Sziasztok! Az év utolsó hírlevelét küldöm Nektek, úgyhogy a kis karácsonyi szünet alatt remélem, mindenki mentális szünetre küldi magát. Így 2024-ben újult erővel, friss billentyűzetleütésekkel és kellő mentális ülepítés után térhetünk vissza a világpolitika súgólyukába, hogy megnézzük, jövőre ki milyen kottát olvas.
Ez a hírlevél – a láthatóság és impakt régóta hangsúlyozott át-nem-fedése jegyében – a titkosszolgálati manőverekkel zárja az évet. Felkészülni, merülééés!
🔌 A nagy kapcsoló. A szolgálatok munkája a komolyabb országokban növekvő részben a kritikus infrastruktúrák védelméről szól: a digitalizált telekommunikációs csatornák, az energetika, a vízhálózat, a pénzügyi szektor és az élelmiszer-ellátás logisztikája. Sőt, mindez a második vonal, mivel az ukrán–orosz háború tapasztalatai azt mutatják, hogy a katonai műveletbiztonság sem evidens. Más szóval: hiába a sok vas és a kiképzett sereg, ha egy nagyobb művelet során nem tudnak kommunikálni.
Pont ez volt a terve a kínai hadsereg (PLA) kiberegységeinek. A csendes-óceáni hálózatokba settenkedtek be, gyakran ellopva egy-egy amerikai munkavállaló jelszavát, és hosszú ideig csendben felderítenek. Tehát károkozás nem történik, hanem megfigyelés zajlik. Leendő konfliktus esetén – Tajvan, mondjuk – pedig tudják, hogy hol vannak a lekapcsoló gombok, hogyan lehet online kiiktatni kritikus hálózatokat, vagy elérni, hogy a hawaii kikötőkből egy online Pearl Harbor után ne tudjon kihajózni az amerikai flotta. Emellett hatékony rakétaprogramjukkal a kínaiak amúgy is komoly fenyegetést jelentenek az ázsiai amerikai erőkre.
Az amerikai kibervédelmi felelősök szerint az elmúlt 1-2 évben egyértelműen komoly hangsúlyt kapott az ilyen fajta kibertevékenység, felzárkózott a korábbi politikai- és gazdasági kémkedés mellé.
Ne nagyon legyenek kétségeink, hogy Kína ezt megteszi Európával szemben is, illetve hogy az oroszok hasonlóan dolgoznak, a Fancy Bear visszatért, veszélyben a választások tisztasága. Épp ezt a mintázatot állapította meg a cseh szolgálat is.
🇷🇺 Kicsordult a spájz. Ami az oroszokat illeti, kiderült, hogy Trump Fehér Házban töltött utolsó 48 órája alatt eltűnt a 2016-os amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozást részletező hírszerzési akta egy példánya. Érdekesség, hogy ez a Trump által floridai golfbirtokára kilopott iratok közt nem szerepel, és bár biztos, hogy azóta is nagy erőkkel keresték, egyelőre nyoma veszett. Holott források és módszerek szerepeltek benne a CNN szerint, tehát elképesztően értékes csomagocskáról van szó.
🇦🇹 Ha már régi ügyek: a Wirecard, az egykor a német fintech szektor reménységeként megismert cég kapcsán most a 444 írta meg, hogy az eddig sejthető kapcsolat beigazolódott: a második ember, Jan Marsalek orosz kém lehetett, nem véletlen, hogy a botrány során Ausztrián keresztül Moszkva felé menekült. Aki karácsonykor már unja a fantasy-t, annak ajánlom a Wirecard-botrányról készült angol podcastot, fincsi bármilyen zserbó mellé.
🇩🇪 Két orosz beszervezett ügynököt most küldenek bíróság elé Berlinben. A német hírszerzés (BND) alkalmazottjairól van szó, akik fejenként több mint 400 ezer euróért árulták el saját szolgálatukat. A kár jelentős: ők jelezték az oroszoknak, hogy a Wagner-csoport belső üzeneteit látják a németek (mindez 2022-ben), majd ezután persze ki is száradt a csatorna, úgyhogy a NATO-szövetségeseket elvágták egy fontos forrástól.
🇪🇸 Saját lépcsőházunk. A spanyol közéletben a katalán szeparatisták amnesztiája mellett nem könnyű teret kihasítani új ügyeknek, de az El País robbantott azzal a sztorival, hogy diplomáciai fedésben dolgozó amerikai ügynököket vádolt spanyol titkosszolgák megvesztegetésével. Lefordítva: az egyik NATO-szövetséges korrupcióval szerezhet infót a másiktól.
Sőt, úgy tűnik, picit a franciákat is körbeszaglászta egy amerikai kémprogram.
🇮🇳 Az indiai felderítés – a RAW – rákapcsolt: a nyár végén Németországban buktak le, most egy New Yorkban tervezett merénylet borzolta az USA–India kedélyeket, mivel egy amerikai állampolgárságú szikh aktivistát végeztek volna ki. Amerikait otthon megölni: ezzel átlépte Delhi a tűréshatárt, pedig sok hasonló esetben hunyt szemet Washington mostanság. Most viszont Biden emiatt lemondta januári tervezett indiai útját.
