A múlt hét végén zajlott müncheni éves biztonságpolitikai konferenciát hamar feledtette Biden kijevi meglepetés-látogatása illetve Putyin beszéde. De haladjunk sorban. A müncheni konferencia főleg diszkrét, diplomáciai üzengetést hozott.
Scholz német kancellár és Macron francia elnök magukhoz képest is ukrán-barát beszédekkel készültek: Scholz mindenkin behajtaná most már a tankokat, míg Macron beismerte, hogy Putyin hazudott neki egy régebbi telefonbeszélgetésükben, amikor letagadta, hogy a Wagner zsoldosoknak bármi köze lenne az orosz államhoz. Bár ez itt keletebbre nekünk aligha hat meglepetésként, mégis szimbolikus, hogy erről kell beszélnie az Élysée urának egy évvel a háború kitörése után.
Sok szó esett az euroatlanti hadiiparról, itt a legmerészebbet Ursula von der Leyen javaslata, miszerint közös védelmi beszerzést kellene az EU-nak indítania, ezzel stabilizálni az európai hadiipari beszállítók helyzetét (hosszútávú megrendelések).
Az amerikai és kínai külügy vezetője találkoztak, bár ezt az utolsó pillanatig lebegtették. Blinken fő üzenete az volt, hogy Peking sokat kockáztat, ha az oroszokat segíti a harcmezőn, bármiféle eszközökkel, technológiával is.
Azt azért tegyük hozzá, hogy a kínai-amerikai kereskedelmi mérleg 2022-ben rekordot döntve elérte a 690 milliárd dollárt, tehát a politika a kapcsolatok egyik rétege, miközben a gazdasági szereplők a maguk univerzumában (jól) élnek.
Kaja Kallas észt miniszterelnök otthon az újraválasztásáért küzd, eközben az egyik legnépszerűbb speaker volt Münchenben a karakán kiállásával.
Emberi jogok. Kamala Harris amerikai alelnök Münchenben azt közölte, a saját kormányzati eljárásaik eredménye alapján háborús bűnöket követnek el az oroszok. Ez jogi eszkaláció, megerősítendő, hogy lehetnek később perek ebből.
A szakértői becslések szerint eddig körülbelül félmillió polgára hagyhatta el Oroszországot egy év alatt, amely lassan összemérhető lesz az 1917-es bolsevik időszakkal és az 1991-es szovjet összeomlással.
Spájz helyett a kibertérben. Oroszország a Google egy friss jelentése szerint 2022-ben 250%-kal növelte az ukránok elleni kibertámadásait, míg ennél is jobban, 300%-kal nőtt meg a NATO országokban lévő célpontok elleni online műveletek száma. A Google a saját számai alapján 1950 orosz információs műveletet szakított meg.
A komp kiköt. A magyar külpolitika vonalvezetéséről is beszélt Orbán Viktor a hétvégi évértékelő beszédében. Erős Amerika-kritika mellett a régi német szocialista vonalat idéző Putyin-megértés (erre németül létezik a Putinversteher-kifejezés!) és a kelet-európai térségben egyedülálló, Kijevvel szembeni távolságtartás jellemezte a tartalmat. Münchenbe a konferenciára Novák Katalint meghívták, de nem jelent meg, más magyar kormányzati delegátusról nem tudunk, ami mutatja a német-magyar kapcsolatok romlását. Fontos háttéreleme ennek az, hogy a német kormányzat nem adta ki eddig a Siemes exportengedélyét Paks II. kapcsán, amelyet a magyar külügyminiszter kritizált élesen.
E fenti tartalommal nem párhuzamos Németh Zsolt írása, amely az Orbán Balázsnak a miniszterelnököt tolmácsoló cikkét követő sorozat keretében jelent meg, és amely eddig talán a legnyugatosabb fideszes álláspontot mutatta be.
