Sziasztok! Az ünnepek során remélem, hogy pihentetni tudtátok a külvilág befogadásához szükséges agysejtjeiteket és inkább a bélrendszeretek terheltétek. Nem csak megérdemeljük az off-the-grid állapotot, de fontos is. Se nem egészséges, se nem különösebben normális közeg az a folyamatos információs vihar, amiben élünk.
🎆 Intellektuális tornagyakorlataink. Még a jó öreg, lassú kilencvenes években az emberek túlnyomó része azonosulhatott valamennyire a mainstreammel, de legalábbis nem érezte magát egzisztenciálisan fenyegetett kisebbségnek, legalább identitásának néhány részében a többséghez tartozás lehetett az alapélménye. Ehhez képest mára oda jutottunk, hogy messze túl sokan fenyegetett kisebbségként élik meg mindennapjaikat, mivel identitásukban, létükben érzik magukat fenyegetve. Hiába van kormányon vagy épp ellenzékben a favoritjuk, ez már nem befolyásolja a megélést. Az identitáspolitika, mint az oszd meg és uralkodj újabb formája jött és hódított. Átalakította közéletünket, köztereinket, és meghatározóvá vált a politikai kommunikációban. Nekünk, hírfogyasztóknak és elemzőknek pedig nem maradt más, mint hogy tájékozódjunk és kritikusan gondolkodjunk, hogy ellent tudjunk állni az opportunista féligazságoknak és hazugságoknak. De ezt könnyű mondani.
A gondolkodók házi feladata egyre nehezebb, amikor meg kell kérdőjelezni a kreált valóságokat, akármelyik “törzsből” is származzon a narratíva. Viszont a sok üvöltő világkép, vélt és valós veszedelem közt intellektuálisan elképesztően fárasztó egy stabil mércét megtartani, nemhogy értékekben, hanem már tények vizsgálatakor is. Sajnos a politikai szereplők néha épp arra törekednek, hogy ez kifejezetten nehéz legyen.
A hírlevél idén is ebbe a szellemi fitnessterembe invitál Titeket, hogy együtt próbáljuk meg tartani az esernyőt az információs hurrikánban: minden szerda reggel lépjünk egyet hátra a mókuskerékből, és nézzünk rá egészséges gyanakvással a körülöttünk történt elmúlt 168 órára. Cui bono? Mondja vagy csinálja? Van jelentősége vagy sincs, függetlenül a láthatóságtól?
Lesznek hetek, amikor ez nem csak mazochizmusnak fog tűnik, hanem valóban fájni fog; máskor pusztán szórakoztató, és valamikor megcsapja az embert a történelmi felelősség, hogy például 1939 nyarán is vajon ilyesmit kellett volna-e érezni.
1939-cel szemben a háború már zajlik a kontinensünkön (is), az aktív intézkedések teljes szavazói csoportok átmozgatására irányulnak, a digitalizáció a választók tömegeit nem tudatosabbá tette, hanem sikeresen polarizálta. Putyin újévi sajtótájékoztatójával visszatértünk a nyílt politikai zsidózáshoz, Trumppal érkezik a belső ellenség (enemy within) retorikája majd Európába is.
🔀 Utazás a fejek körül. Egy másik, klasszikus nehézség minden elemzésben az, hogy az irracionalitást racionális keretekbe próbáljuk szuszakolni. Vagyis ha egy döntéshozó más, számunkra nem teljesen befogadható vonatkoztatási rendszert használ, azt is fel kell tudni dolgozni. Elkerülhetetlen, hogy sokféle koordinátarendszert feltérképezzünk, és nem zárhatjuk magunk egyetlen paradigmába. Ebben a témában most két, nagyon aktuális írást ajánlok Nektek, ha van kedvetek elmélyedni ebben a nyúlüregben.
Az egyik Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszt friss Telex-interjúja, amelyben kitér arra, hogy az ukrán háborút nem lehet az orosz ortodox egyház szerepe nélkül értelmezni. A hitté terebélyesedő ideológiák nélkülözhetetlen részei ugyanis az elnyomó rezsimeknek, sőt: minél elnyomóbb, annál nagyobb abszolút legitimációt kell keresnie, és ez tipikusan hitbéli struktúrákon keresztül történik, azok elfoglalásával vagy éppen kiszorításával és átvételével. Kirill pátriárka szerepe, súlya ezért különösen nagy a háborús mentalitás olajozásában.
