A búza mögött. A közép-európai gabonavita Ukrajnával már négy országot sodort az importtilalom oldalára: Pozsony, Varsó és Budapest mellett egy hete Szófia is meglépte. Azért érdekes ez, mert a négy állam két módon is változtatott megszokott pozícióján:
Lengyelország, Ukrajna egyik legkitartóbb támogatója, határozottan beleállt ebbe a konfliktusba Kijevvel, és a korábbi gesztusai meghozták azt az eredményt, hogy az ukrán oldalon a megoldást keresték, nem pedig szópárbajba bocsátkoztak.
Másfelől, a közép-európai országok végre a súlyuknak megfelelően, közösen léptek fel közös érdekükben, amelyet a kezdeti bizonytalankodás (ignorálás?) után az Európai Bizottság konstruktívan kezelt, hiszen 100 millió eurós azonnali segélyt ajánlott fel a négy tagállam agráriumának.
Eközben Lengyelország újra engedélyezte (kizárólag) a tranzitot. Tanulságos történet ez a rövid válság, amelyet remélhetőleg az orosz intézkedések nem tudnak fokozni, bár megjelentek olyan cikkek is, amelyek szerint amit a gázcsap elzárása nem ért el, azt talán a gabonatranzit el fogja: jelesül az európai szövetségesek közti megosztottságot és az ukránok elleni hangolást.
Ne felejtsük el, hogy ez az egész közép-európai régióba történő gabonabeáramlás azért volt elkerülhetetlen, mert az orosz flotta részben szétlőtte, részben ellehetetlenítette az ukrán kikötői infrastruktúrát a háború első hónapjaiban. Az ENSZ égisze alatt tavaly nyáron történt gabonamegállapodás pedig működhet ugyan, de a kikötői kapacitások, a kockázatot vállaló hajótársaságok és az orosz akadékoskodás mind visszanyesik az exportot.
A megállapodás május 18-án újra meghosszabbításra szorul, amely dátumforduló mindig jó alkupozíciót biztosított az orosz diplomácia számára. A G7 csoportban felmerült, hogy szinte teljes exporttilalmat vezessenek be Oroszországgal szemben, most Moszkva azzal fenyegetőzik, hogy bedönti a gabonamegállapodást, ha a G7-ek ilyet lépnének.
A Fekete-tengeri orosz flotta Moszkva nevű zászlóshajója, amelyet tavaly áprilisban lőttek ki.
PAY-wall. Az frissen ellehetetlenült orosz beruházási bank helyett most a kínai hitelezők konzorciuma lesz a téma Budapesten: közvetetten többek közt három óriási kínai bank rövidtávú hitele folyhat be a 750 milliós Vodafone-felvásárláshoz a 4iG részére. (Név szerint az ICBC, a CCB és a Magyarországon régebben jelenlévő Bank of China). Ez megint tágabb kontextusban érdekes.
Az USA-EU kapcsolatok egyre meghatározóbb eleme a Washington által diktált Kína-ellenes tempó: érdemi nyomás van minden atlanti partneren, hogy fellépjen a kínai stratégiai kihívással szemben. Emiatt szólt nagyot Macron pekingi látogatása utáni interjúja, amely Tajvan ügyét távolságtartással kezelte.
Ugyanakkor az európai vezetők által eddig csak papíron ápolt stratégiai autonómia nyilván igényelné, hogy se Kínától, se orosz energiától, vagy éppen amerikai félvezetőipartól se függjön az európai gazdaság. Mindezektől azonban még kedvező politikai akarat esetén is nemhogy karnyújtásra, de hosszú évekre vagyunk, tehát az átmeneti időszakot valahogy biztosítani kell.
A harmadik rétege ennek a nemzetközi konfliktusnak az, hogy ki hitelez kit. Erről keveset beszélünk a magyar sajtóban, de a fejlődő (egykor harmadik) világ eddig is egyre több kínai hitelbe nyúlt bele, a koronavírus okozta gazdasági válság pedig csak fokozta ezt.
