Keleti szél vizet áraszt | Heti Feledy

Sziasztok! 

Túl vagyunk egy elképesztően turbulens diplomáciai héten a magyar fővárosban, miközben Brüsszelben, Moszkvában és Washingtonban is nagyipari döntéshozatal folyt.

🇭🇺🇨🇳 Az a bizonyos transzparencia. Hszi Csin-ping látogatása során érdemi sajtótájékoztatóra, ahol a hazai (és horribile dictu, akár a nemzetközi) sajtó kérdezhette volna a két vezetőt, nem került sor. Cserébe Orbán Viktor elmesélte, mennyire örül annak, hogy olimpiai bajnokokat adhatott Magyarország a kommunistáknak, ez a negyedórás tájékoztatás megtekinthető. Később Szijjártó Péter egyedül mondta kamerába a “részleteket” a fészbúkon, ahol 7 perc 11 másodpercben tudhatjuk meg mindazt, amit szabad a kormány szerint tudni az amúgy 3 napos látogatásról (ami tehát hosszabb, mint a francia megálló). 

• Tompos Márton momentumos EP-képviselő kommentjében rendkívüli külügyi bizottsági meghallgatást kezdeményezett, hogy Szijjártót megkérdezhessék, mi is történt. Jogos méltatlankodással a kínai sajtóhoz fordult, hogy megtudja, mi történt Magyarországon, így összeszedte a kínai sajtóból a 18 pontot, amely a megállapodásokat címszavakban rögzíti. Nem ez az első eset, hogy Orbán autokratákkal való találkozóiról a másik féltől többet tudunk, többször előfordult ez a Putyin-kontextusban is.

• A frissen aláírt megállapodások közül érdekes lesz a nukleáris együttműködés, mivel Kína egyelőre nem egy óriási erőmű-exportőr, de még lehet. Ugyanakkor a Roszatomnak sem sikerült megbirkóznia a biztonsági és tervezési követelmények dokumentációjával Magyarországon, ahogy a kínaiak kiestek a brit Hinkley Point projetkből tavaly. 

• Tompos és a Financial Times azon morfondírozott, hogy a “négy évszakos” partnerség, tehát amely minden körülmények között jól működik a Kommunista Párt szemszögéből, mennyire magasra helyezi Magyarországot a partnerek közt: egyértelműen felső polcról van szó, körülbelül Pakisztán és Oroszország egy szint az FT szerint, míg Belarusz, Etiópia, Üzbegisztán és Venezuela is ugyanakkora kínai bizalmat élvez Tompos szerint. 

• Még szimbolikusabb, hogy a kínaiakkal és a szerbekkel együtt építhet Magyarország olyan olajvezetéket, amely végső soron az orosz függést és importot erősítheti. Erről Brückner Gergely írt egy kiváló összefoglalót.

A kb. negyed órás beszámoló a két vezető részéről a kormány weboldalán elérhető. A harmadik fej is könnyen megismerhető a: Szijjártó Péter külügyminiszter figyel.

👀 Nem kell félnetek jó lesz. Semmi esetre sem megnyugtató, amikor sorok közül, mint annak idején az MSZMP közleményeiben, úgy kell bogarászni a megfejtést, hogy mi történt a magát demokráciának tekintő NATO- és EU-tag Magyarország, illetve a Kínai Kommunista Párt által uralt Kína között. 

• Múlt héten hosszan részleteztem az európai dimenzióját Hszi útjának, a párizsi hűvösebb és kereskedelmi feszültségektől súlyos találkozó után Budapesten egyértelmű volt, hogy meleg, baráti fogadtatásban részesült. Ez az Orbán-kormány 14 éve követett külügyi vonalvezetésének kétségtelen sikere, hiszen a keleti nyitás óta ebbe az irányba dolgozik a Szijjártó-féle diplomácia. Más kérdés, hogy ezzel ki ért egyet, de az tény, hogy a kormány a saját szempontjából elhozta a főnyereményét, Hszit; illetve az ezzel járó befektetési pénzeket, több mint 4000 milliárd forintot. 