Nem nagyon engedik össze a vallástudósokat és a modern szociológia kutatóit a geopolitika és nemzetbiztonság területén, holott a törzsi jellegű politizálás elemzése rendre ezek határterületeire jut ki. Az irracionális, a megmagyarázhatatlanra keresett leegyszerűsítések (mint számos összeesküvés elmélet) és az ismert tények ellenére fenntartott politikai hit mindig szegélyezték a társadalmi fejlődésünket, most egy újabb sűrű ciklusban vagyunk.
🤷 Nem szégyelled magad?! A másik terület, ahol gyakorolhatjuk az irracionálissal való barátkozást, az úgynevezett poszt-igazság (post truth) korszak 2016-os csúcsa után a politikai szégyentelenség (post shame) jelensége. Bár a post truth is köszöni, jól van és tart még, hiszen ez annyit jelent, hogy a tényeket simán felülírhatják a vágyaink, identitásunk vagy véleményünk, most ez egy újabb dimenzióval fejlődött tovább. Több kutató szerint a politikából kiürült a szégyen, és ez a társadalmi szankció már nem működik: erről a Qubit írt egy rövid, de tartalmas összefoglalót.
A szégyen itt közéleti értelemben kerül elő, és az a kérdés, hogy miért halt ki, miért néz el a választó majdnem mindent a kedvenc politikusának, holott tizenpár éve még egy számla nélküli bébiszitter is elég volt jobb országokban a miniszteri bukáshoz. A mások szégyentelensége felett érzett másodlagos szégyen is érdekes kutatási irány, jelenleg ez alighanem a politikai törzsek erősödését segíti. (A politikai sármról pedig már remek podcastot hallhattatok.)
💣 Ma veréb, holnap túzok, holnapután… Ezek a jelenségek azért érdekesek, mert meghatározzák a kontextust, amiben a napi politikai adok-kapok történéseit értelmezzük. Ma más súlyt kap egy “grab ‘em by the pussy” kifejezés elhangzása a közéletben, mint tíz éve; ahogy más a migrációval kapcsolatos érzékenység, és sorolhatnánk. Ennél mélyebb rétegekben is zajlanak azonban változások. Erre világít rá a szlovák megfigyelési botrány, a Gorilla-kötet szerzőjének új cikke, amelyben visszatekint a több mint tíz éve történt korrupciós eseményre. A Gorilla-ügyiratban a kormány és ellenzék egyaránt érintett volt, az oligarchákkal közösen, egy igazi elit összeesküvés rajzolódott ki.
Bár politikatörténetileg és büntetőjogilag is rém izgalmas a sztori, most azt az aspektust hozom ide, amelyben a szerző a társadalmi-lélektani következtetését állapítja meg: a szlovák tömegek szerinte részben épp az ügyben hosszú éveken át végignézett számtalan eltussolás és szőnyeg alá söprés miatt válhattak közönyössé a demokratikus intézményekkel és azok vezetőivel szemben. Ekkor természetes, hogy a korrupció beépül a morális korrózió mentén a társadalomba. Sőt, a korrupció egyénileg indokolhatóvá válhat, hiába irracionális az össztársadalmi szinten. A közlegelő problémája új ruhában.
Ahogy azt a tavalyi utolsó levelemben írtam, a másik hasonló, lassan szivárgó, felkapaszkodó jelenség a hétköznapi politikai erőszak fokozódó legitimációja. Hétfő reggel épp késes támadó rontott a belga miniszterelnökségi hivatalba, de volt támadás karácsonyi vásáron, robbant Cyber Truck a Trump-toronynál. Az egyéni radikalizáció és paramilitáris csoportok egyaránt szaporodnak. Erről olvassuk el a kiváló Pulitzer-díjas Joshua Kaplan cikkét, aki az egyik legnagyobb amerikai szélsőjobbos bandába, az AP3-ba több mint két évre beépült aktivistával készített riportot. Kiváló betekintés ebbe a nehezen feltárható világba, amely újabb politikai megerősítést – és jogi félrenézést – kaphat majd a Trump-elnökség idején, indítva várhatóan a Capitolium ostromában résztvettek tömeges amnesztiájával.
