Új vízió! Esetleg cikk vagy stratégia? Az év első hete komoly meglepetést hozott: a magyar miniszterelnök kül- és gazdaságpolitikai víziójáról szóló összefoglalót. Nehéz megítélni a hasonló közlések súlyát, mivel hivatalos külügyi stratégiát legutóbb 2011-ben tettek közzé, még Martonyi János külügyminisztersége idején, ezt követően legfeljebb miniszteri, miniszterelnöki sajtótájékoztatók, tusványosi beszédek és részstratégiák (pl. Keleti Nyitás) alapján lehetett tájékozódni. A friss írás több pontját érdemes lenne alaposan körbejárni, e hírlevél most arra szorítkozik, hogy a központi hipotézist vizsgálja.
A globalizáció szétrepedezése. A vízió a nagyhatalmi blokkok kialakulását, azon belül a gyengülő Nyugat és a felemelkedő Kelet hipotézisét veszi alapul. Miközben e jelzőkön sokat szoktak politikai törésvonalak mentén vitatkozni, a geopolitikai tömbök újrakövesedése érzékelhető trend. A covid után és az orosz-ukrán háború közepette látványos az az amerikai politika, amely igyekszik Pekinget elvágni a fejlett technológiáktól és vele szemben –- a NATO-tagok bevonásával –- katonai szövetséget építeni a csendes-óceáni térségben. Másfelől adott, hogy az agresszorral szembeni szankciók nyomán a nyugati gazdaság fontos részei épp leválnak az orosz gazdaságról. A blokkosodás tehát egy érvényes értelmezési keret. A technológiától a szellemi tulajdonon át az adattéren keresztül a kibertérre is egyre inkább igaz.
A globalizáció fragmentációja.
De mi ebből a konklúzió? Itt következik a vízió egyik legkritikusabb – és alighanem vitára szánt – állítása, hogy a tömbösödésből Magyarországnak „ki kell maradnia”, mivel „eljelentéktelenedéssel fenyeget”. A vízió e ponton nagyon optimista a blokkon kívüli mozgástérrel kapcsolatban. Ráadásul ez a kiindulópont nem feltétlen kompatibilis a jelenlegi uniós és NATO-tagsággal, hiszen már most nyakig vagyunk a nyugati blokkban, amely tömb a NATO és EU országokat jelenti.
„A legvidámabb blokk”. A Nyugat azon dolgozik, hogy a kritikus infrastruktúrában és ellátási láncokban autonóm legyen, tanulva a covid-időszakból, az orosz energiafüggőségből és Kína gazdasági fölényeskedéséből. Ha sikeres az amerikai feltartóztatás Kínával szemben, akkor még mindig ennek a blokknak van esélye a „legvidámabb” címre. Egy szuperblokk pedig jobb kereskedelmi dealeket köthet majd egy poszt-putyini Moszkvával vagy egy szerényebb Kínai Kommunista Párttal.
Jöhet a Nyugatra tavasz? Sem Peking, sem Moszkva nem bocsát közel sem akkora mértékű forrásokat Közép-Európa rendelkezésére, mint az Európai Unió. Főleg nem támogatás formájában. Ráadásul a termelési láncok újjászervezése, a zöld energia elodázhatatlan forradalma, az űr folyamatos hódítgatása az évtized végére kedvező módon rendezheti újra az erőforrásokat a Nyugat számára.
Együtt kevésbé rossz. Messze nem egyértelmű, hogy Magyarországa nyugati szövetség tagjaként valóban prosperálóbb utat találhat-e magának a blokkosodásból való kimaradással. (Persze nem tudjuk, hogy a “kimaradás” pontosan mit jelent.) Nem éppen a blokkon belüli specializáció lehetősége, a regionális cégek sikere, a közös védelem nyers érdeke, a nyitott belső határok, az eddigi transzferek mutatják, hogy jó blokkban vagyunk?
Globális szkander 2030-ig. Tény, hogy ez a verseny még javában zajlik. Ám a közép-európai fővárosok túlnyomó többsége minden belső vita ellenére a nyugati blokkra fogad, és a következő évtizedben aktívan közreműködik abban, hogy a közös európai stratégiai célokat megvalósítsák. Putyin és a KKP szirénhangjait követő, a belső megosztottságot szító tagállamok nyugatkritikája jelenleg legfeljebb önbeteljesítő jóslat lehet, ahelyett, hogy az egységet kifelé megtartva a nemzetközi konfliktusaiban jóval kedvezőbb pozícióba kerülne a blokk, amely végső soron a keleti tagoknak, így Magyarországnak is kedvezhet. Ráadásul az EU-n belül a nagyok is érdekeltek hosszútávon a Kínával és Oroszországgal való jobb együttműködésben. Az európai érdek és a washingtoni érdek nem fedik száz százalékban egymást, de éppen egy erős EU az, amely képes lehet az öreg kontinens érdekeiért jobban kiállni időről-időre Washingtonban is.
Az óra tovább ketyeg. A magyar érdekek vizsgálatát folytatva egy rövid bekezdést szánjunk még az uniós magyar források helyzetére. A Helyreállítási Alapból járó közel hatmilliárd euróról szóló megállapodás megszületett decemberben, ám az elszámoláshoz – az első részösszeg tényleges lehívásához – a 27 szupermérföldkő teljesítése szükséges, amely többek közt igazságügyi reformot és számos korábbi területet magába foglal. Ezeket a Bizottság eddig nem tekintette 100%-osan teljesítettnek a kondicionalitási eljárásban. Ennek határideje március vége. A nagyobb pénz, a 22 milliárd eurós, operatív programokra szétosztott források kapcsán két fék került a rendszerbe.
