Kenneth Bruvik először néhány éve csatlakozott egy műanyag szemetet gyűjtő csapathoz egy Bergen melletti sziklás strandon. A reménytelennek tűnő munka közben sírva fakadt, de azóta már ő szervezi önkéntesként a gyűjtést Norvégia nyugati partjai mentén, amiért a norvég király kitüntetést adományozott neki. Az itteni műanyag legnagyobb része Európából származik, de az Ázsiából idevetődő palackok és csomagolások sem ritkák. „Mindenkinek azt üzenem, aki ezeket az egyszer használatos palackokat gyártja: hagyjátok abba!” – mondta egy halom műanyagra állva, amikor elkísértük egy gyűjtésre. Néhány ezer kilométerrel délebbre, Athéntól északra, egy nagy hulladékhasznosító létesítményben a munkások szemetet tartalmazó konténereket nyitnak sorra. Ez csak egy része annak a 400 konténernek, amit Németországból küldtek Törökországba 2021-ben. Az egyik legnagyobb bebukott illegális műanyag hulladék szállítmánnyal nem tudtak mit kezdeni a törökök: egy részét sikerült Vietnámba továbbítani, a nagyja rajtuk ragadt, 37 konténernyi pedig Athén mellett rostokol két éve. „Ez olyan szemét, amelyet lehetetlen újrahasznosítani” - mondja Yannis Polychronopoulos, az Ecorecovery görög cég vezetője, amely elvállalta a konténerek kiürítését. De nem kell ennyire messzire menni: két éve egy olasz kamion Komló mellett borított ki néhány tonna műanyagot. A baranyai kormányhivatal 240 900 forint környezetvédelmi bírságot szabott ki ezért, és ennyi. Az Investigate Europe újságírói annak jártak utána, hogy mik a mögöttes okai annak, hogy Európa különböző pontjain ilyen jelenetek játszódnak le. Azokra a kérdésekre kerestük a válaszokat, hogy kik a felelősei annak, hogy egyre látványosabban fullad bele a kontinens a saját műanyag szemetébe, és hogy mit lehetne tenni ez ellen. Az összes műanyag kétharmadát az elmúlt 20 évben gyártották Pontos számot nem tudni, de különböző szervezetek 30 millió tonna körülire becsülik Európa 2021-ben termelt műanyag hulladékát. Ez hatalmas szám, főleg ahhoz képest, hogy ugyanebben az évben 55 millió tonna műanyagot gyártottak a kontinensen, aminek csak a tíz százaléka volt újrahasznosított. „A műanyagszennyezés nem hulladékkérdés. Ez termelési kérdés. Hatalmas a túltermelés” – mondta Delphine Lévi Alvarès, a Break Free from Plastic civil szervezet munkatársa. Az adatok őt támasztják alá: az 1950-es évek óta csaknem 10 milliárd tonna műanyagot gyártottak világszerte – ennek kétharmadát a 2000 utáni két évtizedben.
Az OECD előrejelzése szerint ez az exponenciális növekedés folytatódni fog, hacsak nem változik valami. Ennek pedig magas környezeti ára van: 2050-re a műanyaggyártással, -felhasználással és -ártalmatlanítással kapcsolatos üvegházhatású gázkibocsátás a megengedett kibocsátások 15 százalékát teheti ki.
„A műanyag nem feltétlenül borzalmas” – nyilatkozta Helmut Maurer, az Európai Bizottság hulladékkal foglalkozó részlegének korábbi tisztviselője. Olcsó, sokoldalú és praktikus, nehéz elképzelni az életet nélküle. „Ami azonban borzalmas” – mondta – „az az a mód, ahogyan a rövid élettartamú műanyagot felhasználjuk. Ez okozza a rossz megítélést, és ez okozza a szennyezést”.
A műanyagtermelés majdnem felét a csomagolás teszi ki (az EU-ban 40 százalékát), és az ipar ezen túlmenően is rengeteg eldobható műanyagot termel. A környezetben talált műanyag legnagyobb részét a nagy élelmiszergyártók (Coca-Cola, Pepsico, Unilever, Nestlé, P&G) csomagolási hulladéka teszi ki.