Ma nekem, holnap is nekem. Egy közös német-amerikai kutatás szerint 1998-ban még szinte alig volt jelen Kína a nemzetközi hitelezésben, míg húsz évvel később már a globális GDP 2%-át érték el a Pekingből kiáramló pénzek, ráadásul ezek is inkább a szegényebb régiókba mentek. Ennek megfelelően a fejlődő országcsoport hiteleinek fele (!) kínai lehet.
Ahogy a januári évkezdő levélben írtam, az egyik legnagyobb geopolitikai kérdés, hogy a globális dél a covid után mennyire lesz képes stabilizálódni, illetve mekkorra államcsőd hullám indulhat el. A nemzetközi intézmények által nyilvántartott 53 ország, amelyek pénzügyei komoly nehézségeket mutatnak, bár a világ GDP-jének alig 5%-át teszik ki, a népességnek viszont 18%-át.
Itt óriási kérdés, hogy a kínai hitelezők hajlandóak lesznek-e veszteséget leírni vagy csak átütemeznek, és mindezt hogyan koordinálják a nyugati hitelezőkkel, egyáltalán erre hajlandóak lesznek-e. Ha Peking nem enged el tartozást, akkor mások se fognak, hiszen azzal közvetetten Kínát támogatnák…
Így Zambia és Sri Lanka adósságrendezését illetően a Világbank és Kína egymásra mutogat, és nem jutnak dűlőre arról, hogy ki mekkora bukást vállaljon be. 2020 óta több államcsőd történt, mint a 2010 és 2019 közötti tíz évben, emiatt Kína az elmúlt három évben 78 milliárd dollárnyi hitelt volt kénytelen újratárgyalni.
Másrészt kérdés, hogyha nem sikerül a mutatvány és jönnek a bukott államok, akkor ez mit jelent majd a szegénység, migráció, éhezés és erőszakhullámok terén. Apró lépés volt, hogy a magyar kormány elengedte a blokkolást és elfogadta az EU-t és az Afrika, Karib-szigetek és Csendes-óceáni térséget összekötő Cotonou-i megállapodást a múlt héten.
Kína teljes hivatalos hitelezését a kutatók ezer milliárd dollárra teszik, úgyhogy lehetnek még csontvázak a szekrényben.
Bedőlt a fake news. A Fox News konzervatív médiacsatorna kedden beleegyezett, hogy 787,5 millió dollárt fizet a Dominion Voting Systemsnek. A Fox házigazdái és vendégei többször is úgy ábrázolták a Dominiont, az amerikai választást lebonyolító szavazógépek és szoftverek gyártóját, mint ami úgy trükközik az eszközökkel, hogy végül Joe Biden nyerje meg az elnökválasztást. Ez a fals narratíva hosszú ideig élt az alt-right közösségi felületeken. Most a valaha volt legnagyobb, nyilvánosságra hozott összegű pénzügyi egyezség tesz erre pontot a rágalmazási perben.
Más kérdés, hogy ennyi idővel a valótlanság állítása után ez még számít-e: akik eddig elhitték ezt, azok a perben is inkább az összeesküvés igazolását látják majd. Érdekesség, hogy a magyar kormány Fox-kapcsolata, Tucker Carlson távozott a csatornától, hiszen az egyik legnagyobb terjesztője volt ennek a sokba kerülő fake newsnak.
Róla van szó: Carlson Orbánnál.
És még egy kártérítés: a Facebook ezúttal tényleg fizetni fog a felhasználóknak a platform használatáért. Azok az amerikaiak, akik 2007. május 24. és 2022. december 22. között felhasználói voltak a platformnak, most kárpótlást kérhetnek annak a 725 millió dolláros egyezségnek a részeként, amelyet abban a perben kötöttek, amely szerint a Meta hozzájárulásuk nélkül osztotta meg a felhasználók adatait a Cambridge Analyticával, ami Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampányát is támogatta.
