top of page

Ki nyer ma? És holnap? | Heti Feledy

Sziasztok!

Ideje rákanyarodni a hírlevélben a jövő héten induló klímatárgyalások geopolitikai hátterére, vagyis a COP28 körüli viták jelentőségére. 2023-ban már nem lehet megkérdőjelezni az extrém időjárási jelenségek számának növekedését: az extrém hőhullámok, több havi csapadék leszakadása percek alatt (flash floods), a folyók felmelegedése (nem hűtik pl. az atomerőműveket) vagy kiszáradása (nem tudták hajózni a Rajna-csatornát), a biodiverzitás pusztulása (alig találunk rovarokat ott, ahol korábban sokan éldegéltek) és a szokásos fokmérők (mint az, hogy a legmelegebb évet zártuk a Földünk ember által mért történetében, nincs ideje visszafagyni egyes gleccsereknek stb.) mind azt mutatják, hogy a klíma tényleg változik.

  • Azon lehet politikai ideológiai vitákat folytatni, hogy az ember okozta-e (ez a tudományos álláspont) vagy más ciklikus jelenség (ez a konzervatív-jobboldali blokk egy részének álláspontja), de attól tény marad, hogy klímaalkalmazkodási és rezilienciaköltségek lépnek fel, amelyek elosztásáról mind országokon belül, Unión belül és globális szinten is óriási viták alakultak ki.

  • Just transition. Ez az igazságos klímaadaptáció kérdése, vagyis hogy ki fizeti meg ennek az árát. Részben a szegény és fejlődő országok szeretnének pénzt a fejlettebbektől, mondván, hogy ők bocsátották ki a felmelegedés alapjául szolgáló szén-dioxidot a légkörbe, de ugyanúgy igaz ez a fejlett országokon belüli társadalmi csoportok közt, vagy éppen a globális szupergazdag elit és a világ többi embere közt.

👫 Megint az igazságtalanság? Az Oxfam és a The Guardian lap közösen dolgozta fel azt a jelentést, amely kifejezetten a szupergazdagok kibocsátását járja körbe. Ahogy az lenni szokott, a vagyonelosztást is tükrözve, a leggazdagabb 1% ugyanannyi kibocsátásért felel, mint a világ 66%-nyi legszegényebb embere.

  • Az 1% egyébként 77 millió embert jelent, milliárdosoktól egészen az évi 140 ezer dollárt keresőkig (ez utóbbi pedig azért még nem a milliomos kategória, tehát a “szupergazdag” is relatív).

  • A jelentés szerint az 1% kibocsátása a következő évtizedekben körülbelül 1,3 millió ember klímaváltozáshoz köthető halálához vezethet. ​​Ezt az euroatlanti térség azért sem érzékeli igazán, mert  az ENSZ szerint a klímaváltozás számlájára írható halálozások nagyobb része fejlődő országokban történik.

  • Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szupergazdag 1% kibocsátása jelenleg 77-szer nagyobb a párizsi klímacél eléréséhez szükséges mértéknél. Tehát a kozmopolita elitnek kéne radikálisan csökkentenie kibocsátását? Vagy a nagyvállalatoknak? Vagy a nagyvállalatok befektetői végső soron az 1%-ból kerülnek ki, így ráadásul ez majdhogynem egy kör?

☀️ És mennyire sietős? A másik nagy vita a COP28 körül arról szól, hogy még reális-e a 1,5 fokos átlagos felmelegedésre korlátozni a földi folyamatokat, vagy már a 2 fokról kellene beszélgetni. Ez utóbbi kapcsán viszont nincs sok jó hír, mert ez esetben már 12-20 méteres tengerszint növekedéssel kell számolni, és a befagyott metán is kiszabadulna a jelenlegi modelljeink szerint a permafroszt alól, ami exponenciálisan berúgná a további felmelegedést. Az ENSZ más számításai szerint inkább már 2,8 fok felé haladunk a jelenleg érvényben lévő szabályozások mellett.

A kék sáv az, ahol most maradunk, ha nem változtatunk. A többi sávhoz beavatkozás kell. További részletek, szektoronként, országonként és mindenféle módon: itt.


  • A klímaváltozás modelljeivel tehát az a kihívás, mint bármely komplex rendszerrel, hogy nem tudjuk, hol van az a bizonyos fordulópont, ahonnan radikálisan máshogy viselkedik a rendszer. Egy darabig elnyeli a tüneteket, egy idő után viszont új dinamikus egyensúlyba csaphat vagy összeomlik. Ez pesszimistább kutatók szerint jóval nagyobb valószínűség, míg mások a biztos eredmény hiányára mutogatva mondják, hogy nincs is baj. Ez utóbbi olyan, mintha egy lejtőn a kereszteződés felé száguldó autóban nem tudnánk pontosan kiszámolni a több test ütközését, és ezért magát azt a tényt tagadnánk, hogy majd lesz ütközés.

