Németország vezető hadiipari cége, a Rheinmetall Ukrajna és a baráti NATO-országok egyik fő beszállítója. A Rheinmetallnak azonban van egy párhuzamos, a német fegyverexport-szabályoktól független üzlete is: gépeket és komplett gyárakat adnak el olyan országoknak, amelyeket a vállalati bejelentésekben szinte soha nem neveznek meg. A fegyveripari óriás kevéssé ismert globális műveleteiról szóló alábbi cikk szerzői az Investigate Europe nonprofit összeurópai újságíró szövetkezet tagjai, Kálmán Attila és Nico Schmidt.
2024 decemberében teherautók dübörögtek a Himalája zöld lankáinál Észak-Indiában, rakterüket zsúfolásig töltötték a dombos terepet egyengető buldózerektől érkező sárral. A gépek olyan hatalmas poros területet hagytak maguk után, hogy azt az űrből szabad szemmel is látni lehet.
Ezzel egy időben, a munkások elkezdték az alapok kiöntését és a fémszerkezetek lehorgonyzását is. Új-Delhitől hétórányi autóútra északra, Himachal Pradesh tartományban az indiai SMPP védelmi vállalat az ország egyik legnagyobb lőszergyárát építi – egy jól ismert partnerrel. Ez az építkezés az egyik legújabb példa az egyik legnagyobb európai fegyvercég, a Rheinmetall globális terjeszkedésére, ami gyakran a rivaldafénytől távol zajlik. Nem véletlenül.
Egy titkokba burkolózó üzletág
Két évvel korábban, 2022 szeptemberében a német Rheinmetall csoport egy kisebb küldöttsége érkezett Indiába: az volt a céljuk, hogy az SMPP-vel együtt véglegesítsenek egy üzletet a tartományi kormánnyal.
A németek az utazással nem akartak címlapra kerülni, csak néhány helyi újság számolt be a vendégekről. A tudósítások mellé fényképeket is mellékeltek, amelyeken egy jókedvű Rheinmetall-menedzser egy csokor virágot nyújt át a kormány képviselőjének. A küldetés sikeres volt. „A vállalatok Nalagarhban védelmi célú gyárat fognak létesíteni” – olvasható Himachal Pradesh tartomány sajtóosztályának rövid közleményében.
A Rheinmetall hivatalos közleményei nem tesznek említést az indiai üzletről. Ehelyett a vállalat ezekben a hetekben arról számolt be, hogy új Lynx harckocsikat szállított „a NATO-tag Magyarországnak”, és részt vett egy adósság-adósság swap megállapodásban Ukrajna javára. A vállalatcsoport magabiztosan hirdeti magát a „Felelősségvállalás a változó világban” mottóval.
Az Investigate Europe felfedte, hogy az indiai partnerrel kötött, kevéssé ismert üzlet nem egyedi eset. Ez egy jól kiszámított eleme annak a tervnek, amelyet a Rheinmetall vezérigazgatója, Armin Papperger már 2013-ban „ internacionalizációs stratégiaként” hirdetett meg. Egy dél-afrikai leányvállalaton keresztül, amelyben a Rheinmetall 2008-ban többségi részesedést vásárolt, a cég Fokváros és Johannesburg melletti üzemeiből lőszergyártó berendezéseket szállít világszerte. Ezek az ügyletek gyakran nem kerülnek a nyilvánosság elé.
A Rheinmetall Denel Munitions (RDM) nevű dél-afrikai vállalat egy korábbi vezetője névtelenséget kérve megerősítette, hogy a Rheinmetallnak szüksége volt az RDM-re ahhoz, hogy beszálljon a lőszergyár-exportálásba: „A Rheinmetall egy pénzügyileg csődbe ment vállalatba fektetett be [2008-ban], de technikailag a Denel Munitions óriási potenciállal rendelkezett. A Rheinmetallnak lehetősége nyílt arra, hogy azokat a műszaki képességeket házon belül birtokolhassa, amelyekkel a világ minden tájára lehet exportálni [lőszergyárakat].”
Ezeknek a lőszergyáraknak a megrendelői önállóan gyárthatnak lövedékeket, anélkül, hogy a lőszerek végső rendeltetési helyét ellenőrizhetné bárki a helyi hatóságokon kívül.
