A NATO-val való riogatásról | Heti Feledy

Sziasztok! Másfél hét van hátra az európai választásig, az elmúlt napokban pedig befűtöttek a kampányszezonnak – és most nem a háború-béke plakátokra gondolok, hanem a frissen kitört ádáz frakcióharcokra az Európai Parlamentben. Nézzük, mit hozott az elmúlt hét, kezdjük azzal, ami sok olvasónak szöget üthetett a fejében pénteken a miniszterelnöki rádióinterjú után: mit is akarunk a NATO-val? 

🛡 Bevetés vs beetetés. A NATO szerkezetileg készül arra, hogy ha Trump-elnökség következik, akkor hogyan lehet a Kijevet támogató struktúrákat Washington felől egy közös NATO-ernyő alá terelni, és ezzel a kiszámíthatóságot megtartani. Ezzel párhuzamosan felvetődött, hogy a nyugati kiképzőtisztek akár ukrán területen gazdaságosabban dolgozhatnának, illetve megy a lobbizás immár a NATO-főtitkár részéről is ebben az Economist-interjúban, hogy az USA engedélyezze az átadott fegyverek orosz területen való bevetését. Mégsem tartunk egyáltalán ott, hogy a NATO belépne a háborúba, sőt. Épp az ellenkezője igaz, a Washington–Berlin tengely messze túl óvatos az eszkalációmenedzsment terén, lábujjhegyen válaszolnak csak a folyamatos moszkvai provokációkra. Végeredményben az egy orosz narratívagyőzelem, ha a NATO-tábort túlzott óvatoskodásra tudják bírni: ezt szolgálja Medvegyev exelnök nukleáris kardcsörtetése és a többi riogatás. 

• Így nem látni rá esélyt, hogy egy egységes NATO-bevetésre bármikor a közeli jövőben sor kerülne Ukrajnában, ahogy az anno Afganisztánban történt. Az igaz, hogy bilaterális módon a NATO-tagok az orosz–ukrán háború 2014-es (!) kitörése óta, majd a 22-es teljes invázió után különösen, már kiképzésben, hírszerzési információk megosztásában, felszerelés átadásában, sebesült ukránok gyógyításában mind-mind közreműködnek. (Utóbbiban mi is.)

• Az eszkalációmendzsment jegyében muszáj arról beszélni, hogy a NATO akár több támogatást is adhat az ukránoknak, nem pedig kevesebbet, hiszen ez teremthet a Nyugat (benne Magyarország) és Kijev számára kedvezőbb tárgyalási pozíciót. Ezen a vonalon halad Macron és részben már Biden, míg Scholz és például Orbán stratégiailag nem kifizetődő defenzív narratívát építenek (és itt megint a narratíva és a valós pozíció sok helyen nem fedi egymást, ez egy másik kérdés). 

🎭 Non-participant. Orbán pénteken azt mondta szokásos interjújában, hogy Magyarország szerepét újra kell értelmezni a NATO-ban (tehát még nem huxitról beszélt), annak fényében, hogy a NATO hogyan vesz részt az ukrán műveletekben. A francia példát azért emlegette, mert Párizs évtizedekig nem vett részt a NATO katonai együttműködésében a 20. században. 

• Miközben a megszólalás részben egyszerű kampánykijelentésnek tekinthető a mindjárt érkező európai választások miatt, másrészt egybevág azzal, ahogy a magyar diplomácia egyre aktívabban szabotálja a Nyugat egységét az ukrán ügyben. Így Brüsszelben újabb megállapodást fúrt meg Budapest az Európai Békekeretből való ukrán kifizetés ügyében. A litván külügyminiszter friss összesítése szerint az ukrán vétók 41%-a magyar. 

• A NATO-bővítés l’art pour l’art halogatása után itt van a következő gumicsont: miben veszünk részt egyáltalán a szövetség munkájában. Ez most az ukrán kapitulációt szorgalmazó táborba tartozó, Kreml-barát üzenetnek tekinthető, amely Trump-barát is. A régi putyinista Matteo Salvini is érdekes módon éppen mostanra időzítette személyes támadását a NATO-főtitkár ellen.