💰 Loss and Damage Fund. A COP27 óta akörül megy a vita, hogy a fejlődő országoknak be kéne köhögni évi 100 milliárd dollárt egy alapba, amelyet aztán a legkitettebb (particularly vulnerable) országok pályázhatnának meg klímamitigációs projektjeik kapcsán.

  • Egyrészt ez elég alacsony összeg a problémához képest;

  • Másrészt az a gond, hogy a klímaegyezmények 90-es évekbeli indulása idején az olyan országok, mint Kína vagy Szaúd-Arábia, fejlődő országokként kerültek rögzítésre, és ezen a státuszukon nem kívánnak ma sem változtatni, így befizetni sem akarnak, holott van némi közük a CO2-kibocsátásokhoz az elmúlt 30 évben.

  • A geopolitika áthatja a klímapolitikát, ami nem biztos, hogy jó az emberiségnek.

Ha ki akarod próbálni, hogy milyen klímapolitikus lennél, akkor a Financial Times szimulációs gyakorlatát ajánlom, rövid, de jól jelzi, hogy hol vannak nehéz döntési pontok.

🧑‍⚖️ Karlsruhe becsúszó szerelése. A német alkotmánybíróság múlt szerdán egy olyan döntést hozott, ami nagyjából az egész német politikai elitet sokkolta, és ezzel együtt máris brüsszeli hatásai vannak. A testülethez még tavasszal nyújtotta be az ellenzékbe ült konzervatív-kereszténydemokrata frakció azt a kérdést, hogy alkotmányos-e, ha a covid-alapból átcsoportosítanak tízmilliárdokat a klímaalapba. Bár nem hangzik végtelenül izgalmas kérdésnek, mégis ezen bukhat meg a koalíció.

  • A németek az alkotmányos költségvetési plafon miatt kitalálták, hogy költségvetésen kívüli alapokba vesznek fel pénzt a tőkepiacról. Ez már a covid alatt elindult, majd így ment tovább az energiaválság és a klímaügyek kezelésére is.

  • Csakhogy ezeknek a jogcímei jóval szűkebbek, nem lett volna szabad egy adott vészhelyzeti ügyben felvett pénzt csak úgy átrakni másik zsebbe.

  • Így sikerült egy hete a német AB-nek egy összesen 60 milliárd eurós lyukat ütni a több éves költségvetési tervekbe, amely már jövőre 20 milliárd fölötti összeget von el. Ez még Berlinben is szabad szemmel látható. A klímamitigációs költségek egy jó része ebből futott volna.

  • Az FDP – a szabaddemokrata-liberálisok – nem akarnak adót emelni, hanem költséget csökkentenének, szemben a zöldekkel és szocialistákkal. Így aztán áll a koalíciós bál. A konzervatívok pedig a 200 milliárdos másik alap kapcsán is gyorsan megvizsgálják, hogy érdemes-e az AB-hoz fordulni.

🇩🇪 Berlin station. Amúgy sem volt jó hete a német közéletnek. Hubert Seipel az egyik legismertebb Oroszországra szakosodott újságíró volt: az exkluzív Putyin-interjúkkal a német közmédia egyik kedvenc arcává vált, alapvetően a Moszkva-barát narratívák egyik gyárosaként szerepelt több mint egy évtizeden keresztül. A néhány akadémiai kritika ellenére megbízott benne a média nagy része. Egy oknyomozás kiderítette, hogy 600 ezer eurót kaphatott egy orosz oligarchától, és ez csak az a szám, amire bizonyíték van, de jóval korábban megnyitotta már ciprusi “számláját”, hogy rejtve maradjanak a kifizetések. Nem az a furcsa, hogy az oroszok vásárolnak embereket, hanem az, hogy a német közélet, az elhárítás, a közmédia egészséges reflexei közül egyik sem működött, mind átengedte Seipelt!

Seipel és Putyin 2016-ban Moszkvában

Forrás: ICIJ/Kreml [ https://www.icij.org/?link_id=21&can_id=211548f0c4494ddcb86bf9c95996be26&]

🇷🇺 Москва calling. Az orosz elnök készül a választásra 2024 márciusában. Nyilván nincs veszélyben az eredmény, mégis fontosak a szimbolikus lépések, amelyek a győzelméig vezetnek. Ennek jegyében a szükségállapot ellenére lehetséges lesz a négy elfoglalt ukrán régióban a szavazás a friss állampolgároknak.  