Budapestről Moszkvába. A kínai államtanácsos és egykori külügyminiszter, Vang Ji, a kommunista párt külügyért felelős vezetője nagyobb európai körutat zár. Párizsban Macronnal és miniszterével találkozott, míg utána Rómában a külügyminiszterrel és az államfővel is beszélhetett. Ezután Münchenbe nézett be, majd Orbán Viktorral magánvacsorát folytatott Budapesten és hétfőn már négyszemközt is leült Szijjártó Péterrel, illetve további formátumokban zajlott a kínai-magyar egyeztetés. Innen Moszkvába tart, ahol feltehetőleg az orosz elnök is fogadja. A miniszterelnöki magánvacsora Budapesten mindenképpen erős diplomáciai üzenet, hasonlóként még például a 2009-es Gyurcsány-Putyin magánvacsorát idézhetnénk fel. Érdekes, hogy a két vacsora körüli magyar álláspont mennyire hasonlít egymásra ennyi év távlatából is.
Az utolsó korlát is ledőlt. Vlagyimir Putyin a kedden elmondott két órás beszédében hosszan okolta a “kollektív Nyugatot” a háború miatt, ám az egyetlen konkrét intézkedés, amelyet bejelentett, az a nukleáris startégiai csapásmérők korlátozásáról szóló amerikai-orosz egyezmény érdemi kiiktatása volt: nem engedi tovább Moszkva az egyezmény ellenőrzését. Az új START megállapodás 2026-ig futhatott volna, ezzel a két legnagyobb atomhatalmat megint nem korlátozza semmi, bár már ez az egyezmény is csak a bevetésre kész eszközök számát szabályozta, a tartalékokat nem.
Korábbi beszédekkel szemben most két órát végig állt az orosz elnök.
Varsó, az atlantista bástya. Lengyelországon keresztül járta meg Biden a kijevi utat, majd kedd este 30 ezer ember előtt elmondott beszédében reagált Putyinra. A demokráciák-az-autokráciák-ellen vonalra épülő beszédben hosszan köszönte meg a lengyeleknek, hogy 1.5 millió ukrán menekültet befogadtak, és megerősítette Harris korábbi háborús bűnökre vonatkozó kijelentését. Az atomegyezménnyel kapcsolatos egyoldalú orosz lépésre nem válaszolt.
Kémballon: pukkanó legendák. Mindenki tudni akarja, milyen objektumokat lőtt le az Egyesült Államok az elmúlt napokban, mit kerestek az észak-amerikai légtérben, és legfőképpen: ki vagy mi irányítja őket. Hivatalos szinteken kellett tagadni, hogy földönkívüli eredetűek lettek volna. Kevésbé romantikus a megfejtés: valószínűleg nem a kínai kémprogramhoz, hanem magáncégekhez, szabadidős klubokhoz vagy kutatóintézetekhez tartozhattak.
Kiderült az is, hogy az amerikai szolgálatok közel egy hétig követték nyomon az elsőként pánikot okozó kínai ballont, mielőtt az az amerikai légtérbe került volna. Úgy tűnik, hogy az eszközt a térségben váratlan időjárás sodorta az Egyesült Államok felé. Lehetséges tehát, hogy a Washington és Peking között most felerősödő feszültség egy melléfogás eredménye.
Just Republican things. Egyre izgalmasabb a republikánus elnökjelölt-casting: Nikki Haley, korábbi ENSZ-nagykövet és Dél-Karolina kormányzója kedden bejelentette elnökjelölti indulását, ezzel ő lett az első nagy rivális, aki hivatalosan is kihívta Donald Trumpot a Republikánus Párt elnökjelöltségéért vívott harcban.
Számítani lehet arra, hogy a következő hetekben egyre-másra bújnak elő republikánus elnökjelölt-aspiránsok a repedésekből: például Ron DeSantis, floridai kormányzó, Mike Pence, Trump alelnöke, Mike Pompeo, Trump egykori külügyminisztere, Liz Cheney, korábbi wyomingi kongresszusi képviselő és Dick Cheney volt alelnök lánya.
