinens realistább fele 2014 előtt is figyelmeztetett már az orosz fenyegetésre, de 2022-ig hiába hadonászott a piros zászlóval, az egyes kapitalista aktorokat és hiú politikusokat kiszolgáló ellenséges érdekek gond nélkül beépültek a kontinens döntéshozatalába. 

  • Ez az interiorizáció az, amely még tovább rontja az érdekfelismerési képességünket Európa számos országában, mert saját nyelvünkön, ismerős módon tálalva – és nem oroszról történő rossz fordításokban – mondják el, hogy nekünk mégis az a jó, ha fáj.

  • Miért ne lett volna már 20 éve érdekünk az európai energiaunió, hogy közösen vegyünk gázt az oroszoktól? Vagy az, hogy a kínaiakat azonos arányú piacnyitásért engedjük be az EU-s piacra? Mégis leszalámizták Moszkvából az európai energiavásárlókat (akik jó pénzért ezt támogatták is), és Pekingen se kértük számon rendesen, hogy miért nincs reciprocitás a gazdasági kapcsolatokban, holott ezek a kérdések csak a belépők lennének a trivialitás világába. 

Visegrad Post. Az Európai Parlament júniusi választása óriási teszt lesz a kontinens immunrendszerének. Több helyről hallani, hogy minden korábbinál magasabbra húzott védelmi falak mögött érezhetik magukat a polgárok. Valami tényleg megmozdult. A cseh miniszterelnök, majd belga kollégája és további szereplők jelentették be, hogy egy orosz finanszírozású, komoly propagandahálózatot féltucat európai felderítő szolgálat együttműködésével számoltak fel. Erről a HVG beszámolt magyarul: több országban – feltehetőleg Magyarországon is – politikusok készpénzt vagy kriptót kaptak azért cserébe, hogy hitelesítsenek orosz érdekeltségű médiafelületeket vagy narratívákat. Ez a legutóbbi nyomozás egy a sok közül, bár e listán úgy tűnik, nagyobb halak is feltűnnek: a szlovák volt belügy-, jelenlegi hadügyminiszter Kalinak, francia és belga szélsőjobbosok, EP-listás AfD-s, egyes szereplőkkel a magyar szélsőjobbnak volt közös biznisze korábban. 

  • A politikusok mellett – akik így saját nemzeti buborékjukban rekreálták az európai ellenfél által kívánt narratívákat a háború idején – természetesen az üzleti élet és a közigazgatás is áldozatul esett hasonló műveleteknek az elmúlt 10-15 évben.

  • A múlt héten éppen az Europol felsővezetésének személyes aktái tűntek el, márpedig ezek mindig rendkívül érzékeny információkat tartalmaznak. 

  • A német Wirecard-sagában a volt CEO, az osztrák születésű Jan Marsalek Moszkvának dolgozik alighanem új projekteken, viszont az általa és az FPÖ-s belügyminiszter, Kickl alatt okozott károkat még most tárják fel, épp a Nemzetbiztonsági Tanácsot is összetrombitálták. Legújabban oroszoknak dolgozó bolgár kémek akarták Angliából eladni többek közt az osztrák szövetségi rendőrfőnök és más vezetők mobiltelefonjának teljes másolatát. 

  • Egy ország sem kivétel a hihetetlen intenzív nyomás alól, ahol külföldi aktorok hazai narratívába ültetik át a megvásárolt vagy megzsarolt együttműködők segítségével az ország számára amúgy kárt okozó hamis üzeneteket.

  • A legijesztőbb, hogy ezt az előző mondatot ugyanúgy le lehetett volna írni a Magyar Nemzetben, annyi különbséggel, hogy teljesen mást értenek a “külföldi aktoron”...!


🌍 Online világból offline fordulat. Néha egyszerűbb megérteni az ökoszisztémát, ha nem a sajátunkról van szó. Nézzük meg Afrikát. Igen, Afrikát! A kontinens biztonságával foglalkozó egyik agytröszt remek kutatása összesítette, hogy mely országokban kik finanszíroztak dezinformációs kampányt választások, puccsok vagy egyéb politikai bizonytalanság alkalmával. Tény, hogy az orosz zászlót e térképen legtöbbször ott fogjuk látni, ahol éppen a nyugatellenes puccsok lezajlottak, mivel a moszkvaiak a zavarosban halászást űzik a legjobban. (Így gyorsan tegyük hozzá: a puccsok nem az oroszok miatt robbantak ki, de ha már volt mit megkavarni, akkor megkavarták.)