Egyrészt a költségvetési feltételességi eljárás ebből az összegből 55%-nyi kifizetést függesztett fel, több programot - többek közt a magyar felsőoktatási uniós forrásokat is - érintve. A felfüggesztett összeg nem veszik el - legalábbis két évig. A vonatkozó rendelet szerint a forrásvesztés két év múlva állhat be, ha addig nem teljesülnek a feltételek – ugye ezt az eszközt még sosem alkalmazták a gyakorlatban, tehát nehéz megjósolni, hogy ki mit hogy értelmez majd.
Másrészt a költségvetési kifizetésekre úgynevezett horizontális felhatalmazási feltételek is érvényesek. Ezekről eddig kevés szó esett. Lényegében az unió Alapjogi Chartáját kell betartani a teljes költségvetési időszak alatt: ez az alapjogokat jelenti, jogállamiságot, demokratikus elvárásokat. A Bizottság három magyar jogszabály (menekültügy, egyetemi alapítványok, gyermekvédelem) területén jelezte az operatív programokról szóló megállapodások aláírása után, hogy a feltételek teljesülése kérdéses. Márpedig a felhatalmazási feltételek hiányában nincs pénz. A lengyelek részben szintén ebben a cipőben járnak.
Így jól látszik, hogy számos gát épült be a magyar források útjába. Ezekről az uniós szervek különböző eljárásokban hoznak döntéseket a magyar kormánnyal való mindenkori viszonyuk függvényében, viszont továbbra sem mentesek a határidőktől.
Washingtonban is erős lett az évkezdés
Tizenötödjére az igazi. Napokig tartó huzavona és tizenöt szavazási forduló után végül sikerült megválasztani Kevin McCarthyt az amerikai képviselőház republikánus többségének élére. Hosszas folyamat volt, mire az új speaker megszerezte saját pártja szükséges többségének támogatását, és ehhez olyan engedményeket is tennie kellett, mint hogy az ultrakonzervatív republikánus Freedom Caucus képviselőcsoport több tagját is beveszi a házszabály bizottságba, amely eldönti, hogy egy benyújtott törvényjavaslatot tárgyaljon-e az alsóház. Az utolsó hat, végsőkig McCarthy-ellenes képviselő is ebből a frakcióból került ki: közülük volt, aki a név szerinti szavazáson Donald Trumpot javasolta házelnöknek, amit az amerikai játékszabályok egyébként lehetővé tesznek.
Itt még izgult McCarthy, hogy összejön-e az új meló.
Ez csak a melegítés lehetett. Ezek után könnyen lehet, hogy a felbátorodó konzervatív republikánus szárny fiskális kérdésekben tesz majd keresztbe a törvényhozásnak. Megtörténhet, hogy a széttöredezett republikánus platformot vezető McCarthynak a demokraták segítségére is szüksége lesz majd kulcsfontosságú törvényjavaslatok átvitelében.
Szigorodó bevándorláspolitika. Miközben a világ a republikánus torzsalkodásra figyelt, Joe Biden közzétette új bevándorláspolitikai javaslatcsomagját. Még kampányában Biden azt mondta, hogy biztonságos és humánus bevándorlási rendszert szeretne, a Fehér Házban töltött első évében azonban az amerikai határon történt letartóztatások száma 1,7 millióra ugrott, második évében pedig közel 2,4 millióra. Most viszont úgy tűnik, a Biden-adminisztráció tényleg lépéseket tesz az átláthatóság irányába.
A tervezett változtatások egyik legfontosabb eleme az illegális bevándorlók azonnali kitoloncolásának lehetővé tétele, ami valószínűleg nagy felháborodást kelt majd a jogvédő csoportok körében, mert az amerikai törvények szerint jelenleg bárki kérhet menedékjogot, ha az Egyesült Államok területére teszi a lábát. Emellett pedig:
havonta 30 ezer, Venezuelából, Nicaraguából, Kubából és Haitiből legálisan érkező bevándorló kaphat két évre szóló tartózkodási engedélyt;
tervben a határellenőrzési pontok áteresztőképességének javítása technológiai újításokkal: a CBP One nevű mobilalkalmazás lehetővé teszi a menedékkérők számára, hogy időpontot kérjenek még a határra érkezés előtt.
Gombászás. A képviselőházi performansz ellopta ugyan a show-t, de azért más is történt az Egyesült Államokban az elmúlt héten. Így Oregon lett az első amerikai állam, amely engedélyezte a pszilocibin tartalmú fajok, azaz köznapi nevén a varázsgomba felnőttek körében történő használatát. A kutatások szerint ez a természetben előforduló pszichedelikus szer olyan problémákat tud eredményesen kezelni, mint például a súlyos depresszió vagy a poszttraumás stressz.
Brazil buli. Öröm látni, hogy vannak még szavatartó politikusok, például Jair Bolsonaro, aki már a választások előtt belengette, hogy – amerikai kollégájához hasonlóan – nem fogja elfogadni a vereségét. Így is lett, az exelnök még szilveszter előestéjén elhagyta az országot és Miamiban székel, nemrég kórházba vitték, jelenleg pedig a választási eredményeket el nem ismerő hívei ostromolják a brazil törvényhozás épületét, kísértetiesen hasonló módon a washingtoni Kapitólium két évvel ezelőtti megtámadásához. 1500 fölött a letartóztatott személyek száma, Bolsonaro nélkül is vannak lobbik, amelyek nem érdekeltek Lula elnökségében.
Comments