India mellett a vevők között számos nem NATO-ország van. Bár úgy tűnik, hogy az indonéz állami fegyvergyártóval végül nem kötöttek nagyobb üzletet, az Investigate Europe olyan dokumentumokat talált, amelyek szerint az RDM kifejezetten lőszergyártásra szolgáló berendezést exportált ide is. Két, az eljárást ismerő független forrás az Investigate Europe-nak elmondta, hogy az RDM két latin-amerikai országba is exportált fegyvergyárakat. Kérdéseket küldtünk mindkét ország kormányának és vállalatainak: az egyetlen válasz egy latin-amerikai állami tulajdonú védelmi vállalattól érkezett, amely tagadta, hogy bármilyen gépet vásárolt volna.
Az Investigate Europe által megszerzett kereskedelmi adatok szerint 2011 óta az RDM legalább 11 szállítmányt küldött az érintett vállalatnak. A legtöbb esetben a vámnyilvántartásból nem derül ki, hogy a Rheinmetall pontosan mit szállított Dél-Afrikából, ez azonban nem volt így két nagy szállítmány esetében 2018-ban és 2021-ben. Akkor a dél-afrikai leányvállalat több száz kilogrammnyi detonátort küldött a latin-amerikai vevőnek. Ezekre lőszerek gyártásához van szükség.
A Rheinmetall szóvivője kérdésünkre nem fedte fel a vevőket: „Megértésüket kérjük, hogy minden esetben szigorú titoktartási kötelezettségünk van, ráadásul versenyjogi okokból nem adhatunk további tájékoztatást a lehetséges vevői kapcsolatokról vagy a kapcsolódó országspecifikus eladásokról”.
Az Investigate Europe az elmúlt egy év során több tucat bennfentessel, a Rheinmetall egykori magas rangú munkatársaival, elemzőkkel és politikusokkal beszélt az érintett országokból. Emellett több ezer oldalnyi nyilvános és bizalmas dokumentumot szereztünk meg. Ezen beszélgetések és dokumentumok alapján egy olyan exportkereskedelem képe rajzolódik ki, ahol a Rheinmetall egyes ügyfelei az árnyékban maradhatnak. Egy olyan üzlet ez, amely új bevételi forrásokat termel, ám közben bizonytalanságot teremt azzal kapcsolatban, hogy mi történik a lőszerekkel. A Rheinmetall, amely mottójában nyilvánosan vállalja a „felelősséget”, ezzel az üzlettel kijátssza a német és az európai fegyverexport-szabályokat.
„A védelmi felszerelések szállítása szigorú nemzeti exportszabályok és végfelhasználói nyilatkozatok, valamint az illetékes hatóságok általi ellenőrzésük alá esik” – reagálta megjegyzésünkre a Rheinmetall szóvivője.
Otfried Nassauer, egy német békepárti aktivista, aki éveken át kutatta a Rheinmetall gyakorlatát, 2016-ban megállapította, hogy “a Rheinmetall lőszerüzletága gazdasági sikeréhez elengedhetetlen feltétel, hogy a konszern vezetősége hajlandó lőszert szállítani még háborús nemzeteknek és az emberi jogokat durván semmibe vevő államoknak is". Az Investigate Europe által megkérdezett több szakértő szerint a Rheinmetall dél-afrikai bázisa kulcsszerepet játszik abban, hogy a vállalat ezekbe az országokba exportálhasson.
A Dél-Afrikából származó lőszergyár-export mértékét csak becsülni lehet. A csoport az Investigate Europe megkeresésére nem volt hajlandó semmilyen információval szolgálni. A Rheinmetall eddig több tucat országba exportált lőszergyártó gépeket. A Rheinmetall egyik vezető menedzsere például 2017-ben egy lőszerhüvelytöltő-üzem eladása alkalmával azt mondta: „Ez egyike annak a 39 hasonló létesítménynek, amelyet az RDM világszerte gyártott”. Korábbi sajtóértesülések és kutatások szerint a Rheinmetall már exportált lőszergyártó gépeket Egyiptomba, az Egyesült Arab Emírségekbe és Szaúd-Arábiába is.