• Ez a munkája a kormánynak viszont pont addigra ért be, amikor a saját szövetségeseink egyre nyíltabban vállalják a konfliktust Kínával. A NATO-nál ez nem is kérdés, egyértelmű a katonai mérkőzés az indo-csendes-óceáni térségben, míg az EU szempontjából a gazdasági kiszolgáltatottság leépítésének szándéka végre elkezdett kikristályosodni. Ennek nyoma sincs a kínaiaknak adott Orbán Balázs-interjúban.

• Az akkumulátorgyártás kapcsán pedig érdemes a gödi példán elrettenni, hogy mivel jár, pedig a koreai létesítménnyel szemben még a hatóságok is igyekeznek fellépni. Az európai érdek pedig a hidrogénnel való innováció irányába mutat, tehát minden vagyonunkat nem kéne csak erre a technológiára tenni, amelyet most Kína hoz. 

• Ezekről beszélgettünk múlt héten a Partizán élő adásában Szunomár Ágnessel, illetve Matura Tamás és Soós Kinga szakértette a pekingi belpolitikát, nézzétek meg:

🇺🇦 Nagyüzem. Két érdekes pillanat színezte a múlt heti Hszi-eufóriát. Egyrészt Orbán a Hszi érkezése előtti órákban felhívta Zelenszkij elnököt. Természetesen nincs “read-out” – amit még a fehér házi telefonok esetében is biztosítanak –, de alighanem előkerült a Svájcban tartandó ukrán békekonferencián való kínai részvétel kérdése, amelyért Macron is lobbizott. Ez lehetett az a rész, amelyről talán a szövetségesekkel is egyeztetett Budapest a Hszi-látogatás előtt…? Másrészt az immár Gyarmati István főtitkársága alatt álló és újraaktivizált Magyar Atlanti Tanács által tartott konferencián mondott egy némethzsoltosat Németh Zsolt:

---

„Az elmúlt 25 évről annyit, hogy ha most nem lennénk NATO-tagok, akkor valószínűleg jelenleg nem Ukrajna védekezne egy orosz támadással szemben, hanem mi”

---

szólt az idézet a magyar sajtó szalagcímeiben. Németh Zsolt nagyon világosan fogalmazott arról, hogy a szuverenitásunk valódi védelme éppen a NATO-n múlik, és hogy erre nagyobb szükség van most, mint bármikor korábban. Így tehát kimondta, hogy a magyar szuverenitást az oroszok fenyegetik: szövetségeseinket katonailag is, ahogy a hamis és hazug narratívákkal magunkat is a szövetségünk ellen igyekeznek fordítani.

• 🇮🇷Hogy ebbe az egészbe hogyan illeszkedik Ahmadinezsád volt iráni elnök, gyakorlott Holokauszt-tagadó és Izrael megsemmisítéséért küzdő politikus látogatása Budapesten, az még nem világos: egyelőre úgy tudni, hogy kormányzati képviselővel nem találkozott, “csak” egy előadást tartott az NKE-n, így nem ok nélküli a találgatás, hogy talán titkos misszión lehetett nálunk. A HVG a forrásai alapján felveti, hogy talán épp egy izraeli–iráni háttérmegbeszélés is lehetett  látogatása oka, de erről semmi bizonyosat nem tudunk. 

• Az mindenesetre tanulságos, hogy a cseh kalózpárti külügyminiszter április végén a 444-nek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy “nem nevezném a magyar kormányt a szövetségesünknek”. A kérdés tehát csak részben az, hogy a keleti nyitás mennyire sikeres, másrészt ehhez elkerülhetetlenül az a dilemma kapcsolódik, hogy ez jár-e költséggel a szövetségesi oldalon. 