Emirátusok, Bahrein, Izrael és az amerikai haditengerészet együtt lép fel a Vörös-tengeren.
🚢 Leállás a Vörös-tengeren. Az USA partnereket és erőt gyűjt ahhoz, hogy a jemeni partoknál élesedő húti fenyegetést – egy másik következményét a palesztin–izraeli háborúnak – tartósan elhárítsa: a Vörös-tengeren megy keresztül a világ vízi teherszállításának 12%-a, a Maersk épp bejelentette, hogy leáll az útvonalon, a top szállítók közül többen hasonló döntésre jutottak, és a hírlevél írásakor a BP is így döntött.
Ha a Szuezi-csatorna helyett kerülni kell Afrikát, az drága lesz, akárcsak a biztosítás, amit az egekbe emelnek a jemeni partok előtt hajózó társaságoknak. Csak szombaton 14 támadó drónt hárítottak el az amerikai hajók. Az eszkaláció akkor következett be, amikor az Irán által támogatott hútik már nemcsak izraeli érdekeltségű hajókra kezdtek el lőni múlt héten, hanem mindenre, ami mozog.
Érdekes, hogy orosz vagy kínai hajók nem sietnek megvédeni a nemzetközi kereskedelem szabadságát. Mindenki az USA-tól várja ezt.
Ez az európai energiaárakra is kedvezőtlen hatással lehet 2024 elején, ill. ha elhúzódik a konfliktus, a teherszállítás árazása is megérzi majd.
✊ Jön a tigris, nála erősebb nincs is? Az évben sokszor előkerült a szélsőjobboldal megerősödése. Több verziót láttunk, nem egy egységes hullámról van szó (bárhogy is igyekeznek néhány sajtófelületen erre egyszerűsíteni a jelenséget).
A radikális háttérből érkező Meloni az EU struktúrákba és társaságba ugyanúgy szépen beolvadt, mint az olasz költségvetési igények: egy atlantista, a kínai Övezet és Útból kilépő, ukrán-párti, migrációban cselekvéspárti politikus lett belőle.
A Svéd Demokraták, az Igaz Finnek és mások példája azt mutatja, hogy amikor a kormányzati felelősség szele megcsapja a radikális kollégákat, akkor néhányan azért újrarajzolják az egyenleteket, kicsit több árnyalatot használnak. Az Igaz Finnekből kivált moderált csoport mondjuk el is tűnt a következő választáson – a szavazóik nem vártak el kormányzati mérsékletet tőlük.
A kraftos versenyzők ezt el is tudják különíteni a narratívák szintjén: a hazai fogyasztásra megtartják a populizmust, míg külföldön tárgyalóképes partnerek, mint például Robert Fico, aki a legutóbbi EU-csúcson nem állt be a magyar miniszterelnök mögé, hanem szépen megszavazta az ukrán bővítésről szóló tárgyalást.
Egyes populisták a kormányon is azok maradnak: Bolsonaro, Trump és néhányan ezt a példát hozzák.
Németországban az AfD – ha ma lennének a választások – akkor a kelet-német tartományokat lényegben sorra megnyerné.
A német balliberális kormánykoalíció az AfD-vel szemben új utakat próbálhat ki, nem a politika, hanem az alkotmányvédelem területén. Ez egy egészen másik frontot jelenthet, ha és amennyiben az orosz befolyás más országokban is tematizált marad a háború miatt, és exponálódnak a pártokon keresztül vitt politikai befolyásolási műveletek. Na de mire készül a német elhárítás?
🚨 Belső izoláció. Az AfD pártalapítványát elvágták a költségvetési forrásoktól egy ügyes összefogással a Bundestagban: a pártalapítványok meglehetősen fontos pillérei a német demokratikus működésnek. Az új törvény szerint azonban csak az pártalapítvány kaphat állami támogatást, amely harmadjára jut be a törvényhozásba. Ez az AfD-t tehát egyelőre kizárta a körből.
Áprilisban az AfD ifjúsági szervezetét tették fel a demokratikus államberendezkedésre veszélyt jelentő szervezetek listájára, az alkotmányvédelem javaslatára.
Érdekes precedens az is, hogy egy AfD-párttagot eltiltottak a bírói munkától és nyugdíjba küldték, mondván, hogy veszélyt jelentene az alkotmányos berendezkedésre.
Ezek mutatják, hogy a német belbiztonság mennyire felkészült eszköztárral rendelkezik a szélsőjobboldali veszéllyel szemben. Végső soron maga az AfD is betiltható, ha a parlamenti többség sikerrel terjeszti ezt fel az Alkotmánybírósághoz.
Eközben viszont a CDU-s jobboldali tartományi koalíciókban és ellenzéki összefogásokban egyre gyakoribb az AfD-vel való alkalmi együttműködés, tehát a régen cordon sanitaire-nek hívott tűzfalazás már egyre kevésbé működik.