2015 novemberében Jens Stoltenberg NATO-főtitkár Budapesten járt, Orbán Viktorral a Parlamentben látható, de a galériában még Áder János és sokan felfedezhetőek. Közel tíz éve!

🦹 26 vs 1. A magyarral szemben az európai valóságpercepció elég máshogy alakul. A hírlevél igyekezett eddig is képet adni arról, hogyan építik vissza az oroszok a számtalan kémük kiutasítása után a befolyásolási hálózatukat, és hogy az eltökéltebb tagállamok hogyan próbálják meg felvenni a kesztyűt Moszkvával és Pekinggel egyszerre. Az EP-választási kampány előtti hónapokban egyértelműen érezhető volt, hogy több fővárosban komolyan kezdik venni a hibrid fenyegetéseket, míg itthon éles kontrasztot nyújt ezzel szemben a külügyi informatikai rendszer feltörése körüli pourparler, vagyis a beismerés hiánya, a kijavítás hiánya és a diplomáciai retorzió hiánya a KKM részéről orosz irányba. 

• Az európai országokban zajló, az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU számlájára írt szabotázsakciók jól mutatják, hogy a moszkvai szándék töretlen abban, hogy megossza az uniós szavazókat és minél inkább elbizonytalanítsa őket az ukránok támogatásában. 

• A brit raktárépület felgyújtását végignyomozták és már a sussexi orosz rezidentúrához tudták kötni, amely során négy helyi (brit) elkövetőt fizettek meg az oroszok. Másokat is – eddig többek közt hat bolgár állampolgárt – tartóztattak le hasonló támadások tervezésével. Jogerősen megfosztották állampolgárságától is azt az afgánt, aki a királyi családdal dolgozott, de 2019-ben lebukott, hogy Moszkva számára (is) dolgozik. 

• Lengyelországban eddig 12 embert tartóztattak le, akik elsősorban az ukrán szállítmányozási útvonalak ellen terveztek támadásokat. 

• Bulgáriában 2022 nyarán robbantották fel az egyik nagy fegyvergyártó raktárát, miután bejelentette, hogy szállít majd Kijevnek. 

• Vilniusban kalapácsos támadás áldozata lett Navalnij egyik közreműködője, Leonyid Volkov. 

• Múlt hónapban Bajorországban szúrt le egy orosz állampolgár két ukrán katonát. 2019-ben Berlinben fényes nappal végezték ki oroszok a csecsen ellenállás egyik vezetőjét. Tavaly egy hasonló akciót már sikerült megelőzni. 

• Oroszok szervezték a párizsi antiszemita kampányt, és próbálták meg – néha sikerrel – feltörni a legkülönbözőbb európai vasúti szolgáltatókat és ezek jelzőrendszereit. 

👁️‍🗨️ Árnyékháború. Az oroszok 2023. második felétől fordultak rá jobban az európai hálózataik újjászervezésére és a szabotázs- illetve befolyásolási műveletek felépítésére, hiszen addig a háború első éve erősen lekötötte a szolgálatokat. Ez a második, virtuális front legalább olyan fontos következményekkel jár az európai polgárokra nézve, mint az ukrán front. Nem csoda, hogy a magyar miniszterelnök pozíciója miatt sokan aggódnak, hiszen az orosz hibrid fenyegetés a hétköznapok része lett, napi működést veszélyeztet, és ha lehet, még egyértelműbb határt húz a NATO szövetségesek és Moszkva közé. 

• Ügyes időzítéssel szivárogtatott az orosz információs művelet, hogy a mostani területi nyeresége mellett hajlandó lenne tárgyalást kezdeni. Ez természetesen non-starter Kijevben, és mindenütt, ahol joggal tartanak attól, hogy az oroszok erőszakos területszerzésének legkisebb elismerése minden más hasonló szereplőt is erőszakra bátorítana, Kína tajvani kalandjával kezdve. 