Kibúvó a német törvények alól
A gyártás beindítását már nagyon várják Indiában. A Rheinmetall üzleti partnere, az indiai SMPP haditechnikai vállalat eddig főként katonáknak szánt felszerelések gyártásáról volt ismert. Most lőszergyártási üzletágát is meg akarja erősíteni. Idén májusban Anis Oberoi cégelnök örömmel nyilatkozott: „Az új üzemünk már majdnem készen áll a gyártásra”. A gyár mindenféle lőszertípust elő tud majd állítani, „amelyekből a különböző háborúk és konfliktusok közepette súlyos hiány mutatkozik”. Az RDM az Indiába vagy máshová irányuló gyárexportok során kizárólagossági záradékot ír a szerződésekbe, amely a vevőket a Rheinmetall termékeinek megvásárlására kötelezi, ami „hozzáláncolja a vevőket a cég kínálatához” – magyarázta a korábbi dél-afrikai menedzser.
Az Ammo India lőszeripari vásáron az SMPP már 2022 őszén a „Make in India – Make for The World” szlogennel hirdette magát, és bemutatta azokat a gyermekméretű lövedékeket, amelyeket a jövőben tervez gyártani. Ezek közé tartoznak azok a 155 mm-es tüzérségi lövedékek is, amelyeket különösen az ukrajnai háborúban harcolók keresnek.
Sem a német, sem más európai exportellenőrzésnek nincs beleszólása abba, hogy a Rheinmetall gépekkel lőszereket gyártó vállalat hova szállíthat. India például nemrég 4 milliárd dollár értékben exportált fegyvereket Oroszországba – írta a Firstpost indiai hírportál.
“Lényeges, hogy India nem írta alá a Nemzetközi Fegyverkereskedelmi Szerződést” – jegyezte meg Frank Slijper, aki a holland Pax békeszervezetnek végez fegyverkereskedelmi kutatásokat. Ez a szerződés arra kötelezi az államokat, hogy ne szállítsanak lőszert olyan országoknak, amelyek megsértik az emberi jogokat vagy háborús bűncselekményeket követnek el. „India arra törekszik, hogy jelentős fegyverexportőrré váljon, és szoros kapcsolatokat ápol például Oroszországgal” – figyelmeztetett Slijper. "A Rheinmetallnak ezért sürgősen tisztáznia kellene, hogyan biztosítja, hogy ne legyen cinkos abban, hogy lőszereket szállít nemcsak Ukrajnának, hanem Oroszországnak is."
A Rheinmetall dél-afrikai gyártó gépeinek eredeti exportját sem ellenőrizhetik az európai hatóságok. A vállalat ugyanis egy jogi kiskaput használ ki.
Németországban a hadifegyverek ellenőrzéséről szóló törvény szabályozza a lőszerek exportját. „Háborús célú fegyvereket csak a szövetségi kormány jóváhagyásával lehet gyártani, szállítani és forgalomba hozni” - áll a törvényben. Azonban ez csak a Németországból származó haditechnikai eszközök exportjára vonatkozik. A Dél-Afrikából vagy más országokból származó export nem tartozik a hatálya alá. A Rheinmetall és partnerei ezzel a német állami ellenőrzés nélkül szállíthatnak fegyvereket és lőszereket a világ bármely országába.
„Elméletileg Dél-Afrikának nagyon szigorú import- és exportszabályai vannak. Valójában minden, az országba belépő és az országot elhagyó árunak engedéllyel kell rendelkeznie. A lőszergyárak szállításairól azonban nincsenek adatok” – mondta Michael Marchant, aki a Rheinmetall üzletét kutatta a dél-afrikai Open Secrets nevű civil szervezet számára. A dél-afrikai kormány éves fegyverexport-jelentései ugyanis nem említik azoknak a lőszergyáraknak a kivitelét, amelyekről már régóta tudnak. Az, hogy a Rheinmetall a dél-afrikaihoz hasonló leányvállalatokon keresztül tud üzleteket kötni, nem véletlen. Ez egy hosszú távú terv eredménye.
