Mi sem mutatja jobban, hogy mennyire közvetített ma a politika, mint a mögöttünk álló hét: van valami, egy ügy, talán botrány, talán lejáratás, talán magán, talán titkosszolgálati, mindenesetre szaftos, lehet rajta cuppogni. A Vétó eheti adásában igyekeztünk nem cuppogni rajta, hanem kizoomolni kicsit, megnézni, mitől botrány a botrány, mikor robban, mikor dagad.
A 2000-es évekre Magyarországra is megérkeztek a különböző botrányok mint a politikai napirend meghatározó tényezői (ajánlom Csizmadia Ervin remek cikkeit a témában). A Nyírfa-ügy, a brókerbotrány vagy az UD Zrt. ügye hetekre tudták uralni a közbeszédet, és egyes esetekben még következményeik is voltak.
De az elmúlt évtizedben a botrányok szerepe is megváltozott. Nemcsak azért, mert egyre nehezebb különbséget tenni botrányok és lejáratások között (ami ráadásul a legdemokratikusabb országban sem olyan könnyű feladat). Nagyobb változás talán, hogy a figyelem mennyivel inkább irányul a botrányok hatására a tartalmuk helyett. Akár a Fidesz körül robban ki, akár aktuális ellenzékében, inkább arra figyelünk, mit mond majd a Megafon, mit lép erre Orbán, mi lesz a narratíva, mint hogy mi is történt valójában, vagy hogy ki a felelős.
Ebben biztos benne van az Orbán-rendszer is: nem feltételezzük, hogy a dolgoknak direkt jogi következménye lenne, hogy bukáshoz vezetne egy korrupciós ügy. De összefügg szerintem azzal a világméretű folyamattal is, ahogy megváltoznak a politika színjátékának terei is. A politikusi Facebook liveok és a szavazói kommentfolyamok korában eszméletlen mennyiségben tudjuk fogyasztani a véleményeket, pedig a vélemények tárgyából nem lett több. Nem lett több politikus, nem születik több döntés, de az azonnali reakciók dzsumbuja hatalmasra duzzadt körülöttük.
Ezek közvetett tapasztalatok, a megszólalások nem a direkt valóságukban állnak elénk, hanem többszörös áttételek útján. Reakcióvideót nézünk arról, hogy az utca embere mit gondol arról, hogy Gulyás Gergely mit mondott arról, hogy… monitorozzuk a környezetünket, próbáljuk kiszagolni a hangulatot, és ebben a folyamatban valahogy a botrány habzása válik téttel bíróvá, nem maga az ügy.
Ebből a zajból nem könnyű kiszűrni a lényeges dolgokat, de mi a Vétóban továbbra is igyekszünk majd segíteni abban, hogy milyen folyamatokat érdemes figyelni a napi politika történései mögött!
Ittzés Ambrus,
szerkesztő
Comments