• Az időzítés egyszerre szolgálja az európai választások tematizálását, a nyugati reakciók tesztelését, és a svájci ukrán kezdeményezésű globális békekonferencia aláásását. 

🛩 A légiháború a héten. Az ukránok sikerrel lőttek ki két interkontinentális rakétaelhárításban szerepet játszó orosz stratégiai radarállomást. Ez azért is óriási szó, mert az egyik esetben 1500 km-t repült az ukrán drón orosz terület felett. Az orosz veszteséget tekintve elég drága játékszerek ezek, 15 millió dollár fölött jön egy-egy hasonló, 6000 km-re látó radar darabja. 

⚔ Frakciózás. Bár a háborúról alkotott kép országonként különböző, a kapitulációpárti magyar pozíció és a Scholz-féle békekancellárság között is fényévek vannak (hiszen a németek teszik be a legtöbb pénzt a bilaterális támogatásba egész Európában), nemhogy a többi kelet-európai ország és Budapest közt. Ez a szakadék fog érdekesen alakulni az EP-választások után, mert úgy tűnik, hogy teljesen újra kell osztani a radikális jobboldali frakciótagságokat a múlt heti fejlemények után: 

• Az AfD már kínai kémbotrány peremére keveredett listavezetője adott egy interjút, ahol az SS-katonákkal kapcsolatban tett mentegető megjegyzése volt a végső csepp a pohárban Marine Le Pen számára. A német radikális pártot kidobták az EP-s Identitás és Demokrácia (ID) nevű frakcióból. 

• Az interjú inkább apropó volt a francia radikális pártvezetésnek, hogy disszociálja magát a német radikálisoktól, akiknek közel sincs annyi esélye, mint nekik, hogy egyhamar hazai vezető pozícióba kerüljenek. Vagyis Le Pen már az elnökségre készül 2027-ben, míg az AfD legjobb esetben is csak tartományi szinten foghat meg ezt-azt. 

• Le Pen ezért rögtön kettőt lépett: jelezte Giorgia Meloni felé, hogy pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) kész lenne csatlakozni az ECR-csoporthoz, ahova elvileg a Fidesz-delegáció is célozza magát. 

• Meloninak eközben érlelik a meghívóját, hogy akár az Európai Néppártba lépjen be és hagyja ott a lengyel PiS-t az ECR-ben Le Pennel és Orbánnal. 

• Így tehát teljes újrarajzolás következik be a radikális jobbszárnyon, amely a szokásos belső feszültségeket aligha tudja lekeverni, tehát várhatóan valahogy újra kétfelé oszlik a tömb, még ha most a legtöbb radikális vezető arról is beszél, hogy majd épp az ő vezetése alatt egyesülhetne mindenki más. A legvalószínűbb, hogy Meloni nagyot nyer, bővítheti frakcióját és válogathat a belépőjelöltek közt. 

💥 Választás turbóra kapcsolva. Szaporodnak a kihívások Von der Leyen oldalán, mert hétfőn a szocialista frakció közölte, hogy vagy az ő szavazatukat kéri a bizottsági elnök az újrázáshoz, vagy a Meloni-féle táborét, de együtt biztos nem szavaznak. Hogy ez megint csak a kampánynak szóló heves kijelentés vagy továbbra is politikai tőkét remélnek a cordon sanitaire erőltetéséből, az csak június 9-e után látszik majd.

🗳 Választás máshol is. A brit miniszterelnök biztosította, hogy az EP-választás után se unatkozzunk, így az Egyesült Királyság július 4-én tartja általános parlamenti választását, ahol egyelőre a konzervatívok 20%-kal állnak a Munkáspárt mögött. Eredetileg minden szereplő őszre várta az eseményt, de Rishi Sunak úgy döntött, hogy a nyáron még annyi rossz hír érkezhet, hogy a toryk esélye még így a legjobb. 

