top of page
Szerző képeFeledy Botond

Milyen zöld a szomszéd kertje: a Balkán | Heti Feledy

Magyarország szomszédjában, a Balkánon növekvő kockázatokkal és az uniós energiapolitikai széthúzással foglalkozunk ma, illetve a brazil elnökválasztás kapcsán is a nagyhatalmak versenyzését vesszük szemügyre.

Vezetékrobbantás után. Nem sok kétséget hagytak a német szolgálatok, amikor „állami szereplő” szabotázsáról szivárogtattak híreket az Északi Áramlat sérülése kapcsán. A legalább 100 kilogramm TNT erejű robbanószert igénylő akciót más hírek szerint víz alatti drónokkal hajthatták végre. Ez részben demonstrálta az európai országoknak Moszkva elszántságát, másrészt pedig megkongatta a vészharangot, hogy a kritikus infrastruktúra védelmére érdemes lenne jobban odafigyelni a következő hónapokban, víz alatt és szárazföldön egyaránt. Az oroszok komoly érdeklődést mutattak eziránt korábban is, a kibertérben.

Putyin esélye. A nukleáris eszkalációra építő orosz terveket biztosan megelőzi az európai szövetségesek megosztásának kísérlete. A cél, hogy a télen beálló gazdasági, pénzügyi és társadalmi krízis megtörje elsősorban Berlint (régóta az egyik gyenge láncszemnek tekintik Moszkvából) és felszámolják az EU egységét. Az idő nem Putyinnak játszik a szankciók miatt, így rövidtávon orosz érdek a gyors eszkaláció.

Németország ice bucket-ja. Az európai szövetségesek őszinte megrökönyödésére Olaf Scholz német kancellár bejelentette, hogy 200 milliárd euró hitelt vesz fel a német kormány, hogy enyhítse a belföldi energiaárakat. Ez mélyen felháborította az uniós tagállamokat, hiszen nagyjából mindenki más kereste a közös megoldást.

Sajnos ez a rosszemlékű északi-áramlatos német reflexet mutatja: egyedül próbálkoznak.

A gond: ez nem jött be akkor sem, sőt, a mostani krízisbe részben épp ezért kerültünk bele.

Európa felkészül. Szaporodnak az anyagok arról, hogy hogyan készülnek az ipar és szolgáltatók legkülönbözőbb szereplői az áramkimaradásokra, itt például a Reuters elemzése a mobiltelefon-tornyok átlagban 30 perces akkumulátorai miatt aggódott jogosan.

Első tanulságok a brazil elnökválasztás körül

A „Trópusok Trumpja”. Az október elején megtartott brazil elnökválasztás első fordulójának eredményét a nagyhatalmak is izgalommal követik. Brazília a világ tizenkettedik legnagyobb gazdasága, első legnagyobb kereskedelmi partnere Kína, a második legnagyobb pedig az Egyesült Államok. Az Amazonas, számos nyersanyag és élelmiszer exportja mellett Bolsonaro regnáló elnök azért került a nemzetközi figyelem középpontjába, mert lassan a nyugati világgal szemben pozícionálta magát – bár nem volt ez mindig így.

Ha nem én nyerek, akkor a rendszer a hibás. A jelenlegi elnök számára csak második helyet hozó első forduló után van ok a félelemre Dél-Amerika legnagyobb demokráciájában, mivel Bolsonaro jelezte: lehetséges, hogy Trumphoz hasonlóan ő sem fogadja el a választás végeredményét. Kiszivárgott jelentések szerint maga a CIA igazgatója kérte arra a brazil vezetőt, hogy ezt ne tegye.

Kardcsörtetésből érdekházasság Kínával. Bolsonaro a 2018-as választási kampányában azt hangoztatta, hogy Kína “felvásárolja Brazíliát”; arról tweetelt, hogy a kommunista rezsimekkel barátkozó balos kormány leváltásával ő majd az Egyesült Államokkal, Japánnal, Dél-Koreával és Tajvannal akar jóban lenni – Tajvant pedig meg is látogatta –; és a Covid-19-járvány kitörésekor is ekézte Kínát. Bolsonaro regnálása mégsem hozott törést a kínai–brazil kapcsolatokban, amelynek az oka pont a Bolsonaro által eleinte kárhoztatott kínai pénz volt.