A magyaroknál senki nem használ több műanyag csomagolást Európában
Már most akár 200 millió tonna műanyag lehet az óceánokban, és becslések szerint ez a szám évente 11 millió tonnával nő. „Azonnali és tartós fellépés nélkül ez a mennyiség 2040-re csaknem megháromszorozódik” – derül ki a Pew Breaking the plastic wave (A műanyaghullám megtörése) című jelentéséből. „Ez annyi, mintha a világ minden egyes méternyi partvonalára 50 kilogramm műanyagot dobnának ki.”
Az Európai Bizottság alelnöke is kongatta többször a vészharangot. „Ha nem változtatunk a műanyagok előállításának és felhasználásának módján, 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal. Az egyetlen hosszú távú megoldás a műanyaghulladék csökkentése azáltal, hogy több újrahasznosítást és újrafelhasználást teszünk lehetővé” – nyilatkozta korábban a Green Dealért felelős Frans Timmermans.
Therese Karlsson, az International Pollutants Elimination Network kutatója egyetért vele, de sötétebb képet fest. „Csökkentenünk kell a műanyagfelhasználás mértékét, mert a ma használt mennyiséggel nem lehet fenntartható módon megbirkózni” – mondja. Ehelyett azonban egyre nagyobb és nagyobb hulladékhalmot hagyunk magunk után.
A szelektált műanyaghulladék-termelés az EU-ban a 2004 óta megduplázódott, évente 19 millió tonnára nőtt. A szelektíven gyűjtött műanyagon túl a vegyesen gyűjtött hulladékban körülbelül még egyszer ugyanennyi műanyag szemét van, és ebből már szinte semmit nem lehet újrahasznosítani.
A műanyag csomagolási hulladék mennyisége 3 millió tonnával nőtt Európában 2012 és 2021 között. És ugyan nőtt az egy lakosra jutó újrahasznosított műanyag csomagolási hulladék mennyisége 2010 és 2020 között, de a keletkezett mennyiség ennél is többbel, ami az újrahasznosítási arány további csökkenését jelenti. Mint a lenti térképen látszik, Európában fejenként a magyarok termelik a legtöbb műanyag csomagolási hulladékot, közel 50 kilogrammot, ami olyan, mintha mindenki 1070 darab fél literes PET-palackot dobna ki évente.
A legoptimistább becslések szerint az EU-ban a kidobott műanyag csomagolások mintegy 39 százalékát hasznosítják újra, ugyanennyi vándorol hulladékégetőbe, a többi pedig a hulladéklerakóba megy. „Meg kell szüntetnünk azt az illúziót, hogy ezeket a dolgokat újrahasznosítják. Ha műanyagot vásárolsz, és azt hiszed, hogy újrahasznosítják, amikor kidobod, az egészen más érzés, mint amikor tudod, hogy a hulladéklerakóban végzi vagy elég” – érvelt Nusa Urbancic, a Changing Markets kampányigazgatója. A műanyag soha nem lesz körkörös Ez az újrafelhasználási arány messze van az EU célszámaitól: 2025-re a műanyag csomagolások 50 százalékát, 2030-ra 55 százalékát szeretnék újrahasznosítva látni. Néhány ország kivételétől eltekintve ettől nagyon messze vannak a tagállamok, Magyarország a maga 25 százalékával fényévekre.