Forrás: ACfSS [ https://africacenter.org/spotlight/mapping-a-surge-of-disinformation-in-africa/?link_id=17&can_id=211548f0c4494ddcb86bf9c95996be26 ]

📰 Ma dezinfó, holnap menekülthullám. Legalább 39 afrikai országban zajlott dezinformációs kampány. Egyes országok ebben kiemeltek, ahol arányaiban jóval több befolyásolási kísérletet indítottak: ezek tipikusan a már eleve sebezhető helyek, tehát ahol kis befektetéssel gyorsan és nagyot lehet nyerni (=új baráti rezsimet helyzetbe hozni). A műveletek 60%-a külföldi volt, élükön az orosz, a kínai, az emirátusok, a szaúdiak és Katar állt. Helyi politikai táborok, iszlamisták és junták viszik el a másik 40%-ot. Ezek között természetesen szövetségek alakulhatnak. 

  • Afrika fontossága egyértelmű az erőforrásokért vívott küzdelemben, illetve a Nyugat maradék támogatóinak feldarabolásában, az ukrán gabonapiac leépítésében; de gondoljuk el egy pillanatra, hogyha az európai térkép hasonló felrajzolása megtörténhetne (nyilván szégyenlősebbek az öreg kontinensen), az hogy festene. 

  • Nigerből éppen az amerikai katonákat is kidobják, pedig komoly drónrepteret építettek ki az elmúlt években. Csak hogy érezzük: az új katonai vezetők, orosz szirénhangok mellett, szakítanak a Nyugattal. Az amerikai kivonulás viszont tágra nyithatja a kaput az eddig visszaszorított ISIS-fundamentalisták és a szubszaharai migráció előtt, tehát Európában lesznek következményei.


A 18-29 éves amerikai fiatalok egyharmada rendszeresen híreket fogyaszt a TikTokon. 


📵 TikTok visszaszámlálás. Az USA-ban zajló TikTok-betiltási vita ebből a szemszögből nézve igazán izgalmas. Adott egy kínai szoftver, amin százmilliós nyugati tömeg tölt napi sok órát, és még Biden elnök is felvonult rá a kampányával. Mégsem véletlen, hogy az amúgy teljesen kampányüzemmódban futó Képviselőházban is kétpárti (!) egyetértés volt abban, hogy eladásra kényszerítsék a TikTok amerikai üzletágának kínai tulajdonosát egy új törvénnyel, nemzetbiztonsági okokból. Most a Szenátusnál a labda. Ezt egyszer Trump megpróbálta elnöksége alatt, akkor nem járt sikerrel. Mégis érthető, hogy a sokféle szolgálat aggódva figyeli, amint amerikai TikTok felhasználók milliói (és különösen a fiatalok) egy kínai cég algoritmusán keresztül nézik a világot. 

  • Váratlan fordulat volt az amúgy Kína-ellenességen nevelt republikánus tábornak is, hogy Trump pár hete a törvényjavaslat ellen foglalt állást. A jól értesült sajtó szerint az elnökjelölt egyik nagyobb kampánydonorja érdekelt a TikTokban mint befektető, és meggyőzte őt, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.

  • Akármit gondolunk Trumpról és a TikTokról, legalább az USA-ban egyfajta vita kialakult a jelenséggel kapcsolatban, a nemzetbiztonsági immunrendszer legalább felteszi a kérdéseket, rámutat a kockázatokra, és annak tudatában kell politikai döntést hozni.

  • Európa ez ügyben nem egységes. Az ausztrál, új-zélandi, kanadai, belga és holland kormányzat, a dán védelmi minisztérium és a norvég parlament mind úgy döntött, hogy nem lehet TikTok a hivatali telefonokon, ahogy a brit minisztereknek sem. De nemcsak Európáról van szó: érthető módon Tajvan és az afgánok is betiltották, India 2020-ban 58 további kínai appal együtt becsukta, követte őt Nepál is a “társadalmi harmónia” végett.


Eközben a lakosság korhoz és párthoz képest látja veszélyesnek vagy éppen veszélytelennek a TikTokot.


 
 

Cuba libre. A kacsa-teszt is egyre nehezebben alkalmazható, de azért néha javallott. Az USA-ban mégis 10 éve nem hajlandók elhinni a teszt eredményét a felső szinteken. A Havanna-szindrómáról van szó. 

