Az eheti hírlevelet volt eddig a legnehezebb megírni idén. Nem azért, mert különösebben bonyolult események adódtak volna az elmúlt hét napban, hanem mert egyszerűen annyira sok izgalmas (vagy veszélyes) dolog zajlik egyszerre, hogy igazán jól be kell állítani az információs zajszűrőt, ha az ember alapanyagot keres.
Nem fogok minden hírlevelet a klímaváltozással kezdeni, viszont szokjunk hozzá, hogy számos társadalmi forrongás okát majd ehhez tudjuk visszavezetni. Most is egy ilyen esemény van készülőben.
Az El Nino néven ismert ciklikus jelenség röviden arról szól, hogy a Csendes-óceán fölött gyengülő passzátszelek miatt a melegebb vízrétegek hosszabban fent maradnak, ezzel növelik a párát és így az átlaghőmérsékletet, amely leggyakrabban durva szárazsághullámokhoz és átmeneti globális átlaghőmérséklet-növekedéshez vezetett a múltban. (Jó összefoglaló itt.)
Az El Nino alighanem beköszönt az év második felében, és 2024-re üthet be igazán. Jelenleg az indikátortérségekben minden korábbinál gyorsabb a melegedés (ezt még hányszor fogom leírni?), ami semmi jót nem ígér.
Az érintett ázsiai terüleken ez nemzeti mezőgazdaságokat kényszeríthet térdre, ami növekvő élelmiszer-inflációt, rosszabb esetben éhezést okozhat, ami pedig a politikai instabilitás melegágya lesz (ezúttal szó szerint). Ez egy olyan trend, ami még Kínát is érintheti, a hírlevélben követni fogjuk, de Ti is tudjátok alkalmazni a klímahírek olvasásakor ezt a szűrőt. Mindeközben Európában hőhullámok szedik majd az áldozatokat, többek közt.
A magyar külügyi mozgástér hogyan alakult? A CPAC egykor az amerikai republikánusok platformja volt, mára ez egyértelműen a MAGA-mozgalom, tehát a Trump-féle szárny konferenciájává alakult. Az ehhez tartozó rendezvény futott a budapesti Bálnában a múlt héten. Három „signature soundbite”:
Orbán Viktor a CPAC-re jellemző radikális módon fogalmazott: “biológiai fegyverrel van dolgunk, vírustámadást indítottak ellenünk, amit progresszív-liberális laboratóriumokban fejlesztettek ki”.
Garamvölgyi Flórát, aki ezúttal a The Guardian színében regisztrált a rendezvényre, egy Santorum-interjú közben vezették ki a biztonságiak.
Ha pedig már soundbite. A péntek reggeli miniszterelnöki rádióinterjú körül nagy port vert fel, hogy az ukrán területek egy részét ősi magyar földként aposztrofáló megjegyzés eltűnt a videó későbbi változatából, szúrta ki Benyó Rita újságíró.
Szervusz Visegrád! A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű szervezet közzétette éves jelentését a világ sajtószabadságának állapotáról. A fentiek fényében nem fogunk a szívünkhöz kapni, hogy Magyarország a 72. helyen végzett. De ami a visegrádi partnereket illeti, a csehek a 14., a szlovákok a 17. helyen, míg a románok 53. és a lengyelek is még messze előttünk, az 57. helyre kerültek.
Érdemes a listát böngészgetni.
Ha pedig már a visegrádi hasonlítgatásnál tartunk, nézzük meg a környék eseményeit.
A propaganda nem egyirányú. A Visegrad Insight újságban jelent meg Takácsy Dorka cikke arról, hogy az orosz propaganda hogyan hasznosítja újra a magyar információs térben megjelent toposzokat. (Paywall nélküli, angol nyelvű szemle itt.)
Ahogy lemondott a szlovák ügyvezető miniszterelnök, Heger, azzal a lendülettel Caputova köztársasági elnökasszony a komáromi származású Ódor Lajost, a szlovák Nemzeti Bank alelnökét nevezte ki a szakértői kormány élére. Szeptemberben választások, de addig is érdekes kísérlet lesz ez a formátum, amely az első az önálló Szlovákia történetében.
