A külpolitika ritkán vidám műfaj, cserébe sokszor kiválóan tükrözi az emberi természetet. Ez a mai hírlevél is utóbbi kategóriába fog esni.
Adj király katonát! Zelenszkij megjárta Brüsszelt, minden kötelező kört megtett, még a belga királlyal is találkozott. Benézett Londonba és Párizsba is. Egyetlen helyen nem járt: a NATO-főtitkárnál. Stoltenberg ezalatt Washingtonban volt, így az orosz média esélyt sem kapott egy ilyen szintű találkozó újrakeretezésére.
Oroszország második frontja. Bár pénzt keresni az euroatlanti szankciók árnyékában is lehet, mégis érdekes döntés, hogy Moszkva félmillió hordóval csökkenti a nyersolaj kitermelését. Ezzel az OPEC+ kvótavállalását sem teljesíti. Elsősorban a mostani vásárlói felé szólhat az üzenet: Kína és India felé.
A két ország a Bloomberg szerint a kitermelés felét biztosan felvásárolja, de a szürke zónán keresztül alighanem többet is. India orosz olajimportja 1400%-kal nőtt (!) egy év alatt, de a Kreml olajbevétele idén januárban ezzel együtt is a fele a tavalyinak. Máshogy fogalmazva: a két új vevőnek komoly árképző pozíciója van a Kremllel szemben.
Az EU új szankciós csomagja várhatóan az izraeli-orosz milliárdos Mikhail Fridman Alfa Bankját is feketelistára teheti, és további 130 entitást emlegetnek emellett.
Külön izgalmas, hogy egy dubaji hajózási társaság is a célkeresztbe került, mivel a vádak szerint tulajdonba vett több orosz olajszállítót, így az Emirátusok zászlója alatt folytatja a kereskedelmet velük.
Megtiltanák (egy évvel a háború után...), hogy a kritikus jelentőségű európai infrastruktúrális vállalatok felügyelőbizottságában és vezetőségében orosz állampolgárok ülhessenek.
A Katargate mintaszerű. A múlt pénteken Marc Tarabella, belga szocialista EP-képviselő egy banki széfjét kutatta át a rendőrség, illetve a polgármesteri irodáját is (merthogy 2004 óta tartó európai karrierje mellett még mindig polgármester).
Három további vádlott, Eva Kaili, Francesco Giorgi és Antonio Panzeri előzetesben várják a vádemelés lezárását.
Panzeri együttműködik a hatóságokkal, tőle származhatott a Tarabellával szembeni információ.
A hétvégén pedig az olasz Andrea Cozzolinót, az olasz Demokrata Párt EP-képviselőjét is házi őrizetbe helyezték a hatóságok, várva a belga kiadatási kérelmet. Halad az ügyészség, az EP illetékes bizottsága pedig szépen hozzájárul a mentelmi jogok felfüggesztéséhez, ahogy azt illik.
Ha egyszer kinyílt a Gate. A katari történet végére sem értünk, máris Szaúdi-gate névenemlegetik azt a kísérletet, ahogyan Rijád sok felajánlott támogatással igyekezett a görög kormányt rávenni, rendezzék közösen a 2030-as futball világbajnokságot. Ennél az uniós polgárokra nézve sajnos súlyosabb, hogy a decemberben beharangozott, korrupcióellenes parlamenti reformok meglehetősen felvizeződtek mostanra.
Nem akarják még mindig bevezetni, hogy a ciklus elején és végén értelmes módon keletkezzen vagyonnyilatkozat, amiből látható lenne, hogy mennyit is gazdagodott érdemben a képviselő.
Két év helyett most már csak fél évig kellene várnia az EP-t otthagyó képviselőnek, hogy újra lobbizhasson egykori kollegáinál (úgynevezett cooling-off időszak).
Megy a küszködés, hogy miként jelentsék le a lobbista találkozókat a képviselők. Kár, hogy egyrészt ellenőrizhetetlen maga a műfaj, ráadásul a kilátásba helyezett szankciók alig érzékelhetők.
Mivel a képviselők asszisztensei sok mindent láthatnak, az ő whistleblower-védelmük régi terv, ám most sem tűnik úgy, hogy értelmes módon szökkenne szárba (hiszen egyből kirúgják és elhiteltelenítik őket, ha főnökeikre rosszat mondanak).
Azért mielőtt az EP-t szidjuk, érdemes megnézni a nemzeti parlamentek hasonló intézkedéseit (javarészt a zéróhoz konvergálnak).
A messze 30 ezer áldozat fölött járó török-szír földrengés egyrészt közelebb hozta a korábban kakaskodó görög-török feleket, másrészt Erdogan számára lehetőséget ad a választási kampánya újrakeretezésére. Nem biztos, hogy szerencsével jár, mert a mentési munkálatok még török részen is bőven hagynak kívánnivalót maguk után. Két német mentőcsoport visszavonult, mert lövöldözés tört ki a szűkülő erőforrások miatt az egyre kétségbeesettebb helyi túlélők közt.
Magyar kitekintés
Az USA után a múlt héten a szlovák-magyar diplomáciai vonalon fűtöttek be: Kácer szlovák külügyminiszter szerint ugyanis egy titkosszolgálati jelentésből arról tájékozódott, hogy létezhetnek magyar területi igények. Egyelőre várjuk meg, hogy ez egy belpolitikai fogyasztásra szánt narratíva eleme-e, vagy más taktika mentén tett kijelentés.
Szijjártó Péter eközben Belaruszba repült, első külügyérként az EU-ból 2020 óta , amikor is véresen szétverték az ellenzéki tüntetéseket az országban. Nagy az értetlenkedés a látogatással kapcsolatban.