  • Az ezredfordulót követő kínai beruházási és fogyasztási boommal Kína vált Brazília messze legnagyobb exportpiacává, a főként mezőgazdasági és ipari nyersanyagokból álló kereskedelmi kapcsolatok azóta is szárnyalnak: 2020-ban a brazil export közel harmada Kínába tartott, a kivitel 68 milliárd dollárt tett ki, míg az Egyesült Államokba csupán 22 milliárdot.

  • Brazília emellett a kínai befektetők fő latin-amerikai célpontja maradt, akik 66 milliárd dolláros tőkeállománnyal bírtak az országban 2020-ban, ennek kétharmadát energetikai projektek tették ki.

  • Ezzel párhuzamosan a Bolsonaro által ígért amerikai, tajvani, japán barátkozás sem materializálódott, Donald Trump bukása – és az Amazonas sűrű tarvágása – után a nyugati világ is kiátkozta. Bolsonaro a kezdeti kardcsörtetés után jobb híján egyre inkább Peking és Moszkva felé fordult, és a Kína-ellenességet a Nyugat-ellenesség váltotta fel retorikájában. Így a kínai érdekek számára Bolsonaro megfelelő vezetővé vált.

Lula sem jelentene fennakadást. Most ellenfele, a korrupciós vádaktól megszabadult Lula kezdett bele Kína ekézésébe, a kampányban üzletembereknek arról szónokolt, hogy Kína “megszállja Brazíliát”, és az ázsiai ország felelős a brazil ipar elsorvadásáért. Ennek ellenére Pekingben vélhetően Lula győzelme sem okozna pánikot: a régi vágású balos exelnök a neoliberalizmus régi bírálója, aki főszerepet játszott a fejlődő világ különutasságáért tett erőfeszítésekben, például a brazil–orosz–indiai–kínai–dél-afrikai BRICS csoportosulása létrehozásában. Ettől függetlenül az euroatlanti mainstreamben Lulának, a rendszerkritikusok pedig Bolsonaronak drukkolnak.

Cseppben a tenger: mérkőzések a Balkánon

Komoly gondok Magyarországtól délre. A véres balkáni háborúk után zavartalanul folyt a befolyásszerzési verseny a régióban. A kínai és orosz ellenséges műveleteket kevésbé az Unió és az európai országok, mint az USA volt képes némileg ellensúlyozni. Ez az ukránok elleni orosz agresszióval megváltozott, feltámad lassan a nyugati diplomácia a Balkánon. Ideje, mert közben Bosznia-Herczegovina (BiH) hajszálnyira került a széteséstől, a hétvégi választások eredménye se valószínű, hogy változást hoz.

A makrokörnyezet rendkívül szerencsétlen. A kivándorlással drasztikusan sújtott régióban óriási a korrupció, megmaradtak sok helyen az etnikai feszültségek és szembe kell nézni azzal is, hogy a legtöbb ország az orosz energia függőségében maradt. Mindez lehetőség Moszkvának, hogy egy lokális frontot fenntartson az euroatlanti érdekekkel szemben. Mégiscsak egy puccskísérletet szerveztek korábban Montenegróban, fűtik a szerb szeparatizmust Bosznia-Herczegovinában vagy éppen bolgár fegyverraktárat robbantottak, ha kellett.

Szarajevó és az ENSZ. A boszniai állapotok évek óta romlanak. A szerbek lakta keleti rész vezetője, Milorad Dodik kiválna az államalakulatból, ezzel a jugoszláv háború végére pontot tevő daytoni rendezést kukába dobva. Az elmúlt években az Unió fennhatósága alatt futó békefenntartó misszió, az EUFOR komoly stabilitást ad az országnak, 600-ról 1100 főre emelték a létszámát. A valódi kihívás azonban az, hogy a novemberrel lejáró mandátumát az ENSZ Biztonsági Tanácsa meghosszabbítja-e. Mivel e testületben Moszkva vétójoggal rendelkezik, a dipomáciai zuhanyhíradók szerint a felek a legrosszabbra készülnek: a NATO szükség esetén átveszi a jelenlétet, ez azonban nem kevés feszültséggel járna.