A szerbiai iskolai lövöldözés tragikus, és alighanem fogunk kutatásokat látni arról, hogy a média mennyiben gyakorolt hatást rá az amerikai tudósításokon keresztül. Malcolm Gladwell korábbi könyvében elemezte, hogyan működnek a társasdalmi vírusok (mémek), ő az öngyilkossági mintázatokon vezette ezt le. Ez első látásra bőven alkalmazhatónak tűnik az iskolai lövöldözésre is. A másik tanulság, hogy elmaradt kormányzati döntéseknek (háború utáni fegyverkontroll lazasága) akár évtizedekkel később is meg lehetl fizetni az árát.
Ivan Gesev bolgár főügyészt nemrég 3 kiló TNT-vel akarták autójában kivégezni, szerencsére sikertelenül. A bolgár helyzetnek mindenesetre ez komoly indikátora, korábban egy oknyomozó újságírónőt öltek meg.
Viktoria Marinova: 1988-2018.
Nyugaton már nem változatlan a helyzet. Ausztriában a salzburgi tartományi választáson a kommunisták (KPÖ) 1949 óta először kerültek be a helyi parlamentbe, egyből negyedik helyen, a szavazatok közel 12%-át megszerezve. A kérdés az, hogy a jövő évi országos választásra a baloldali radikalizmus utat tör-e magának: egy új trend születését láthatjuk.
Bizalom. Az országainkat irányító politikai intézményekben akkor bízunk, ha átláthatóan működnek. Ez pedig nem valami varázsszó, csupán annyit jelent, hogy a kinevezések és a pénzek elosztása, az ügymenet kiszámítható módon zajlik, nem családtagokkal, ismerősi körökben, esetleg évekre titkosított döntéseken keresztül.
Ezt most a német zöldeknek nem sikerült megugrania. A német energetikai ügynökség (DENA) élére véletlen az államtitkár esküvőjének vőfélye került, amely összeférhetetlenséget elfelejtették említeni korábban. Graichen államtitkár testvére eközben ráadásul hidrogénügyi kormányzati tanácsadó lett. Mindez ráéghet Robert Habeck miniszterre, Graichen főnökére, a zöldek üdvöskéjére, akik éppen kormányzati transzparenciával (is) kampányoltak.
A fagyi máshol is visszanyal. Clarence Thomas, az amerikai Legfelsőbb Bíróság tagja, két évtizede fogad el juttatásokat konzervatív szponzoroktól, a legfrissebb információk szerint pedig a családján keresztül is áramlottak az adományok. Harlan Crow milliárdos ingatlanmágnás fizette Thomas unokaöccsének havi 6 ezer dollárba kerülő tandíját, és felesége is bőven kapott „tanácsadói díjazást”. A bíróság egyik legkonzervatívabb tagja a Trump-féle washingtoni mocsárcsapolásnak most adott egy pofont, hiszen épp a populista mozgalmak jellemzője az elitellenesség, ám Thomas úgy tűnik, szívesebben vált az elit tagjává, mintsem örökös néptribunussá. Ilyet még fogunk látni sok országban, ahol az egykori elitellenes politikusokból és rétorokból pár év bábozódás után luxuskedvelő, kapitalista pillangó fejlődik. Kérdés, ez a populista mozgalmak mostani lendületét megakasztja-e (vagy a jobb szél helyett a bal szélre tereli).
Folytassuk? Jair Bolsonaronál azért tartottak házkutatást, mert úgy tűnik, hogy a floridai útjához hamisított covid-oltásigazolást használt. Eközben Gerhard Schröder újra nekifutott, hogy aPutyin-ügynöksége miatt tőle elvett (mint volt kormányfőnek járó) irodákat visszaszerezze, de most a bírósági is kimondta, hogy az bizony elveszett – tessék moszkvai kilátást választani, tehetnénk hozzá.
Eközben von der Leyen Kijevben ünnepli a május 9-i Európa-napot, immár ötödik alkalommal jár a háború óta az ukrán fővárosban.
Ketyeg a kassza. A fejlett demokráciák közt két ország, az USA és Dánia rendelkezik a kormány számára kötelezően betartandó adósságplafonnal. Ezt az USA-ban szeretik évente emelgetni, hiszen ezzel az elnök adminisztrációja felett a Konresszus hatalmat tud gyakorolni. Így 1960 óta 78-szor szavaztak erről. Dániában egyszer, 2010-ben.