• Most hétvégén Mexikó dönt a következő elnökéről. Amikor itt használom azt a jelzőt, hogy “brutális” választási kampány zajlik, az szó szerint értendő. A maffiacsoportok beszálltak a politikába az elmúlt 5 év alatt, jelöltek százait kényszerítették visszalépésre, tucatnyi jelöltet megöltek, másokat megzsaroltak vagy például fegyveres motorosbanda fenyegetett meg. A hadsereg belső rendfenntartó bevetése nem hozott áttörést a maffiaellenes háborúban Lopez Obrador elnöksége alatt, most két női jelölt versenye zajlik, feltehetőleg Claudia Scheinbaum mexikóvárosi kormányzó, Obrador pártjának jelöltje fog nyerni. (A tortillabiznisz példáján itt vezettük le, hogy hogyan működik a védelmipénz-beszedés.)

• USA: Hosszú játszmára készül Nikki Haley. A márciusban kiesett republikánus elnökjelölt bemondta, hogy Trumpra fog szavazni, holott eddig elég hevesen kampányolt vele szemben. A magyarázat az lehet, hogy már a 2028-as elnökjelöltségre gyúr.

Háromnapos hivatalos látogatásra érkezett Macron a német fővárosba. Itt a két államfő a Holokauszt-emlékműnél tart épp megemlékezést.

🇮🇱 Nincs megállás. A rafahi városközpontba érkeztek az izraeli haderő (IDF) egységei kedden, a hírlevél zárása előtti órákban. Netanjáhú úgy látszik, eltökélt abban, hogy a határátkelő-várost ellenőrzés alá vonja a nemzetközi tiltakozás ellenére. 

• Norvégia, Írország és Spanyolország is elismerik Palesztina államiságát, amely a kétállami megoldás felé szeretné tolni a feleket. Másik oldalról újra jól demonstrálja Európa megosztottságát a kérdésben, megint nincs egységes hang a kontinensről. (A volt béketábor tagjai alapvetően elismerték 1988-ban, míg a nyugati EU-tagok nem.)

• Érdekes fejlemény volt, hogy a CNN szerint az egyiptomiak egyoldalúan átírták mediáció közben a megállapodás-tervezetet, amelyet a Hamász és Tel-Aviv közt közvetítenek. Sok szinten folyik a 3D sakk, ebből valószínűleg el se tudjuk képzelni az összeset. Elvileg nemsokára jön a következő tárgyalási forduló, de a 100+ túszt még fogvatartó Hamász katonai szárnya legalább annyira nem akar megegyezni, mint Netanjáhú.

Olvasnivalók a hétre

• A magyar diplomácia kapcsán egy érdekes visszatekintés hangzott el Kelemen Hunor erdélyi magyar politikus részéről, ahol egy tusványosi beszédben elhangzott “fajkeveredésre” hivatkozva távolíthatták el az RMDSZ-t az akkori kormánykoalícióból. Tehát megint egy szóbeli miniszterelnöki pozíciófelvételt gyanúsítanak azzal, hogy a valódi politikai mozgásteret szűkítette – ezúttal a nemzetpolitika egyik kiemelt alanyának, az RMDSZ-nek.   

• A Politico is összefoglalta – nem röviden – az osztrák titkosszolgálatok oroszok általi infiltrációját, amely jól mutatja, hogy milyen szándékkal állnak Közép-Európához. Ne gondoljuk, hogy Budapestre más szándékkal tekint Moszkva. Nincs barátság, nincs bizalom. 

• Ezt fejti ki Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszt, aki egy sok markáns megjegyzéssel fűszerezett interjút adott a 444-nek a magyar külügy orosz feltörése apropóján arról, hogy hogyan igazodik a magyar külpolitika a Kreml irányához. 

• Egy angol nyelvű WP-cikk arról, hogyan vitatkozott a két fiatal francia üstökös, a Le Pent erősítő Bardella (28) és Macron miniszterelnöke, Attal (35). Eközben Macron kénytelen volt Új-Kaledóniába utazni személyesen, úgyhogy (sokak örömére) nem otthon kampányolt. 

• Végül egy remek kivonat arról, hogy az USA hogyan hozta meg Trump elnöksége alatt azt a döntést, hogy kiiktatják Kászem Szolejmánit, az iráni Forradalmi Gárda vezetőjét.