🕯️Isten, fóbia, autokrata. A vallási aspektust sokszor nem részesítjük megfelelő elemzői figyelemben, mert már alig ismerjük azok működését a nyugati társadalmak szekularizációja miatt. Eközben viszont az identitárius belső szélsőjobbos-extrémista terrorfenyegetések, amelyeket az előző bekezdésben hivatkozott cikk példáz, egyre inkább törzsi-vallási közösségekre emlékeztetnek. Az identitáspolitika térhódításáról itt egy régebbi Telexikon-videó. Máskor a politikai korrektség az, ami a vallási elemeket kihagyja. Máshogy fogalmazva, sokszor nem vesszük észre az aktorok vallási (fundamentalista) motivációit, vagy azt, hogy hogyan manipulálják a politikusok ezeket a nagy nyilvánosság előtt. Erre most két példát hozok.
Vlagyimir Putyin a több mint négyórás év végi sajtótájékoztatóján külön kitért arra, hogy egyes zsidók felelősek az orosz ortodox egyház elleni támadásokért. (Ez utóbbi ugye azt jelenti, hogy az Unió igyekezett szankcionálni az orosz rezsimmel együttműködő, azt támogató, ballisztikus rakétákat megáldó orosz egyházat.) Nekem is furcsa érzés, hogy egy ennyire bejáratott, több mint százéves antiszemita kijelentést kell idetennem nektek a heti hírlevélbe. Nagyon meredek fordulópont ez, mivel Putyin nem a zsidók miatt tette ezt a megjegyzést, ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy nem véletlenül hangzik ez el. Az indoka sokkal inkább az, hogy kiszolgálja a nyugati szélsőjobbos pártokat, és a “kereszténység megvédése” hamis narratíva után a sztálini “gyökértelen kozmopolita” zsidó képét is elővegye, amely a nép, a nemzet testén lévő fekély. Hát itt kezdjük 2025-öt, hogy Moszkvából kapják az olajat a tűzre az európai jobbszélen.
Kirill pátriárka
![Forrás: Wikipedia [ https://en.wikipedia.org/wiki/Patriarch_Kirill_of_Moscow# ]](https://static.wixstatic.com/media/4f421e_1e6d2379d53f446db5575be2d44bacd8~mv2.jpg/v1/fill/w_980,h_605,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,enc_auto/4f421e_1e6d2379d53f446db5575be2d44bacd8~mv2.jpg)
A másik vallási példa az iszlám–keresztény konfliktusról szól, amely gyakran leképeződik Európában egy arab–fehér konfliktusra is. A Wall Street Journal hozott le egy cikket arról, hogy a karácsony ünneplése számos muszlim vezető szerint a legnagyobb bűnök egyike, ezért sem véletlen, hogy a karácsonyi vásárokat (és nem május elsejét vagy egyebet) támadnak meg a villámradikalizált iszlamista terroristák. Ez immár közbiztonsági kérdés, hogy tisztán lássák a rendfenntartó erők, hogy mely csoportoktól mikor milyen fenyegetésre számíthatnak: ahogy a budapesti kitörési emléktúra is ilyen esemény Magyarországon, úgy sajnos a fundamentalista iszlamista körökben a karácsonyt kell felírni.