  • Spiclihullám. A régi szovjet reflexeket beindította, hogy az orosz polgárokat arra buzdították a háború eleje óta, jelezzék, ha a “katonai művelettel” vagy Putyinnal kapcsolatban túl kritikus hangokat hallanak. Így mára a rendvédelmi erőket elárasztják a besúgók, akik töretlen szorgalommal dolgoznak, vagy éppen csak a szomszédjuktól, üzlettársuktól vagy régi szerelmüktől akarnak megszabadulni.

  • Folyik a pénz. Az orosz költségvetés eközben október óta újra megerősödni látszik, ami fontos lesz Putyinnak a március előtti jóléti kiadásokhoz. A NATO-országok ugyan igyekeznek azon, hogy ne jusson bevételhez az olaj- és gázszektor Oroszországban, azonban úgy tűnik, a G7 országok cégei is bőven benne vannak a szürke flotta működésében, amelyek az ársapka feletti illegális szállítmányokat viszik. Októberben a Bloomberg szerint az orosz állami költségvetés havi bevétele nagyobb volt, mint 2021-ben bármely hónapjában. Nem véletlen, hogy a nyugati országok most a vízi szállítmányozási szektor szorongatásán dolgoznak.

🇺🇦 Megszállás és elnyomás alatt. Az Oroszország által annektált területek – négy kelet-ukrajnai régió – lakossága több millió fő lehet a mai napig, annak ellenére, hogy sokan elmenekültek vagy éppen deportálás áldozatai lettek. Az élet a maga módján zajlik tovább, durva orosz katonai jelenlét és kollaboráció mellett. Erről a közszolgálati média európai szövetségének oknyomozói írtak egy szomorú összefoglalót. Csak néhány tény:

  • 2024 nyaráig kötelező mindenkinek orosz állampolgárságot felvenni, aki mégsem teszi, azt deportálhatják és gyermekei árvaházba kerülhetnek.

  • Már most sem jár orosz útlevél nélkül egészségügyi ellátás, oktatás és nyugdíj sem. A Kahovka-tározó átszakadásakor például még a háztetőn a megmentésükre váró embereket is csak akkor segítették meg az orosz egységek, ha volt orosz útlevelük.

  • Ukrán katonák családja, korábbi ukrán értelmiségiek, újságírók kifejezetten támadásoknak vannak kitéve, bármikor elvihetik őket az utcáról, határozatlan ideig fogva tartják őket, és már az ENSZ is megerősítette egy friss jelentésében, hogy szisztematikus módon kínoznak az orosz erők.

  • A megszállt területek gyermekeinek gyakorlatilag kötelező valamely miliciában részt venni. A 18 éves korosztályt orosz katonai iskolákba invitálják. Az átnevelés drasztikus, új tankönyveket nyomtattak, az ukrán nyelvhasználat tilos. 1250 iskola áll a megszállt területeken, hogy a nagyságrendet mögé képzeljük.

  • Az ingatlanokkal való kereskedelem orosz állampolgároknak megengedett, az elmenekült ukránok telkeit, házait sokszor szétbontják, adják-veszik, mintha sose jönnének vissza. Mariupolban a szétbombázott színházépület (ahova a környékbeli lakosság menekült, így az egyik legvéresebb epizódja volt a város ostromának, amikor találat érte) rekonstrukciója presztízsprojekt lett Moszkva számára.

További események és olvasmányjavaslatok

A Boris Johnsonba oltott argentin Trump: Javier Milei.

Forrás: WikiMedia/TN [ https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Javier_Milei-05.png?link_id=33&can_id=211548f0c4494ddcb86bf9c95996be26&]

E hírlevélben nem tértünk ki Gázára, kérdés, működhet-e az ideiglenes tűzszünet és túszelbocsátás. Az amerikai Képviselőház pedig elkerülte az újabb kormányzati csődöt, de jön még kanyar az úton. Köszi, hogy eddig olvastatok, jövő héten folytatjuk!

23 megtekintés1 hozzászólás

Friss bejegyzések

1 Comment

Rated 0 out of 5 stars.
No ratings yet

Add a rating
Guest
Feb 16

Értem, hogy a nemzetközi mércék alapján a 140 E USD/év csak némi szorzóval lesz "vagyonosnak" minősülő, de nézzünk körbe a környezetünkben: aki 4,2 M HUF-ot megkeres (tőlem lehet bruttóban is) havonta, azt ne tartanánk "szupergazdagnak"?? Vajon milyen lehet az olvasótábor átlag jövedelme? Vállalom, hogy én jócskán lehúzom az átlagot...

Like
bottom of page