Globális terjeszkedés, bármi áron
Armin Papperger egész pályafutása során egyetlen vállalatnál dolgozott. De az a vállalat, amelynek ajtaján a most 61 éves üzletember 1990-ben friss mérnöki diplomával lépett be, teljesen más volt, mint az, amelyet 2013 óta vezérigazgatóként vezet düsseldorfi irodájából. Ez a változás nagyrészt rajta múlott.
Az idén 135 éves Rheinmetall AG-t a Német Birodalom lőszerellátására alapították. Nem meglepő módon a két világháború volt a vállalat történetének két legsikeresebb időszaka.1945 után a német vállalatok számára betiltották a fegyvergyártást, majd 1956-ban a Bundeswehr létrehozásával új védelmi technológiai gyártási program indult. A Rheinmetall ismét géppisztolyok, automata ágyúk és lőszerek gyártásába kezdett.
Mire Armin Papperger belépett, a vállalat profilját racionalizálták, és két nagy üzletágat hoztak létre: az autóipari és a védelmi ágazatot. Papperger ez utóbbihoz csatlakozott, és 2007-ben vette át a fegyver- és lőszer üzletág vezetését. 2013-ban a teljes vállalat vezérigazgatójává nevezték ki.
Papperger kinevezése összhangban volt a vállalat új stratégiájával. Kinevezésekor a Rheinmetall ünnepelte, hogy Papperger „stratégiai akvizíciók és a külföldi leányvállalatok integrációja révén jelentősen előmozdította a védelmi üzletág nemzetközivé válását”. A következő években a felvásárlásokat még tovább fokozták: a Rheinmetall az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Lengyelországtól és Magyarországtól a közel-keleti Katarig és Szaúd-Arábiáig terjeszkedett.
Papperger őszinte volt, amikor 2014-ben bemutatta a részvényeseknek új terjeszkedési stratégiáját. A vezérigazgató az ülésen bemutatott éves jelentésben felvázolta a Rheinmetall stratégiai irányát az elkövetkező évekre. „Különösen nagy potenciált látunk az Európán kívüli piacokon, például a Közel-Kelet és Észak-Afrika térségében, Ázsiában és Ausztráliában” – áll a jelentésben. Ennek részeként a vállalat védelmi ágazatának „meg kell erősítenie helyi jelenlétét a nemzetközi növekedési régiókban”.
Hogy ez a stratégia mennyire meghatározó a vállalat üzletmenetében, azt a néhány évvel későbbi számok mutatják. 2020-ban minden negyedik fegyvert vagy lövedéket az ázsiai és közel-keleti piacra szántak. Bár később az ukrajnai háború miatt nőtt az európai országokba szállított Rheinmetall-fegyverek és lőszerek száma, tavaly 80 százalékos részesedéssel.
Az európai vészhelyzet ellenére a vállalat továbbra is új piacokra lép be. Ahogy az indiai üzlet is mutatja, a Rheinmetall továbbra is világszerte szállítja lőszergyárait. A kritikusok többször felvetették, hogy a Papperger stratégiája olykor megsérti az etikai határokat. De ez nem állította meg őt.
Otfried Nassauer kutató már 2016-ban megállapította, hogy a vállalat ügyfelei között vannak „háborús és válságövezetekben lévő országok is”. Szerinte, a Rheinmetall olyan államoknak is szállított fegyvereket és lőszereket, „ahol a »biztonsági erők« diktatúrákat és tekintélyelvű kormányokat tartanak hatalmon”.
Nem sokkal később újságíróknak sikerült megmutatniuk, hogy Szaúd-Arábia a Rheinmetall szardíniai üzemében gyártott bombákat dobott le civil célpontokra Jemenben. A Rheinmetall akkor azt mondta, hogy leányvállalatai betartják az országukban érvényes „szigorú jogi kereteket”, és hozzátette: „Szerződéses okokból nem nyilatkozhatunk az ügyfélkapcsolatokról”.
A dél-afrikai bázis a kulcs az üzlethez
Papperger internacionalizációs stratégiájában központi szerepet játszik a már említett dél-afrikai vállalat. A dél-afrikai állami tulajdonú Denel vállalat lőszer üzletágában 2008-ban vásárolt többségi részesedést a Rheinmetall, ezt az új közös vállalatot nevezték el Rheinmetall Denel Munitions-nek (RDM).