Ennek egy sokkal súlyosabb esete, amely a fenti tirádák nélkül is bekerült volna az eheti hírlevélbe, a brit tömeges nemi erőszakra épült városi bűnszervezet elképesztő botránya. Mivel a munkáspárti miniszterelnök korábban az ügyészség vezetője is volt, személyében érinti a kérdés, de nézzük most inkább ennek a csoport-aspektusát. Pakisztáni és bangladesi származású elkövetők, felhasználva pár pozícióban lévő politikus és polgármester segítségét, több mint két évtizeden keresztül működtették hálózatukat, jelenleg 1400 áldozatnál és egy tucatnyi városnál jár a számláló. Az ügyek a 2000-es évek elejétől ismertek voltak, ám számos alkalommal eltussolták őket. Kiszolgáltatott családok lányai és árvák estek többségében áldozatul, leginkább helyi munkásosztálybeli fehérek. Ezért most neonáci csoportok kempingeznek az egyik érintett kisváros főterén, büntetést követelve. Miért ebben a rovatban szerepel a hír? Azért, mert az iszlamofóbia vádjának elkerülése is ösztönözhetett politikusokat arra, hogy ne lépjenek akkor, amikor ez tudomásukra jutott. Nem részletezem, itt egy magyar nyelvű anyag a 444-ről, illetve néhány brit összefoglaló, de óvatosan nyissátok meg, 18+ karikásak az esetleírások.
💞 Nagycsalád a pártcsalád. Ha tehát identitáspolitikai hullámok hátán lehet választást nyerni, az nemcsak a belpolitikát, de a külpolitikát is újrarendezi. Korábban is beszéltünk pártcsaládokról, hiszen a konzervatívok is maguk közt, a szocialisták, ill. liberálisok is rendeztek internacionálét, nemzetközi platformot. Ez azonban szintet lépett az identitáspolitika hatására, és sokkal intenzívebb kapcsolatokat hoz az érzelemmanipuláción alapuló identitáspolitikai szereplők közt ez a fajta megközelítés. Hiszen itt nem intézmények, hanem személyek tartanak és építenek kapcsolatot.
Ahogy Orbán Viktor is építi a CPAC–MAGA kapcsolatot az USA-ban, úgy most Giorgia Meloni járt Mar-a-Lagóban, és sok találkozót bonyolított le. Korábban Meloni az argentin Mileinek adott olasz állampolgárságot (900 ezer olasz állampolgár él az országban!), és cserébe megkapta az egyik láncfűrészt, amivel Milei kampányolt a kormányzat és a kiadások visszavágása ügyében.
Elon Musk decemberben felemelte Nigel Farage-t, a brit radikális vezetőt, hogy aztán most januárban dobja is. Csütörtökre időzítették az X-en Musk beszélgetését a német AfD-t vezető Wiedellel, akikre reális alternatívaként hivatkozott – kérdés persze, meddig lesz ez a véleménye. Viszont például a brit csoportos nemi erőszak botrányát felkapta az X-en, és sok kommentelő neki hálás a közfigyelem ráirányításáért.
Az osztrák szomszédainknál esélyt kap az FPÖ a kormányalakításra, mivel a mainstream hárompárti koalíciós tárgyalások bedőltek. Nehammer kancellár is lemond, ami azért fontos, mert korábban ő nem vállalta az FPÖ-vel való kooperációt az osztrák néppárt (ÖVP) részéről, tehát ezzel kinyitották az utat egy újabb FPÖ–ÖVP-koalíció előtt. Kurz egyelőre kéreti magát, mindenesetre lehet még itt Ibiza–2.
A politikai családok közti vitát remekül jelzi, hogy Orbánt nem hívták meg Varsóba a magyar és a lengyel uniós elnökség közti átadás-átvételre, hiszen a néppárti Tusk jó ideje ellenfelének tekinti egykori magyar szövetségesét. Orbán ehelyett Indiában nyaral. Továbbá tanulságos, hogy a szintén néppárti német kormányvárományos CDU a választási programjában hatszor említi Lengyelországot, és Merz maga is beszélt a Varsó–Berlin szövetségről, míg Magyarországot nem említik.
Donald Tusk egyelőre vidám: jön a lengyel elnökválasztás és most kezdik meg az uniós elnökséget is.
![Forrás: Tusk/FB [ https://www.facebook.com/photo?fbid=1150471109766591&set=a.321358372677873 ]](https://static.wixstatic.com/media/4f421e_3816032410da49efbfd25e9dc86b8c8b~mv2.jpg/v1/fill/w_980,h_1225,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,enc_auto/4f421e_3816032410da49efbfd25e9dc86b8c8b~mv2.jpg)
🫠 Hogy hogyan állnak a nyugati szövetségesek mindeközben? A kanadai kormány összeomlott az ünnepek végére, a németeknél pedig masszív kampányidőszak fut a február végi előrehozott választásokig. Brüsszeli elemző társaim egyre inkább hajlanak arra, hogy Franciaországban ne zárjanak ki egy előrehozott elnökválasztást (parlamentit meg pláne).