Az EU az újrahasznosításban látja a megoldást, ezért is határoz meg célszámokat, támogat újrahasznosítási beruházásokat, publikál sorra akcióterveket. Ezen felül 2021-től életbe lépett a műanyag adó is, amit minden kg újra nem hasznosított műanyag csomagolás után 80 centben határoztak meg. Ez Magyarországnak különösen fáj ezekkel a rossz újrahasznosítási számokkal: az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben úgy számoltak, hogy „ez 2021-ben 59,2 milliárd Ft, 2022-ben 61,1 milliárd Ft saját forrás befizetést jelent.” Ez nagyságrendben közelíti a hulladékgazdálkodás teljes éves költségét. A Bizottságtól tavaly augusztusban nyugdíjba vonuló Helmut Maurer ma már nagyon kritikus azzal, hogy az EU a műanyag újrahasznosításában és a körkörös gazdaságában látja a jövőt. „A fő probléma a Green Deal egész koncepciójában rejlik” – nyilatkozta az Investigate Europe-nak, hozzátéve, hogy egyszerűen elképzelhetetlen „a folyamatos növekedés a bolygó adott keretei között”, márpedig ez „az ipari szereplők narratívája”, amit a Bizottság elfogadott. „Az a helyzet, hogy a műanyagok soha nem lesznek körkörösek” – folytatta Maurer. „A műanyag petrolkémiai termék, és természeténél fogva oxidáció révén könnyen lebomlik. Ha újra akarjuk hasznosítani a műanyaghulladékot, adalékanyagokat kell hozzáadni, szűz anyagot kell hozzáadni, és fel kell turbózni a lebomlott anyagot.” A kaliforniai Jan Dell évek óta harcos ellenzője a műanyagnak. A korábban mérnökként dolgozó Dell manapság a Last Beach Cleanup nevű szervezetének élén kampányol a műanyag hulladék ellen. Ugyanazt mondja mint Maurer. „Vissza kell vonnia a Bizottságnak ezeket a célokat, és le kell mondanunk a szemétre kerülő műanyagról. Őrültség, hogy a Bizottság létrehozta ezt a szörnyeteget, csak mert azt mondták, hogy az összes műanyag ennyi meg ennyi százalékát újra kell hasznosítani eddig és eddig az évig”. Míg Maurer kritikája azon alapul, hogy szerinte képtelenség körkörösen termelni a műanyagot, Jan Dell egy további szempontot is felhozott: a mérgezőséget. Egyre több tanulmány foglalkozik azzal, hogy az újrahasznosítás során olyan méreganyagok keletkeznek, amelyekkel nem számoltak és amelyeket korábban nem is vizsgáltak. Legutóbb a Fraunhofer Intézet publikált erről: 179 elemzett mintában összesen 205 különböző, potenciálisan veszélyes anyagot találtak. Ezek közül 175-öt sikerült azonosítani, míg 30 ismeretlen volt. Ezek olyan anyagok, amelyek rákkeltőek lehetnek, károsíthatják az idegrendszert, vagy felboríthatják a hormonháztartást. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság ezért sem engedélyezi, hogy élelmiszer csomagolásra használjanak újrahasznosított műanyagot, a PET-en kívül. Itt jön képbe a kémiai újrahasznosítás, aminek során egészen molekuláris szintre bontják le a műanyagot. Erről egy későbbi hírlevélben írok majd részletesen. Beszéltünk több olyan, a hulladékgazdálkodás különböző területén dolgozóval, akik szerint technológia fejlesztésekkel, jobban szervezett gyűjtéssel, tudatosabban tervezett csomagolásokkal elérhető a körkörösség. Azonban azt ők is elismerik, hogy még ekkor is nagy karbonlábnyoma marad az egész újrahasznosítási folyamatnak. A probléma a szelektálással kezdődik. Magyarországon körülbelül a hulladék 25 százalékát gyűjtjük szelektíven, ami nem túl jó arány még régiós összehasonlításban sem. A vegyes hulladékba kerülő műanyag általában annyira szennyezett, hogy szinte kizárt az újrafeldolgozása. Azonban akkor sem lehetünk nyugodtak, ha a sárga kukába dobjuk a műanyagot. Az FKF Ezüstfa utcai hulladék válogatójába beérkező szelektív hulladék kevesebb mint 60 százalékát nem hasznosítják újra, hanem a hulladékégetőbe küldik. Kanozsai Gábor, hulladékgazdálkodási létesítmény üzemeltetési főigazgató-helyettes megmagyarázta, hogy ennek a hulladéknak egy része szennyezett, egy másik része túl kicsi, és kihullik a rostán, illetve van, aminek nincs piaci értéke, vagy nem gyűlik össze olyan mennyiségben, hogy megérje újrahasznosítani. Vagy azért nem hasznosítható újra, mert különböző műanyagokat tartalmaz, amelyeknek mások a fizikai tulajdonságai. Ezek általában csomagolások, ahol az újrahasznosíthatóság még mindig nem prioritás. Kálmán Attila