Sziasztok! A két hetes szünet után egy rövid kitekintéssel jelentkezünk: milyen trendeket látni, amelyek befolyásolják majd a következő 12 hónapunkat? Persze az ismert események tálalása nem óriási trükk, miközben mindenkit a “fekete hattyúk”, vagyis a nagy hatással rendelkező váratlan események érdekelnének. Idén januárban viszont még óvatosabbak leszünk a geopolitikai előrejelzésekkel. Sőt, az az igazság, hogy ha csak a menetrend szerinti hattyúk futnak be, akkor sem fogunk egyáltalán unatkozni. Nézzük!
Howdy. Magyarország külpolitikai szövetség-kísérletében, a visegrádi négyekből idén akár három országban is választás jöhet. A lengyel parlamenti választás az ősszel várható, a konzervatív kormánypárt ugyan a legnépszerűbb, de egy ellenzéki koalíció komoly esélyekkel mozdíthatná ki a hatalomból a jelenlegi számok szerint. A csehek már januárban megtartják a közvetlen elnökválasztás első fordulóját, ahol a bukott ex-miniszterelnök, Andrej Babis mérkőzik meg Petr Pavel tábornokkal, és úgy tűnik, a csehek az ukrán háború idején enyhe többséggel a katona mögé sorolhatnak. Végül, még nem dőlt el, hogy egy új szlovák kormányt a mostani parlamenttel fel tud állítani, vagy előrehozott választásokra lesz szükség. Így a magyar kormányzat számára egy halvány Fico-visszatérés esélye is ott lebeg, a másik oldalról pedig ott fenyeget, hogy őszre Varsó is elesik.
Még mindig a demokrácia. A választások idén nagyon sok izgalmat hoznak. Erdogan a török államfői széket tarthatja meg júniusban (jelenlegi ismereteink szerint), de talán elveszítheti a parlamenti többséget. A görögöknél megtekinthetjük, amint a megbukott európai parlamenti görög alelnök, Eva Kaili pártja (aki hűvösön töltötte a karácsonyt is a belga hatóságok döntése nyomán) nekiveselkedik majd a választásnak a nyáron. A spanyol választás azért lesz érdekes, mert az Európai Néppárt (EPP) nagyon várja, hogy legalább Madridban hatalomra kerüljön egy tagja (ugye se Berlin, se Párizs nincs meg nekik jelenleg).
Mi lesz a szomszédban? Az ukrán-orosz háború megjósolhatatlan maradt: befagyott konfliktustól az orosz összeomláson át a Nyugat elfáradásáig sok forgatókönyv létezik, és nagyon kockázatos rangsorolni őket.
Hogy mennyire fáradt a Nyugat? Nézzétek meg a német hadügyminiszter, Christine Lambrecht kissé balszerencsés privát szilveszteri instavideóját (ti. ezen röhög épp “Brüsszel”.)
Kevés pénz, sok “barát”? Az afrikai országok közül két tucat főváros kerülhet komoly adósságválságba az idén. Ez a kritikus nyersanyagokért folytatott versenyben a gyorsabb segélyt nyújtó partnerek felé lökheti őket. Ebben Kína, az USA és az EU is egymást igyekeznek beelőzni. Az Európai Nyersanyag Alapba 100-150 milliárd (!) eurót kellene gyűjteni, amely a megújuló energiapolitikához és elektromos autózáshoz is elengedhetetlen lenne.
Mi lesz Kínában?
Január elejétől a korlátozások teljesen megszűnnek, közel három év után hirtelen véget ér a zéró-Covid politika. Zárt ajtók mögött bemutatott becslések alapján decemberben három hét alatt negyedmilliárd ember kapta el a vírust. Pekingben a hírek szerint telítődő sürgősségi osztályokat, orvos- és nővérhiányt hozott a helyzet. Hogy ez milyen hatással lesz a világgazdaságra?
A járvány gyors lecsengése és a kínai gazdaság talpra állása növelné az energiaigényt, és ezáltal Európa cseppfolyós földgázzal való ellátását is megnehezítené. Másfelől a kínai fellendülés növelheti az európai exportot, és ezzel csökkentheti a közelgő európai recesszió mélységét.
A kínai gazdaság esetleges elnyúló gyengélkedése ugyan lenyomná a világpiaci energia- és nyersanyagárakat, de egyúttal a kínai piactól egyre jobban függő ázsiai és európai exportőrök bevételeit is. A nyitás elbaltázása az évek óta súlyosbodó pénzügyi és ingatlanpiaci problémákat is súlyosbíthatja, emiatt a szkeptikusok szerint 2023 a tavalyihoz hasonlóan nehéz év lesz Kína számára.
A fő csapásirány a kínai külpolitikában az utóbbi években a “globális dél” néven emlegetett fejlődő világ megnyerése volt, ez folytatódhat majd idén is.
Az elmúlt bő három év politikai mozgásai azt mindenesetre jelezték: ideje leszámolni azzal a mítosszal, hogy a kínai rezsim mesteri stratégák gyülekezete, akik a hanyatló Nyugattal szemben képesek hosszú távon tervezni, és a gyenge demokráciáktól eltérően megalapozott szakpolitikai és szakmai döntéseket hoznak. Emiatt Washingtonban egyes körökben népszerű elképzeléssé (illúzióvá?) kezd válni, hogy a kínai hanyatlás kezdetét látjuk – azonban egyelőre ebben sem érdemes bízni, főleg, hogy 2023 Nyugaton sem ígérkezik egy könnyű évnek.