Üvegzseb. Az április az USA-ban az adóbevallás hónapja, amit Joe Biden és a first lady nyilvánosságra is hoztak: bevételük 2022-ben 579 514 dollár volt, amiből összesen 169 ezret adóban kifizettek, több mint 20 ezer dollárt adományoztak jótékony célokra. Trump sose hozott ilyesmit nyilvánosságra, amíg bíróság nem kényszerítette. Mellesleg a vagyonnyilatkozatok természete az EU és Budapest közt is vita tárgya. Rákapcsolt Berlin. A németek a múlt héten Moszkvával újabb kör kölcsönös kiutasításba fogtak, legalábbis most húsz fölött járhat a nagykövetségekről hazaküldött diplomaták száma. Ha ez nem lenne elég, a Welt részletes riportot közölt arról, hogy „Putyin kémei” hogyan szereznek német katonáktól és köztisztviselőktől titkos információkat – és most tessék kapaszkodni – a Tinderen keresztül! A habot a tortán végül a kínai szál adja: a német hatóságok közölték a Bundestaggal, hogy egyes kínai gyártók telekom eszközeiben funkciót találtak arra, hogy távolról „egy harmadik ország” lekapcsolja az eszközt. Jó reggelt!
A belga miniszterelnök pedig, az északi országokkal együtt, a tenger alatti kábeleket féltette az orosz szabotázstól a héten.
Az új, fehér arany. Gabriel Boric, Chile elnöke közölte, hogy államosítani akarja a lítiumbányászatot. A lítium az elektromos autókban használt akkumulátorok fő „alapanyaga”, Chile pedig az egyik legfontosabb forrása. A 2023-as év a geopolitikában katalizálta a nyersanyagokért való durva versenyt, minden olyan ásványért, amely a félvezetőiparnak vagy a megújulú energiaiparnak szükséges.
Ausztrália mögött Chile évi 40 ezer tonnával a világ második legnagyobb kitermelője, a globális bányászat 30 százalékát tette ki tavaly. Ezzel együtt a kereskedelemben messze előzik az ausztrálokat, a globális lítiumexport 60 százalékát adták 2021-ben. Ismert tartalékai pedig messze a legjelentősebbek a világon.
A lítium ára az utóbbi években meredek hullámvasúton van: 2021-ben hatalmasat nőtt, majd idén (a kínai autókereslet erős csökkenése miatt) 70 százalékot zuhant.
Az EU tavaly év végén rávette Chilét, hogy beleírják a két fél közti szabadkereskedelmi szerződésbe, hogy az ország nem adhat kizárólagos lítiumkereskedelmi jogot egy vállalat számára sem. Az nem világos egyelőre, hogy a chilei lépés milyen hatással lesz erre a kitételre – amelynek célja egyébként az EU kínai nyersanyag-függőségének csökkentése volt.
Nem Chile az egyetlen hely, ahol az akkugyártás alapanyagait igyekeznek állami kontroll alá vonni: Mexikó tavaly szintén államosította a lítiumlelőhelyeket, Indonézia pedig exportkorlátozásokat vetett ki az akkugyártás egy másik fontos elemére, a nikkelre.
Indonézia nemrég azt is felvetette, hogy az akkugyártásban használt anyagok termelőinek érdemes lenne létrehozni egy, az kőolajtermelő országok kartelljéhez, az OPEC-hez hasonló szervezetet, hogy a lehető legtöbbet profitálják az akkugyártás felfutásából. Kifejezetten érdekes lesz, hogy mit szólnak majd a hasonló kezdeményezésekhez Washingtonban és Pekingben.
Az EU kritikus nyersanyag igényei.
Poszt-covid, máshogy. Egyre kevésbé van szem előtt, de az USA-ban továbbra is a Covid-19 az egyik vezető halálok: átlagosan napi 250 haláleset kötődik hozzá, főként az idősek és az immunhiányos betegek körében.
Highdea / idea. Egy most megjelent kutatás leszámol azzal a kannabiszhasználók körében népszerű feltételezéssel, hogy a szer nemcsak a hangulatukat, hanem a kreativitásukat is fokozza: egy, a marihuána hatása alatt megszülető „highdea” ugyanis nem feltétlenül nagyszerűbb vagy kreatívabb, de a kábítószer hatásai miatt sokkal inkább tűnik annak, mint egy józan állapotban kigondolt ötlet.