Megvétózzuk a politikai bénultságot | Partizán Hírlevél
Politikai elemző műsort csinálni, úgy, hogy az nem burkolózik a függetlenség cinikus homályába, se nem éri be az alacsonyan csüngő gyümölccsel, vagyis a gyönge és szétszórt ellenzék folytonos kritikájával.
Ez volt az ambíciónk akkor, amikor 4 hónappal ezelőtt elkezdtünk dolgozni a Vétó c. műsoron Ruff Bálinttal, Pap Szilárddal és Vida Kamillával.
Mostanra hat adást már láthattatok a Partizánon, így döntsétek el ti, hogyan értékelitek a Vétót:
Én úgy gondolok erre az első hat részre, mint egy esszére, amelyben igyekeztünk kibontani azokat az átfogó szempontokat, amelyek a mi politikai gondolkodásunkat vezérlik valóságunk értelmezésekor.
Fontos a történetiség: az Orbán-rendszer nem vákuumban született, szembe kell nézni azokkal a körülményekkel, döntésekkel és hibákkal, amelyek az első kétharmadhoz vezettek. A kétharmadok elfelejtett történetéről szólt az első adásunk.
A generációs politizálás önmagában kevés. Nem lehet mindent a fiataloktól, vagy a még sosem szavazóktól várni. A többség megépítéséhez ismerni kell a meglévő bázist. A legfontosabb ellenzéki szavazói csoportot a középkorú nők jelentik. Ki beszél hozzájuk? Ki törődik velük? Tettük fel a kérdést a Vétó második adásában.
Vállalni kell a felelősséget: a képviseletre való felhatalmazás nem játék, komolyan kell venni azt a 2.000.000 választót, aki 2022-ben az ellenzéki összefogásban bízva voksolt. Különösen értékelni kell azokat a jelölteket, akik a listás eredményhez képest még inkább meg tudták szólítani a helyi választókat. És bizony, erős önvizsgálatra lenne szükség azoknál a politikusoknál, akik vagy nem vállalják, vagy nem teljesítenek jól az egyéni körzetek ki-ki meccseiben. Ez a harmadik adás témája.
Politikai innováció nélkül nem fog menni. Újítani mégis nehéz. Főleg, ha nem az egyre provokatívabb akciók kitalálásáról, hanem a valódi társadalmi bázist felépítő polizitikai szervezésről van szó. Mi az, ami adottság, és hol lenne tér a változásra még így is? Nézzétek meg a negyedik adásunkat.
Milyen ügyek szerepelnek a magyarok problématérképén? A megélhetési gondok elsősorban. Akkor miért nem ezzel foglalkoznak az ellenzéki pártok? Ezt próbáltuk megfejteni az ötödik alkalommal.
Végül a hatodik részben nekimentünk az ellenzéki közvélemény egyik legerősebb mítoszának: a propagandamédia kérdésének. Nem azért, mert azt gondoljuk, mi jobban értjük a Fidesz-médiát mindenki másnál. Egyszerűen azért, hogy megvizsgáljuk, mi vezetett ahhoz a sokszor bénító érzülethez az ellenzéki térfélen, hogy a médiatúlsúly lebontásáig igazából semmilyen rendszerellenes cselekvésnek nincs értelme.
Most nyári szünetre megyünk és megpróbálunk szeptemberig új szempontokkal és gondolatokkal feltöltekezni, hogy aztán, remélhetőleg, egy politikai izgalmakkal teli évadot kezdhessünk meg.