🇷🇺 A nagy csavarhúzás. Putyin a (Szijjártó erőfeszítéseinek köszönhetően nem szankciók alatt álló) Kirill pátriárkával megtartott ötödik elnöki beiktatását követően kormányátalakításba fogott. Ennek egyik fejvesztesége Sojgu védelmi miniszter, akire már Prigozsin is utazott tavaly nyáron (lehet épp ezért kellett ennyit várni a leváltásával), a másik pedig Nikolaj Patrusev, ex KGB-s és FSZB-s kollégája Putyinnak, akit elküldenek az orosz biztonsági tanács éléről, hogy Sojgu ezt a vigaszágat vihesse. 

• Tegyük hozzá, Patrusev fiát viszont miniszterelnök-helyettesnek nevezik ki, úgyhogy a családi befolyásmérője nem ingott meg. 

• Az új hadügyminiszter pedig a korábbi miniszterelnök-helyettesből lesz – így körbeértünk a posztokon – Belouszov egyébként közgazdász, a hadügyi beszerzésekben lévő korrupció felszámolása és az innováció gyorsítása lesz a feladata a szakértők szerint. Geraszimov viszi tovább a katonai irányítást, bár nagyjából egyetértenek a források, hogy a hadügyi döntéseket ígyis-úgyis Putyin hozza.

• Kijevben szintén két kormánytagot menesztettek feltehetőleg korrupció miatt, de még súlyosabb, hogy egy Zelenszkij elleni újabb, feltárt orosz merényletkísérlet okán a Nemzeti Gárda vezetőjét is kirúgták, két ezredesét – akiket feltehetőleg az oroszok beszerveztek – pedig elfogta az elhárítás. 

Új lépések a háborúban. Az EU illetékes minisztertanácsa a héten megszavazta, hogy az unió kezébe került – javarészt a belga Euroclearnél tartott – orosz nemzeti banki vagyon kamatait az ukránok javára fordítsák. Ez évi kb 3 milliárd eurót hozhat, amely fontos áttörés a bő éve húzódó diplomáciai kötélhúzásban, bár ennél sokkal több pénzt emészt el a háborús erőfeszítés Ukrajnában. 

• Eközben a kijevi Rada elfogadta azt törvényt, amely az ukrán elítéltek számára lehetővé teszi, hogy frontszolgálattal mentesüljenek büntetésük alól. Szemben az orosz példával, a súlyos bűncselekmények elkövetőit nem illeti meg a lehetőség – hiszen már számos riport született arról, ahogy az orosz nemi erőszakolók, gyilkosok a front után ott folytatják a bűnözést, ahol abbahagyták az ítélet előtt. 

• A második legnagyobb ukrán város, Harkiv felé áttörték a frontot az oroszok. Hogy puffert alakítanak-e ki, amely később a város ágyúzását lehetővé teszi, tehát ostrom előkészülete zajlik-e, ebben nincs még egyetértés a szakértők között. Szimbolikusan tényleg fontos a város mindkét félnek, emellett pedig a mostani támadás önmagában elegendő volt arra, hogy kikényszerítse a szűkös ukrán erőforrások újrarendezését, hogy adott esetben máshol készüljenek az oroszok egy nagyobb áttörésre.

• Az orosz hibrid hadviselés korábban beszervezett egy lengyel bírót, Tomasz Szmydtet, aki nemrég politikai menedékjogért folyamodott Belaruszhoz! Szép fordulat, ez azután történt, hogy a lengyel elhárítás bizonyítékokat gyűjtött arról, hogy Szmydt az orosz hírszerzésnek dolgozhat. Tusk miniszterelnök pedig kénytelen volt a lengyel–belarusz határra látogatni, mivel újra migránsokat terelnek oda egy orosz–belarusz titkosszoglálati művelet keretében. 

🇩🇪 Adj király katonát! Németországban is fellángolt a vita a sorozásról. Boris Pistorius védelmi miniszter több tervvel állt elő arra nézve, hogy hogyan lehetne visszahozni a sorkatonaságot a német haderőben, és úgy tűnik, hogy ez többpárti konszenzust élvez, mert a CDU maga is támogatja az elképzelést. 