Janet Yellen pénzügyminiszter figyelmeztette az amerikai törvényhozókat, hogy az „X dátum” – az a nap, amikor a kormánynak elfogy a pénze a számlák kifizetésére – már június 1-jén eljöhet. Mindeközben a kulcsszereplők nyilvános naptárai azt mutatják, hogy május 16-a az utolsó nap, amikor Biden és a kongresszusi vezetők is Washingtonban tartózkodnak.
Az amerikai titkosszolgálatokat összefogó igazgatónő, Avril Haines pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Peking és Moszkva alig várná, hogy egy ilyen pillanat bekövetkezzen, és erősíthessék a Nyugat alkonyának narratíváját.
Alkony helyett pirkadat. A hírlevél mindig számot ad arról, hogy az atlantista tábor – alkony helyett – egész hatékonyan építi a távol-keleti szövetségeit. Jöjjön minderről három pillanatfelvétel, hisz ez a hadszíntér a legfontosabb, a többi konfliktus egy jó része is ebből lesz meghatározható (kritikus nyersanyagok, Afrika, zsoldosok támogatása stb.).
Ferdinand Marcos Jr.-t, a Fülöp-szigetek elnökét tíz év után (Duterte miatt kimaradt pár év) először fogadták a Fehér Házban. Ő egyébként a két évtizedig regnáló egykori fülöp-szigeteki diktátor fia. Marcos beleegyezett, hogy az Egyesült Államok hadserege ne csak fenntartsa jelenlétét a Fülöp-szigeteki támaszpontokon, de négy új támaszponthoz is hozzáférést biztosított az amerikai katonai erők számára.
Tokió és Szöul is újított: tizenkét éve először látogatott japán miniszterelnök Dél-Koreába. Kisida Fumio bár „fájó szívvel gondol” a félsziget japán gyarmatosítása alatt okozott szenvedésre, de a kínai fenyegetés úgy tűnik, mindkét fővárosban már fontosabb ok az aggodalomra. Így Jun Szogjol dél-koreai elnök arról beszélt, milyen fontos a térség „szabadságának” fenntartása, ami virágnyelven Kína ambícióinak csillapítását jelenti.
Eközben Japán nyugati irányba is tapogatózik, a Nikkei üzleti lap értesülései szerint hamarosan a NATO kapcsolattartó kirendeltséget nyit Tokióban.
Ezzel szemben a „térségbeli béke és biztonság” szavatolása érdekében Kína a héten közös hadgyakorlatot tart Laosszal. Ez nem gyakori, bár egyre kevésbé ritka esemény: Peking legutóbb márciusban Kambodzsával, áprilisban Szingapúrral gyakorlatozott, és az orosz haditengerészettel is szeretnek Tajvan és Japán körül körözni.
A hajózás titokzatos óriása lyukat üt a szankción. A Gatik Ship Management nevű indiai cégnek 2021-ben csupán két tankerhajója volt, ám idén áprilisra már 58 hajós flottájával globális szinten is számottevő szereplővé vált a Financial Times nyomozása szerint.
A cég tulajdonosi háttere elég homályos, fő megrendelője viszont nem: az orosz állami olajcég, a Rosznyeft naftáját szállítják, öreg flottával, nyugati biztosítás nélkül. Oroszország az ukrajnai invázió előtt az indiai olajimport egy százalékát adta, ma egyes becslések szerint 40 százalék felett van az arány.
Mi jön még? A héten két esemény biztosan a címlapokra kerül. Az egyik a török választás, ahol a hajrában Erdogan sokat faragott hátrányából. Igazi autokrata nem szeret választást veszíteni, meglátjuk, hogy mire elegendő a földrengés társadalmi hatása és a gazdasági válság Törökország ellenzékénél. A másik esemény az ukrán államfő május 14-re tervezett berlini látogatása, amit még lehet, el is halasztanak, mert kiszivárogtatta egy rendőr a titkos menetrendet, szőröstül-bőröstül. Addig is érdemes átfutni Budanov, az ukrán hírszerzés vezetőjének rövid, de velős interjúját „Folytatjuk az oroszok megölését” címmel, amely jó tükre a kijevi elszántságnak.
Comments