Fico megjárta Moszkvát, majd Vietnámban egy luxushotelben pihente ki a stresszt. Putyin gyorsan felhasználta az alkalmat, hogy Szlovákia is mint “reális alternatíva” kerüljön az asztalra leendő béketárgyalások esetén. Ez egy ügyes narratíva, amely azt hivatott demonstrálni, hogy lám még egy további NATO-tagállam került Magyarország (és máshogy, de Törökország) mellé a sorba, hogy megtörjék a nyugati ukrán-szolidaritást.
A karácsonyi tűzszünetre nem került sor, ezzel szemben fogolycserére igen. A hazai kormánymédia mintha igyekezne a 24 órás Trump-tűzszünettel kapcsolatos korábbi kijelentéseit finomítani. (Nagy kérdés, hogy mi lesz, ha véletlen mégis kialakul az év során egy tűzszünet, és a háborúpárti-békepárti besorolás helyett új dichotómiát kell keresni a 2026-os magyar választás előtt?)
Emellett a kritikus infrastruktúra darálása tovább zajlott, most már kicsit szigorúbban reagáltak a skandinávok az újabb kábelszaggatásra. Csakhogy Kína is kipróbálta a dolgot a tajvani vizeken.
Ennyi fért az első 2025-ös hírlevélbe, várom a visszajelzéseiteket és javaslataitokat, illetve hamarosan az első HetiFeledy Klub időpontjával is jelentkezünk!
Szia, nagyon jól megfogalmaztad az információáramlás és az identitáspolitika hatását. Valójában a hírek és a közösségi média gyakran elmossák a határokat, ami sok stresszt okozhat. Én személy szerint igyekszem sokféle forrásból tájékozódni, hogy ne ragadjak le egy nézőpontnál, és mindig felteszek kérdéseket a kritikai gondolkodás támogatására.
Kikapcsolódásra általában sportolok, vagy csak online játékokat játszom. A Mostbet szórakoztató módja a kikapcsolódásnak – átmenet el ide, ahol különféle játékokkal szórakozhat, és egy kis izgalommal töltheti el napjait. Ha szereted az izgalmas feladatokat, próbáld ki, biztosan tetszeni fog!
Hogyan lazítasz Van valami bevált módszered?
Helló! Nagyon érdekesen és találóan tettél fel fontos kérdéseket a modern információáramlásról és az identitáspolitika hatásáról. Valóban, olyan korszakban élünk, amikor a közösségi média és a hírek jelentősen befolyásolják a valóságról alkotott képünket, és az állandó információdinamika, gyakran elmosva az igazság és a manipuláció határvonalait, nagyon feszült környezetet teremthet.
Tanúi lehettünk annak, hogy az emberek szerte a világon hogyan érzik magukat kisebbségnek vagy fenyegetettnek, még akkor is, ha társadalmi szerepük vagy politikai pozíciójuk viszonylag erős. Amint helyesen megjegyezte, az identitáspolitika korszakában gyakran el kell döntenünk, hogy követjük-e a „törzsek” hangulatát, vagy továbbra is elkötelezettek maradunk a társadalmi kérdések kiegyensúlyozottabb, kritikusabb nézetei mellett.
Ráadásul egy olyan világban, ahol az információk gyakran ennyire polarizáltak, nemcsak az válik kérdéssé, hogyan lehet megbirkózni a…
A https://znaki.fm/hu/kaszinok/ Magyarország legjobb online kaszinóinak minősítését mutatja be, amelyet játékos-értékelések és szakértői értékelések alapján állítottak össze. Itt a legmagasabb szintű biztonsággal, kényelmes fizetési módokkal és játékok széles választékával rendelkező kaszinókat talál. Ne hagyja ki a lehetőséget, hogy kihasználja az új játékosok számára elérhető exkluzív bónuszokat és promóciókat.