A betiltások csupán pillanatnyi lélegzetet jelenthetnének, hiszen a támogatók nem tűnnének el, hamar új párt alakulhat, és még erősebben térhet vissza. Muszáj lesz politikai eszközöket (is) bevetni, hogy a radikalizálódó protest-szavazatok indokait kezeljék végre.
🇭🇺 Hit the pause: egy kuruc nem kuruc. A múlt heti uniós csúcson a konszenzust követelő ukrán bővítési tárgyalás megkezdéséről megszületett a 26-ok döntése, amíg a 27. ország kormányfője kilépett a teremből. Az ukránok finanszírozását is magába foglaló költségvetési csomagról januárban lesz döntés, és bár úgy látszik, a magyar miniszterelnök “vétózott”, tudtommal ennél árnyaltabb a kép: Meloni és Scholz is benne voltak csendben, hogy elhalasztódjon e döntés, mert egyes részletekkel nem voltak elégedettek (és tegyük hozzá, januárban fogadják el leghamarabb a német költségvetést).
A 26 vs 1 formátum nagyon hálátlan, lényegében tarthatatlan, és ez bizonyosodott be most is. Budapest súlya önmagában kevés, ha nincsenek társai a blokkolásban. Ez a lengyelekkel együtt sikerült a korábbi költségvetési tárgyalásokban, ill. más csendesebb-hangosabb társak mindig adódtak. Most egy sem. Még Fico sem.
A nemzetközi sajtó java része Orbán vereségeként tálalta a kávészünetet, és több helyen kitértek arra, hogy a magyar érvelés az ukrán tagság ellen egyszerűen gyenge lábakon állt, különösen, hogy a bővítésért felelős biztos, Várhelyi Olivér, ezt a folyamatot közelről követhette addig, amíg a Tanács elé ért az ügy.
A csúcs alatt zajlott Putyin éves sajtótájékoztatója, ahol “feldicsérte” Ficót és Orbánt, mint akik nemzetérdekért kiállni képes politikusok, és nem oroszpártiak. Nagyon érdekes időzítés, durva diplomáciai gesztus, aligha a két ember erősítését szolgálta.
Ivan Krastev is hosszú véleménycikket szentelt Orbánnak a Financial Times-ban, két hete pedig interjút adott a Partizánnak. Azt állítja, hogy ahogy Putyint félreismerte a Nyugat, úgy Orbánt is: nem tárgyalási trükk az ukránok szívatása, hanem az orbáni világkép része.
A 26-ok sajtónyilatkozatai szerint egyelőre nagy az optimizmus, hogy januárban a következő csúcson meglesz az új költségvetés. Az ukránok még azt is tudni vélték, hogy a magyarokkal szemben a 7-es cikkelyt – a szavazati jog felfüggesztését – is bedobták a csütörtöki nyolc órás vitán… az mindenesetre biztos, hogy a 26-ok szükség esetén külön alapot hozhatnak létre Kijev számára Budapest nélkül, ahogy a spanyolok részéről elhangzott az is, hogy a magyar részt a 26-ok dobják össze (2-300 millió euró lehet).
Önmagában elég szomorú, hogy ebben a hírlevélben a “26-ok” kifejezést kell használni, és mutatja a helyzet súlyát. Hasonló irányból induló elemzés Ablonczy Bálinttól.
🇷🇸 Újrázás. A hétvégén Vucic pártja megnyerte az előrehozott szerb választásokat, magabiztosan és mindenféle ellenzéki kezdeményezést lemosva, a szélsőjobb önfelszabdalása mellett. Ahogy mondta, most 2027-ig nem szeretne újabb időközi nekifutást. A mostani egy kényszergesztusnak indult az ellenzéki tüntetések miatt, végül a vucici logika teljes győzelmét hozta el.
Azon, hogy az EBESZ választási megfigyelői között a Brüsszelből kirúgott orosz kém ült a Moszkva által delegált tagok közt, ugye meg sem lepődünk.
Olvasmányok tojáslikőrös estékre
🇺🇲 Hunter Biden helyett elővették az elnök testvérét, James Bident, és érdekes felvételeket nézett át a Washington Post ezzel kapcsolatban.
🇵🇱 Hol máshol, mint a nemzetközi diplomáciába visszatérő Varsóban találkozott a katari miniszterelnök, a Moszad és a CIA vezetője, hogy újrakezdjék a gázai túsztárgyalást.
🇮🇱 Hogyan használja Izraelben az IDF a mesterséges intelligenciát a palesztin célpontok meghatározásában? Egy friss katonai program eredményei és kritikája az NPR tálalásában.
🇬🇧 A brit-rajongóknak: a “13 évnyi bukás” című, a brit közszolgáltatások és biztonsági hálók leépülését szépen részletező írás és chartok itt.
🧒 Végül, mivel karácsonykor megnő a kockázat, hogy kiskorú családtagokkal találkozunk, ez az írás segíthet a beszélgetések irányának meghatározásában: hogyan vált a fiatalkori céltalanság (purposelessness) társadalmi jelenséggé és mit is tehetnénk, hogy a fiatalok céltételezzenek…?
Szép ünnepi készülődést, jó mentális pihenést és jövőre újfent reménykedve kezdünk a világpolitika súgólyukában! :)
Comments