A dél-afrikai vállalat kulcsra kész lő- és robbanószergyárakat is gyárt Fokváros és Johannesburg mellett több helyszínen. Maga Papperger ritkán jelenik meg a céggel kapcsolatban. Az Investigate Europe mindössze egy 2023-as sajtóközleményt talált, amely szerint az RDM akkori vezetőjével együtt egy napelemparkot nyit meg Fokváros egyik külvárosában.
Papperger internacionalizációs stratégiáját a német exportszabályok vezérelték, amelyeket már a 2014-es bemutatkozásakor „túl szigorúnak” ítélt. Szemben a dél-afrikai exportszabályozással. Andrew Feinstein, a dél-afrikai parlament korábbi tagja évekig aggódott az ország fegyverexportja miatt. „Szerintem olyan kevés az ellenőrzés” – mondta –, hogy “az erkölcsi tényezők gyakorlatilag lényegtelenek”. Ha egy vállalat exportálni akar valamit, azt „hihetetlenül egyszerűen” megteheti.
Elméletileg a dél-afrikai kormány hét minisztériumának minden fegyverexportot jóvá kell hagynia. De ez “egy kicsit megzavarná az üzletet”, mondta egy volt RDM menedzser a Investigate Europe-nak adott interjújában. „Ha egy ország ENSZ-embargó alatt áll, Dél-Afrika nem exportálna oda, de minden más országgal minden rendben lenne”.
A Rheinmetall dél-afrikai lőszer- és gyárexportja kizárólag belföldi ügy az ország ellenőrző hatóságai számára, mivel a volt menedzser szerint minden szellemi tulajdon a dél-afrikai leányvállalatnál van. A német hatóságok nem felelősek ezért, és nem tudják befolyásolni az exportdöntéseket.
De a Rheinmetallnak még Dél-Afrikában is sikerült úgy alakítania az üzleteket, hogy a hatóságokat megkerülték. Az RDM 2016-ban egy lőszergyárat szállított Szaúd-Arábiába. Ugyanebben az évben az állami vállalatokért felelős miniszter elismerte, hogy a kormánynak nem volt beleszólása az üzletbe, annak ellenére, hogy az állami tulajdonú Denel 49 százalékos részesedéssel rendelkezett az RDM-ben. Mivel a vállalat „a szállító-vevő ügyletre vonatkozó megállapodás részeként” építette meg az üzemet Szaúd-Arábiában, a miniszter egy parlamenti kérdésre azt válaszolta, hogy „nem volt szükség sem a kormány vagy a parlament tájékoztatására, sem jóváhagyásának kérésére”. Arra a kérdésre, hogy a Szaúd-Arábiában gyártott lőszerek hová kerülnek, a miniszter egyszerűen azt válaszolta, hogy a Denel „nem volt beavatva az információkba”.
Etikailag kérdéses, üzletileg sikeres
A részvényesek számára Papperger stratégiája sikeres volt. Amikor 2013-ban hivatalba lépett, a Rheinmetall részvényeinek árfolyama 45 euró körül volt. A 2021-es év végére az árfolyam 83 euró fölé emelkedett. Ez a növekedés nagyrészt a sikeres fegyver- és lőszerüzletágnak köszönhető, amely nem sokkal az Ukrajna elleni orosz támadás előtt már a Rheinmetall teljes üzemi eredményének mintegy 40 százalékát adta.
Korábban ismert volt, hogy a Rheinmetall lőszergyárakat szállított Egyiptomnak, az Egyesült Arab Emírségeknek és Szaúd-Arábiának Dél-Afrikából. Az nem világos, hogy a gyárakból származó lőszert pontosan hová szállították és hol használták fel. Dokumentálták, hogy az egyiptomi rezsim fegyveres erőszakot alkalmazott a 2020-as kormányellenes tüntetések ellen, és az Amnesty International jelentése szerint két embert megölt. Szaúd-Arábia 2015 óta harcol a jemeni háborúban. Az ENSZ becslése szerint legalább 377 ezer ember halt meg ott, köztük több mint 250 ezer öt év alatti gyermek.