• A múlt héten a CDU közel 90%-kal megerősítette Friedrich Merzet pártelnöki posztján, ezzel alighanem majd ő lehet a kancellárjelöltje a pártnak. Bár Merz pozíciója nem volt biztos az elmúlt időszakban, végül sikerült megnyernie a párt támogatását. Merz határozottan konzervatívabb politikát visz a középre húzó Merkelnél. Jelenleg a CDU a legnépszerűbb párt az országban, bár a szimpatizánsok egy (jó?) része protestszavazó lehet. 

• Az egyre szorosabb költségvetés miatt a koalíciós feszültségek csak nőnek a szocialista-zöld-szabaddemokrata kormányon belül, a sajtó újra elkezdett aggódni, hogy nyáron összeomolhat a koalíció – bár ez továbbra sem érdekük, mert a jelenlegi népszerűséggel elég satnya eredményt érnének el a kormánypártok, az FDP talán be se jutna a parlamentbe.

🛌 A kampány zajlik az USA-ban is. Hogy mire utaznak a megmondóemberek? A héten a két elnökjelölt alvásfronton csapott össze.  A jelenlegi elnököt évek óta “sleepy Joe”-nak csúfolják a republikánus kommentátorok és maga Donald Trump is, mivel szerintük sokat botlik, bóbiskol és 81 évesen túl öreg a posztra. Csakhogy Trump perei egész nap zajlanak a bíróságokon, ahol ott ül a 77 éves exelnök, és a beszámolók szerint a per jó részét csukott szemmel hallgatja. Persze gyakran felnéz, bólogat vagy vág arcokat, de egybehangzóan úgy tűnik, néha bebiccent és szunnyant is. 

• Erre ugrott rá a demokrata kommentátorsereg, és a “sleepy Don” névvel vágtak vissza.

A valóság ötven árnyalata. A Gázában zajló izraeli beavatkozás kapcsán egyre-másra derülnek ki információk, amelyek túlmutatnak a napi döntéseken. A New York Times ablakán fújt be a szél egy palesztin prezentációt még a háború előtti hónapokból, amely kifejezetten az Általános Biztonsági Szolgálat (GSS) működéséről szól. 

• A Hamász önállóan vitte a gázai övezet politikai és katonai ügyeit, függetlenül a Ciszjordániában jelenlévő palesztin politikai szervezetektől, lényegében egypártrendszert üzemeltetett. A Hamász vezetéséért és az októberi terrortámadásra vonatkozó döntésért is Jahja Szinvar felel, aki feltehetőleg a mai napig alagutakban bujkál. 

• A Hamász egy alaposan vitatott választáson jutott hatalomra 2007-ben a területen, amikor a Fatahot erőszakkal kiszorította. 

• A GSS-anyag szerint kőkemény diktatúra volt Gázában: a Hamász 856 fős belső elhárítást működtetett közvetlenül Szinvar felügyelete alatt, amely a két katonai titkosszolgálat mellett, elsősorban a saját lakosság körében végezte a felderítést, a kritikát elfojtva, megfigyelve saját polgárait. 

• A belga titkosszolgálattal nagyjából egyező méretű szervezet havi 120 ezer eurós költségvetésből működött ugyan, viszont közel 10 ezer helyi lakosról vezetett aktát, hasonlóan az egykori szovjet blokk országaiban ismert “káderlapokhoz”. 

• Az ellenzéki újságírókat, Hamász-kritikusokat, a demokrácia iránti vágyakozást hamar letörték, kompromatot gyártottak és a párt terület feletti kontrollját ezzel biztosították. 

• A terrortámadás sem a lakosság érdekét szolgálta: a radikalizált fiatalokat felhasználó szervezet a saját érdekét és fennmaradását szolgálja, a gázai lakosokat éveken át megrövidítve és diplomáciai megoldásokat elutasítva puszta pártérdekből.