Egy évvel korábban még Amerikán viccelődött a kínai karikatúra, idén januárban viszont kínai buszsofőröket képeznek át mentőautó-vezetésre a hírek szerint.
Beindult a fegyverkezés
2022 nem a béke éve volt Északkelet-Ázsiában: Észak-Korea példátlan ütemben lődözte ballisztikus rakétákkal a tengert, miközben Dél-Korea a konzervatív Jun Szogjol elnök hatalomra jutásával szakított a korábbi békéltető politikájával, és ha jelképesen is, de elkezdett katonai lépésekkel is reagálni az északi provokációkra. Ez a dinamika 2023-ban a jelek szerint fokozódik majd: Kim Dzsongun észak-koreai diktátor az ország atom- és rakétaprogramjának fejlesztését ígérte, Jun pedig keményebb ellencsapásokat helyezett kilátásba újévkor.
A fegyverkezés határozhatja meg Japán külpolitikáját is. Igaz, ehhez a kormányfőnek komoly belső frontokon kell nyernie. Kisida Fumio decemberben jelentette be, hogy öt éven belül a GDP 1 százalékáról 2 százalékára emelik a védelmi költségvetést.
Történelmi őrségváltás?
Lehagyták a pandát. 2022-ben harminc év után először fordult elő, hogy Délkelet-Ázsia gyorsabban növekedett, mint Kína, és az előrejelzések szerint a trend 2023-ban is folytatódik majd. Erejük legfontosabb gátja az utóbbi években a folyamatos belpolitikai káosz volt. E tekintetben 2023 is komoly kihívásokat tartogat, amit a globális élelmiszer-infláció társadalmi hatásai is tetézhetnek.
India se lazulhat. A növekedés üteme javult, és az ország a Kínából kitelepülő gyárak megnyerésével is próbálja javítani lehetőségeit. Ugyanakkor a magas munkanélküliség, magas infláció közepette is Narendra Modi elnök pártja a gazdasági reformok helyett inkább a demokrácia leépítésével és a soviniszta nacionalizmus terjesztésével van elfoglalva.
Mire érdemes figyelni az Egyesült Államokban?
A demokraták politikai blokáddal számolhatnak az elveszített képviselőház miatt, a továbbiakban a Biden-adminisztráció inkább a külpolitikai kérdésekre fog összpontosítani – többek közt Ukrajna támogatására. Tartós külpolitikai cél marad Kína megfékezése. Ezért a Biden-kabinet tagjai az idei évben számos ázsiai vezetővel találkoznak, hogy olajozzák a szövetségeket: Quad, AUKUS, Chip 4 Alliance.
Befűtenek a kultúrharcnak. Az egyik terület az iskolaválasztás lesz: noha jelenleg az amerikai gyerekek kb. 90%-a állami iskolába jár, könnyen lehet, hogy ez a jövőben megváltozik, mivel egyre több ultrakonzervatív szülő szeretné saját kezébe venni gyermeke oktatását, mivel nem értenek egyet az olyan témák iskolai oktatásával, mint a kritikai fajelmélet. A Gallup kutatása szerint azoknak az amerikaiaknak az aránya, akik „nagyon vagy eléggé” bíznak az állami iskolákban, a 2020-as 41%-ról 2022-re 28%-ra csökkent. A republikánusok esetében ez az arány 34%-ról 14%-ra esett vissza.
A lakhatási krízis is egy ilyen kultúrharcos terület: a NIMBY (Not In My Backyard) mozgalom az államok egész területén jelen van, lényege pedig az, hogy a városlakók megpróbálják megakadályozni szociális bérlakások építését a lakóhelyükhöz közel – ennek hátterében rasszista és kirekesztő okok állhatnak. - A 2023-as évben a klímaváltozás (továbbra) is nagy hatással lesz az Államokra. Az ország vízhiánnyal küzd, ez pedig azért kritikus, mert csak a 2021-es évben Amerika megújuló energiájának mintegy 32%-a vízenergiából származott. A jelenlegi aszály minden rekordot döntöget délnyugaton, így az amerikai vízenergia-projekt a világ egyik legsebezhetőbbje a vízhiány miatt.
A Lake Mead turbináit lassan nem lepi el annyi víz, hogy áramot tudjon generálni
2023-ban a Legfelsőbb Bíróság politikai aktivizmusa továbbra is meghatározó lesz. Számos nagy horderejű, nemcsak a politikára, hanem az amerikaiak életére közvetlenül is hatást gyakorló döntés várható a testülettől, például, hogy a származás előny (vagy hátrány) az egyetemi felvételiknél az oktatási sokszínűség előmozdítása érdekében, vagy hogy alkotmányos-e Biden tervezett diákhitel-moratóriuma, ami több tízmillió amerikai életét könnyítené meg.
Viszont az Amerikai Egyesült Államok lakosságának kétharmada optimista abban a tekintetben, hogy 2023 jobb év lesz számukra, mint 2022 volt.
Az jól látszik, hogy a demokráciák környékén a választások, a működő intézmények súlya is meghatározó a vezetők karakterével szemben; míg az autokráciák terén leginkább a vezérek szeszélyei miatt lesz kiszámíthatatlan a 2023-as év. Minél kevesebb ellensúly van, annál nagyobb fekete hattyúkat tudnak szülni. Márpedig szeszélyes autokratákból jól áll a világ.