Az indonéz kapcsolat
Egy névtelenséget kérő iparági bennfentes kifejtette, hogy a vevőknek először prototípusra van szükségük az új gyártósorokhoz. Ez azonban nemcsak a detonátorokat vagy a lőport foglalja magában. „A gyártósor felállításához és a megfelelő gyártáshoz mindig prototípust kell rendelni, legalább egy kis mennyiséget abból a lőszertípusból, amelyet gyártani fogunk” – mondta.
Ázsiában is bővítette a Rheinmetall az elmúlt években a gyári üzletágát. Mint arról az Investigate Europe most beszámolhat, a fókuszban Indonézia állt. A PT Pindad állami tulajdonú védelmi vállalat akkori vezérigazgatója, Sudirman Said 2014-ben csökkenteni akarta a költségeket. Lőszergyártó üzemet akart építeni, hogy ne kelljen fizetnie a robbanóanyagok szállításáért – emlékezett vissza az Investigate Europe-nak adott interjúban.
Ugyanebben az évben a Rheinmetall dél-afrikai leányvállalatának akkori vezérigazgatója, Norbert Schulze Jakartába utazott. Ott a város egyik legjobb szállodájában, a Shangri-Lában Said képviselőivel együtt aláírt egy egyetértési nyilatkozatot. A terv ambiciózus volt. Mindkét fél vállalta, hogy 168 hektáron Délkelet-Ázsia legnagyobb lőszergyártó üzemét építi meg.
Két évvel később egy másik szándéknyilatkozatot is kötöttek a Pindad akkori vezetője, Abraham Mose és a Rheinmetall Waffe Munition South Africa között. Ismét mindkét fél megállapodott abban, hogy közösen gyártanak és forgalmaznak közepes és nagy kaliberű lőszereket.
Az Investigate Europe-nak nyilatkozó egykori magas rangú Pindad-tisztviselő szerint a többszörös ígéretek ellenére mindkét üzlet meghiúsult. Az indonéz törvények lehetetlenné tették a tervezett közös vállalatot, mivel 2016-ban a fő védelmi felszerelések gyártóinak állami tulajdonú vállalatoknak kellett lenniük. A szabályok 2020-ban megváltoztak, és lehetővé tették, hogy magáncégek is gyárthassanak ilyen fegyvereket.
A Rheinmetall továbbra is Dél-Afrikából folytatta az üzletet Indonéziával. Mint a kereskedelmi dokumentumokból kiderül, csak 2019-ben a vállalat több lőszergyártáshoz szükséges terméket szállított a Pindadnak. Köztük lőport, 40 milliméteres kaliberű lőszeralkatrészeket, gyújtózsinórokat és lőszergyártáshoz szükséges gépeket.
A Rheinmetall hivatalosan nem kommentálja ezeket a szállításokat. Más a helyzet azokkal a lőszergyárakkal, amelyeket a konszern most épít Európában, és amelyeket büszkén mutat be a nyilvánosságnak.
Európában nem szégyenlős a Rheinmetall
Aligha van még egy európai ország Németországon kívül, ahol a Rheinmetall és a kormány olyan szorosan összefonódik, mint Magyarországon. A vállalat vezérigazgatója, Armin Papperger, tagja a 4iG, a kormányhoz kötődő infotechnológiai vállalat tanácsadó testületének. A vállalat 2023 áprilisában pedig Maróth Gáspár volt védelmi fejlesztésekért felelős államtitkárral bővítette a vezetőségét. Miután Maróth évekig tárgyalt az Orbán-kormánynak a védelmi iparral, most a Rheinmetall magyarországi jelenlétének bővítését tűzte ki célul.
A tervek ambiciózusak. A Rheinmetall már létrehozott Magyarországon egy Lynx harckocsik gyártására szolgáló gyárat, valamint egy harcjárművek gyártására szolgáló gyárat, valamint egy radar- és rakétagyárat. Emellett robbanóanyag- és lőszergyártó üzemet is épít Várpalotán. Az RDM 192 millió euró értékű szerződést nyert ennek az üzemnek a megépítésére. Ha elkészül, közepes és nagy kaliberű lőszereket fog gyártani. Köztük a keresett 155 mm-es lövedékeket, amelyeket az ukrán háborúban használtak.