KFOR. A koszovói békét őrző KFOR 3700 fős erejének aktuális parancsnoka Kajári Ferenc a Magyar Honvédség részéről, eközben ráadásul a harmadik legnagyobb katonai kontingensét Magyarország adja. Van bőven dolguk, augusztusban az USA közvetítése kellett a szerb és koszovói kormányzatok lenyugtatásához egy személyi-igazolványokkal és rendszámtáblákkal kapcsolatos feszültség miatt.

Szerbia fordulópontra juthat. Húsz éve a legérzékenyebb pontja Belgrádnak a koszovói függetlenség kérdése. Lényegében a mai napig nincs olyan szerb politikai erő, amely ezt elfogadná. Így nem esett jól Vucicéknak, hogy Moszkva éppen a koszovói precedenst emlegette a két szakadár ukrán terület „függetlenségének” elismerésekor. Miközben a múlt heti orosz illegális annexiót Szerbia elítélte, mégis aláírtak Lavrovval egy kétoldalú megállapodást.

Az energiahálózat súlya. A szerb politikai vezetés fontolgatja a Gazprom-érdekeltségbe tartozó helyi finomító és további infrastruktúra államosítását. Ez pár éve még elképzelhetetlen lett volna. Szintén elkezdték a nemzeti hálózatokat összekötő interkonnektorok gyors befejezését román, bolgár és az észak-macedón irányban is; alkudtak a nyáron az azeri energiára. Az energiamixekben a gáz egyébként általában kisebb arányú a térségben, mint Magyarországon.

Washington is emeli a tétet. Az USA tavaly megszigorította a nyugat-balkáni szankciós politikáját azokkal szemben, akik fenyegetést jelentenek a térség stabilitására. Idén egy kétpárti (!) előterjesztés a gazdasági fejlődést támogatta, nemrégiben pedig az amerikai külügyminisztérium a Foreign Military Financing keretében a Nyugat-Balkán országai számára – Szerbia kivételével – jelentős mértékű katonai támogatást adott.

Muszlim radikálisok a szomszédban. Bár kevesebb szó esik a vallási fundamentalizmusról mostanában, azért Washingtonban azt sem felejtik el, hogy az 1,8 milliós Koszovóból lakosságarányosan több állampolgár csatlakozott iszlamista szélsőséges csoportokhoz az Iszlám Állam zenitjén, mint bármely más nyugati nemzet esetében.

Örülnek a kínai pénznek. Kína is kihasználta a két elmúlt évtizedet, amíg az euroatlantiak mással foglalták el magukat. Egy nem hivatalos összesítés szerint Kína 2009 és 2021 között 32 milliárd eurót fektetett be a Balkánon, ennek mintegy harmadát Szerbiában.

  • A kiemelt projektek között van természetesen a Budapest–Belgrád vasútvonal szerbiai szakasza, a nemrég átadott horvátországi Pelješac híd, az athéni (pireuszi) kikötő felvásárlása, vagy a montenegrói autópálya-hálózat kiépítése.

  • Az államilag felmagasztalt beruházások a közvéleményt is Kína felé fordították: egy tavalyi felmérés szerint a szerbek Kínát kulturálisan és gazdaságilag is erősebbnek tartják, mint az EU-t vagy az Egyesült Államokat.

Valójában illúzió a kínai segítség. Ezzel együtt a térség kínai felvásárlásáról szóló mendemondák nem állnak összhangban a gazdasági realitásokkal: az Európai Parlament egy idén júniusi jelentése szerint a nyugat-balkáni külföldi befektetések 70 százaléka az EU-ból származik, a térség exportjának 81 százaléka az unióba tart.

A kínai befektetések és beruházások ráadásul sok helyen nem jöttek be, Montenegróban például kisebb adósságválságot okozott a drága kínai autópálya-építés, a térségben számos példája akadt, hogy a kínai beruházók a kizsákmányoló munkakörülményeket is exportálják. Eközben az uniós gazdasági lehetőségeknek Szerbiában sincs alternatívája, és az egykor az uniós megszorítások miatt Kína felé forduló Görögországban is a kijózanodás és a múltbéli remények erős átértékelése jellemezte az utóbbi éveket.

A jövő héten a pénzpiacok és a geopolitika összefüggéseiről, vagyis a pénztárcádra gyakorolt hatásáról írunk többek közt!


8 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Commenti

Valutazione 0 stelle su 5.
Non ci sono ancora valutazioni

Aggiungi una valutazione
bottom of page