Forrón ajánljuk az észt titkosszolgálat éves jelentésének átlapozását, mert mindig tömör és érdekes. Külön fejezetet szenteltek annak, hogy az orosz titkosszolgálatok hogyan használják az orosz ortodox egyházat, mint fedőszervet. Ez a szovjet idők óta változatlan: már akkor is a KGB-nek dolgozott Kirill. A magyar állam együttműködése az orosz egyházzal alighanem egy ebből a szempontból is mérlegelendő kockázatot hordoz.
Mindeközben az USA-ban. Joe Biden az elmúlt héten tartotta meg elnöksége második State of the Union beszédét, és ezzel ráfordult a 2024-es újraválasztási kampányára is.
Sok üzenetet intézett a kékgalléros szavazókhoz: bírálta a „Big Oil”, a „Big Pharma” és a „Big Tech” rekordprofitot termelő működését.
Mégis, egy friss közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 62 százaléka úgy gondolja, hogy Biden „nem túl sokat” vagy „semmit” sem ért el elnöksége alatt.
Az elnök által az eseményre meghívott vendégek közül a legfontosabbak idén a nemrégiben rendőri brutalitásnak áldozatul eső Tyre Nichols szülei, valamint Oksana Markarova, Ukrajna amerikai nagykövete, illetve Paul Pelosi, Nancy Pelosi korábbi házelnök San Franciscó-i otthonukban megtámadott férje és Bono voltak.
Biden lendületben. A beszéd után az amerikai elnök Floridába utazott kampányolni annak reményében, hogy az állam 2024-re visszaszerezhető lesz a republikánusoktól, majd a brazil Lula elnököt látta vendégül, black-tie vacsorát adott a kormányzóknak, és kiderült, hogy február 20-án Lengyelországba utazik az ukrajnai orosz invázió első évfordulója okán.
Amerika megint lelőtt valamit. A hírlevél írásakor ez már a negyedik azonosítatlan repülő tárgy, amit kiiktattak, mivel veszélyeztette a polgári légiforgalmat is. Jelenleg nincs arra utaló jel, hogy az azonosítatlan objektumok kapcsolatban álltak volna Kína megfigyelő léggömbjeivel.
Az Egyesült Államok szerint a korábban lelőtt kínai kémballon egy széles körű légi megfigyelési program része: a ballonokat eddig öt kontinensen észlelték olyan célpontok felett, amelyek Kína stratégiai érdeklődési körébe esnek. Kína válaszul azt állította, hogy az USA is számtalanszor megsértette a kínai légteret hasonló eszközökkel.
Az amerikai Kereskedelmi Minisztérium hat kínai vállalatot szankcionált, amelyekről megállapították, hogy támogatják a ballonprogramot.
Az USA és Kína közötti feszültség pedig olyan ügyekre is hatással van az Államokban, mint hogy ki vásárolja meg a szomszéd házát: több állam is olyan törvényjavaslatokat kezdeményez, amelyek betiltanák a föld, lakás, vagy bármilyen ingatlan vásárlását a Kínával közvetlen kapcsolatban állók számára.
Ázsiába is megérkezett a ballonláz. Tajvani kormányzati források a Financial Timesnak azt állították, hogy az utóbbi években több tucatnyi kínai katonai hőlégballon lépett be a sziget légterébe. A legutóbbi berepülés néhány hete történt, átlagosan havonta egyszer találkoznak ilyesmivel. A tajvaniak szerint a ballonok a kínai hadseregtől származnak, és vélhetően rakéták pontos célba juttatásához kulcsfontosságú légköri információkat gyűjtenek.
Közben a japán kormány is elkezdte vizsgálni, hogy az ország felett 2020 júniusában és 2021 szeptemberében megfigyelt, az Egyesült Államokban lelőtt ballonhoz kísértetiesen hasonlító objektumok mik lehettek.
Régen se látták máshogy Kínát
(1901-es kiadvány. A képen szereplő hatalmasságok nevének megfejtéseit emailben várjuk!)
Utódlási kérdések. Amennyire homályosak, annyira nagy érdeklődés övezi az észak-koreai rezsim hatalmi viszonyait. Az utóbbi időben a legélénkebb spekulációk Kim Dzsongun kilencéves lánya körül folytak, aki múlt héten egy katonai díszszemlén és a hadsereg megalapításának évfordulóján rendezett banketten is megjelent a szüleivel.
Alighanem egy speciális apa-lánya kapcsolat.
Csődtömeg. Jön az IMF. Várható volt, hogy a koronavírus-járvány, az ukrajnai háború és a tavalyi inflációs spirál számos alacsony jövedelmű országot a csőd szélére fog sodorni. Az epizód azt is jelzi, hogy a Kína és a nyugati világ közti geopolitikai érdekellentétek a fejlődő világ finanszírozására nézve is kockázatokat jelentenek.
Pakisztán valutája a múlt héten megrogyott, jegybanki tartalékai elpárologtak, és az ország ismét a Nemzetközi Valutaalaphoz kényszerült fordulni, ahol több mint kéttucat eddigi programjával eddig is rekorder hitelfelvevő volt az ország. Az ország korábban a kínai Selyemúttól várta a megváltást, de a kínai infrastrukturális megaprojektek nem hozták el a kánaánt.
A hosszabb ideje fizetésimérleg-válsággal küzdő Sri Lankán is IMF-hitelről megy a huzavona: ők tavaly szeptemberben fordultak a valutaalaphoz, de azóta nem kaptak pénzt, részben mert ehhez az ország nagy kétoldalú hitelezőivel – köztük Kínával, Indiával és Japánnal – is meg kell állapodniuk. Ebből India és Japán hajlik egy nagyobb hitelleírásra, Kína viszont eddig egy kétéves hitelfelvételi moratóriumot ajánlott, ami az IMF szerint nem elég az ország stabilizálásához.