Ez az egy új gyár azonban nyilvánvalóan nem elég a lőszerek iránti új, hatalmas kereslet kielégítésére. Ezért a Rheinmetall további gyárak építését tervezi Európa-szerte. Ennek a folyamatnak a gyorsasága nyilvánvaló az elmúlt hónapokban megjelent jelentésekből. Ami feltűnő, hogy a vállalat mennyire nyíltan kommunikál az európai terjeszkedéséről, szemben azzal, ahogyan nem hozza nyilvánosságra, hogy hová ad el lőszergyárakat dél-afrikai bázisáról.
Az RDM dél-afrikai exportjáról szóló kérdésre a Rheinmetall azt válaszolta, hogy „szigorú titoktartás” köti őket. Szóvivőjük hozzátette, hogy „növekvő globális hálózata” lehetővé teszi a csoport számára, hogy „a keresletnek megfelelően termeljen ügyfeleink számára – különösen a Bundeswehr, az EU és a NATO partnerországai, Ukrajna és más baráti nemzetek számára”.
Márciusban a vállalat bejelentette egy romániai lőporgyár építését, júniusban olyan hírek láttak napvilágot, hogy a Rheinmetall lőszergyárat tervez Litvániában, egy hónappal később pedig egy ukrajnai gyár építésének tervei kerültek nyilvánosságra.
És akkor jött a dél-afrikai elnök Putyin kezét rázva
A lőszergyár üzlet dübörög és a Rheinmetall a jelek szerint továbbra is ki akarja használni a dél-afrikai leányvállalata által ehhez nyújtott szabadságot. Az ottani üzletüket idén el is kezdték bővíteni.
A konszern 2024 augusztusának elején jelentette be, hogy többségi részesedést szerzett a Resonant Holdingsban. A dél-afrikai vállalat, amely mintegy 150 alkalmazottat foglalkoztat, robbanóanyag-gyártó üzemekre specializálódott. Azaz a német cég a jövőben valószínűleg még több lőszergyárral fogja ellátni a világon Dél-Afrikán keresztül. Vagy ahogy a Rheinmetall egy rövid sajtóközleményben fogalmazott: „A Resonant Holdings tervezett felvásárlása aláhúzza a Rheinmetall elkötelezettségét technológiai képességeinek bővítése és partnereinek élvonalbeli megoldások kínálása iránt”.
Ám eközben a német konszern számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy dél-afrikai üzleti modellje már nem veszélytelen. Sokáig az szolgálta a vállalatot, hogy nem kellett a szigorú német fegyverexport-ellenőrzéssel foglalkoznia. Most ez kezd a vállalat ellen fordulni. Augusztus végén kiderült, hogy Lengyelországnak le kellett mondania egy fontos és sürgős, 155 mm-es lövedékekre vonatkozó Rheinmetall-megrendelését. Az ok? A dél-afrikai hatóságok megtiltották a szállítást azzal az indokkal, hogy a lőszerek az ukrán hadsereg kezébe kerülhetnek.
Két hónappal később a dél-afrikai elnök Johannesburgban fogadta Vlagyimir Putyint. „Oroszországot továbbra is értékes szövetségesünknek, értékes barátunknak tekintjük, aki a kezdetektől, az apartheid elleni harcunk idejétől kezdve támogatott minket” – jelentette ki Cyril Ramaphosa.
A két vezető a kétoldalú találkozót követően az oroszországi Kazanyba repült, hogy részt vegyen a 16. BRICS-csúcstalálkozón, ahol többek között egyiptomi, egyesült arab emírségekbeli és indiai kollégáik is csatlakoztak hozzájuk. Narendra Modi akár meg is kérdezhette volna, hogyan vált be nekik a németektől vásárolt fegyvergyár, mert ő most csatlakozott ehhez a klubhoz.
Közreműködtek: Voytek Ciesla, Neel Madhav, Anand Mangnale, Raymundus Rikang, Amund Trellevik.
Szerkesztő: Chris Matthews
Ez a cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.
Comments