  • Közel 1500, a világ legkülönbözőbb pontjain szolgáló amerikai diplomata számolt be hasonló tünetekről 2014 és 2024 között: hirtelen szédülés, hányinger, éles hang, majd megmaradó fejfájás, gyakran orvosilag igazolható agyi trauma. Az első alkalommal nyilvánosan 2016 körül a kubai fővárosból számoltak be erről, de még 2023-ban is azt mondta egy belső bizottság, hogy nem létezik az egységes Havanna-szindróma

  • Az áldozatok (akik gyakran családtagjaikkal együtt szenvedték el) régóta igyekeztek igazukat bebizonyítani. Most a The Insider és Christo Grozev által vezetett oknyomozás húzta össze a szálakat. 

  • Nem is az a sokkoló, hogy a már a szovjet időszakban tesztelt akusztikus fegyvert sikerrel vetették be az amerikai diplomácia ellen 2014 (Krím annexiója) óta, hanem az, hogy az amerikai szervek mindvégig tagadásban maradtak. 

  • Az amerikai orosz-specialisták következetes fizikai leépítése zajlott több helyen, a diplomaták megtizedelése. Az akusztikus fegyvert közelről alkalmazhatták, amely tartós agykárosodást okozott, sokaknak előrehozott nyugdíjazást, folyamatos egészségügyi ellátást tett elkerülhetetlenné, annyira szétverte a fejüket a fegyver. 

  • Miért nem akarja a szolgálat beismerni? Színfalak mögött egy ideje már úgy tűnik a The Insider infói alapján, hogy kifizették a kártérítéseket, de a nagy beismerés mégis késik, így a tavalyi hivatalos panel sem találta bizonyíthatónak az összefüggést, hogy oroszok lennének a dolog mögött. Az oknyomozók most alaposan demonstrálták a kapcsolatot a GRU (az orosz titkosszolgálat) egy csapatával. 

Merthogy ugyanaz a csapat, a 29155-ös egység vetette be az akusztikus fegyvert, amelyik a novicsok idegmérget használta Szergej Szkripáléknál Salisburyben, vagy amely a cseh és bolgár fegyverraktárak ellen követett el támadást, illetve amely többek közt a montenegrói puccskísérletért is felelős. Régi ellenfelek tehát a kémszcénán. Egy évtizedig nem látszott a kacsa kacsának? 

 

Rövidhírek

96 megtekintés4 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az időzítés mestere: Hszi | Heti Feledy

Sziasztok! Nem is tudna jobbkor kimenni ez a hírlevél: Hszi Csin-ping kínai elnök épp Budapestre érkezik Belgrádból, hogy majd május 9-én a magyar miniszterelnökkel töltse az Európa-napot. Ezt szigorú

Kereplő kémfészkek | Heti Feledy

Sziasztok! Ha már május elsejére esik a szerda reggel, akkor remélem, sok időtök lesz az olvasgatásra! :) Finom gyűjtéssel készültem, tanulságos, ahogy a magukat szuverenistának tekintő európai szélső

A valóság szele a Kártyavárban | Heti Feledy

Sziasztok! Akik követték a hírlevelet, azok kevésbé lepődtek meg azon, hogy végül az amerikai kongresszus, miután kiköpni nem tudta, lenyelte a nagy háborús támogatási csomagot. Mike Johnson, a Trump

4 Comments

Rated 0 out of 5 stars.
No ratings yet

Add a rating
Guest
May 02

Hogy képzelhető el bármelyik közeli (front)ország számára reális "orosz fenyegetés", amíg a NATO-ban vannak? A szerzői elemzés úgy számol, hogy a mai Oroszország minden további nélkül háborút kezdene az erőeszköz-számvetés mérlege alapján többszörös túlerőben levő NATO-val?

Like

Guest
May 02

"az igazságos békéhez elkerülhetetlen lehet a háború" - amellett, hogy ez annak a békeaktivistának a logikája, aki Boszniában fokozni kérte a bombázásokat, "hogy elkerüljük a humanitárius katasztrófát", nem ártana példákat említeni "igazságos békére" az elmúlt 50 évből...

Like

Guest
May 02

Az "A legijesztőbb" kezdetű mondatnál is ijesztőbb, hogy mintha a szerző szerint csak az egyikféle tömbből származó "külföldi aktorok" lennének szigorúan nemkívánatosak, míg a másik klubhoz tartozók elé szőnyeget kéne téríteni és hódolóküldöttséget meneszteni.

Like

Guest
May 02

Kulturális ellenszerül kínált receptként olvasni: "a kisebb társadalmi egységek felértékelése (lakóközösség, házasság, többgenerációs együttlakás, sportklub stb.) segítheti az autonóm egységek kialakulását" - a példák meglehetősen régivágásúak és talán nem véletlenül kevéssé követettek az egyén szintjén kulturális forradalommal felérő stratégiákban (pl. az autonomizmus mozgalmában).

Like
bottom of page