Csak a 2023-as ülésszakban a republikánusok eddig 14 államban összesen 26 olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, amelyek el akarják érni az ún. drag show-k betiltását nyilvános helyszíneken, és azt, hogy gyerekek is lehessenek a közönség soraiban.
Az akkumulátor-vita máshol is zajlik. Kína globális éllovas az elektromos autókban használt akkumulátorok gyártása terén, és az elektromos autózás terjedésével a szektor vezető vállalata, a Debrecenbe készülő CATL a nyugati autógyártóknak is egyre fontosabb beszállítója (pont ezért települnek Debrecenbe, a tervezett BMW-gyár mellé). Ez a két ország közti politikai és gazdasági adok-kapok fényében elég furcsa helyzeteket szül:
A Ford múlt héten közölte, hogy egy tervezett michigani akkugyárába a CATL-től fog technológiát licenszelni.
Az ügy először Amerikában okozott felbolydulást, Marco Rubio floridai szenátor az üzlet kormányzati felülvizsgálatát követelte.
Ám pár napra rá a kínai hatóságok is rászálltak a megállapodásra, mert nem akarják, hogy fontos kínai technológia jusson amerikai cégek kezébe.
Hasonló félelmeket eddig jellemzően a nyugati kormányok fogalmaztak meg a Kínában és kínai partnerekkel üzletelő cégeik technológiájának lenyúlásával kapcsolatban.
Az eset jelzi, hogy bizonyos szektorokban a technológiai verseny állása változik, na meg azt is, hogy miközben manapság nagy divatja van Európában (és Magyarországon) önző protekcionizmussal vádolni az Egyesült Államokat, hasonló helyzetben Kína is ugyanazt csinálja.
Nagyüzem Tajvanon. Ahhoz képest, hogy Vang Ji, a Kínai Kommunista Párt külügyi bizottságának vezetője szerint Tajvan különállása holmi szedett-vedett szakadár erők szemfényvesztése, a sziget vezetése diplomáciai nagyüzemet bonyolított a napokban.
A szigetre látogatott Michael Chase, a Pentagon kínai ügyekért felelős helyettes államtitkára.
A Fehér Házban fogadják a héten a tajvani külügyminisztert – bár a borítékolható kínai felháborodás enyhítésére a találkozót “magánjellegűnek” nevezik.
A koronavírus-járvány kitörése óta először látogatott Tajpejbe egy alacsonyabb szintű kínai állami delegáció.
A tajvani ellenzék, a Pekinggel jobb viszonyt ápoló Koumintang alelnöke, Andrew Hszia (avagy Hszia Li-jan) pedig tíznapos látogatást tett a Kínai Népköztársaságban, ahol Vang Hu-ninggal, a hétfős pártvezetés tajvani ügyekért felelős tagjával, a rezsim egyik vezető ideológusával is találkozott.
A nagyüzem jelzi, hogy a sziget helyzetét övező heves retorika ellenére (vagy pont azért) a kínai kormány igyekszik fenntartani a kommunikációs csatornákat a “szakadárokkal”, az Egyesült Államokat pedig egyre kevésbé zavarja, hogy a tajvani diplomáciája sérti a kínai érdeket.
Hova tűnt Pao Fan? Kínában nem ritka, hogy milliárdosok olykor eltűnnek a nyilvánosság elől, és hetekkel vagy hónapokkal később kerülnek elő valamilyen adócsalási ügy vádlottjaként (vagy mint Jack Ma Alibaba-alapító esetében kényszerű száműzetésbe vonuljanak). A legfrissebb delikvens Pao Fan, a China Renaissance Holdings nevű befektetési bank alapítója és a kínai techvilág egyik legprominensebb pénzügyi guruja, akit cégének vezetői egy ideje nem tudnak elérni. Pao cége fontos szerepet játszott nagy kínai techvállalatok tőzsdére vonulásában, például a kínai Uberként ismert, bár jóval kiterjedtebb szolgáltatásokkal bíró Didi és a JD.com esetében.