top of page

Nézhetjük a plafont, amíg Hollywood visszatalál Marxhoz | Partizán Hírlevél

A magyar nyilvánosságban viszonylag radar alatt maradt egy sztrájk, ami egyértelműen ki fog hatni miránk is. Ha a következő filmek, sorozatok vagy late night show-k közül bármelyiket is nézted és vártad, akkor rossz hírem van:

  • Last of Us, 2. évad (HBO)

  • Euphoria, 3. évad (HBO)

  • White Lotus, 3. évad (HBO)

  • Emily in Paris, 4. évad (Netflix)

  • Stranger Things, 5. évad (Netflix)

  • Dűne, 2. rész (Warner Bros.)

  • Saturday Night Live (NBC)

  • The Late Show with Stephen Colbert (CBS)

  • The Tonight Show Starring Jimmy Fallon (NBC)

  • Jimmy Kimmel Live! (ABC)

Ezeknek a műveknek mind csúszik a bemutatója, illetve sugárzása – és ez nem is az összes.

Magyarországon eleve keveseknek emelkedik meg a pulzusa a „sztrájk” szó hallatán, de ebben az esetben talán azért sem, mert nem tűnik nagy gondnak egy-két plusz évet várni egy jó mozgókép-élményre annak tükrében, hogy a magyar filmgyártás beláthatatlan időre tökön szúrta magát egy huszárszablyával – mégis, a jelenleg is zajló sztrájk nagyobb hatással lesz a popkultúránkra, mint az elmúlt három Met-gála és a Barbenheimer-mém együttvéve.

1960 óta nem volt ilyenre példa

Az Amerikai Írók Szakszervezetének (WGA) májusban kezdődött a sztrájkja, hozzájuk csatlakozott júliusban a SAG-AFTRA, ami színészeket, rádiós és televíziós szakembereket képvisel. A két szervezet több mint 170 ezer művészt és médiamunkást tömörít, ezzel a szervezettséggel pedig mára, kis túlzással, megbénították Hollywoodot.

Az eddigi legnagyobb sajtóvisszhangot keltő esemény Christopher Nolan Oppenheimer című filmjének premierjéhez kapcsolódik, amikor is a film főszereplői (köztük Cillian Murphy, Matt Damon, Florence Pugh és Emily Blunt) kivonultak a vörös szőnyegről, hogy így nyilvánítsák ki szolidaritásukat a sztrájkkal. De ettől az eseménytől függetlenül is rengeteg prominens név fejezte ki támogatását, Tom Hankstől egészen Joe Bidenig. Utóbbi esetében különösen érdekes, hogy a vajon eljön-e az a pont, amikor megszólítva érzi majd magát egy egyesült államokbeli munkajogi konfliktus kapcsán, és esetleg a tettek mezejére is lép a sajtón keresztül történő üzengetésen túl. 1960 óta nem volt arra példa, hogy írók és színészek együtt sztrájkolnak.

Az írók 49 százaléka a létminimum alatt

A WGA legfőbb problémái a mediális környezet átalakulásából adódtak. A sorozatok a kétezres évek elejére óriási presztizsre tettek szert, jött a sorozatboom és ezzel együtt a streaming szolgáltatók nagy korszaka. Ezek rengeteg új írói állást hoztak létre, amelyek rendszerint alulfizetett állások.

Már csak azért is, mert a legutóbbi (2020-as) kollektív szerződésben megállapított írói minimumbérek mára durván elinflálódtak és már a megélhetés költségeit sem fedezik. Ez a szakszervezeti tagok 49% át érinti, vagyis ők gyakorlatilag létminimum alatt keresnek Hollywoodban.

Ezen túl az írók fontos bevételi forrásai voltak a televíziós ismétlések, vagy a külföldi forgalmazás után kapott összegek. Ezek azonban nem létező fogalmak lettek a streaming szolgáltatók esetében, ahol egy időben kerülnek fel a tartalmak, gyakran több országban is. Mondhatnánk: na jó, az ismétlés tényleg értelmezhetetlen, de akkor kapjanak kompenzációt a nézettség után. Ez egy logikus lépés lenne, csak hogy ezeknek a cégeknek az üzleti modelljükben fontos elem, hogy senkinek, még egy sorozat, film, vagy szórakoztató műsor alkotóinak sem mondják meg a nézőszámokat.

A követeléseik közé tartozik továbbá a nyugdíj és egészségbiztosítás garantálása, illetve az AI (mesterséges intelligencia) valamilyen módon való megregulázása a szövegalkotás terén. Eszközként használni elfogadhatónak tartják, de nem szeretnék, hogy a közeljövőben akár teljes forgatókönyveket készíthessenek AI segítségével.

Jöttek a színészek és elvitték a showt?

Júliusban csatlakoztak a színészek, és a többek közt őket is képviselő SAG-AFTRA. Innentől kezdve a sajtó nagy része az A-listás sztárok szolidaritás-nyilvánításairól kezdett tudósítani, hiszen az ő életük amúgy is mozgatja az emberek fantáziáját. A másik fő témává az AI hatásai váltak, hiszen az amúgy is mozgatja az emberek fantáziáját. Július 26-án egy New York-i tüntetésen Bryan Cranston (Breaking Bad) egyenesen ezzel a felkiáltással élt beszédében: „Nem hagyjuk, hogy robotok vegyék el a munkánkat!”

Az az félelem, hogy a stúdiók egyszer csak úgy döntenek, hogy a valódi Bryan Cranston helyett deep fake Bryan Cranstont fognak használni a filmjeikben, talán kevéssé megalapozott. Arra viszont már voltak példák, hogy ennek a technológiának a segítségével fiatalítanak meg színészeket, több-kevesebb sikerrel (pl. The Mandalorianben Mark Hamillt, vagy legutóbb Harrison Fordot az Indiana Jones legújabb részében), vagy hogy elhunyt színészeket helyettesítenek (Carrie Fishert a Skywalker korában). Ez utóbbi morálisan igencsak megkérdőjelezhető.

Az viszont, hogy mondjuk egy pályakezdő színész, vagy egy statiszta arcát egyszeri juttatásért cserében AI segítségével lemodellezzék, majd az arcát a továbbiakban ingyen és jogdíj nélkül használják, már igencsak életszerű. Gondoljunk csak a stock fotókon mosolygó emberekre. Ennek az AI csak egy újabb lépcsőfoka.


Az még kérdéses, hogy használ vagy inkább árt-e az ügynek, hogy a sajtó figyelme az igazságtalan körülmények között dolgoztatott szakmunkás réteg küzdelméről a sztárokra és a technológia okozta (egyébként nem megalapozatlan) morális pánikra helyeződött át

És akkor most szakszervezetük lesz az influencereknek is?

Bármennyire meglepő, az Egyesült Államokban ez már van. A SAG-AFTRA tagok között ugyanis szép számmal vannak közülük is. Ennek részben az az oka, hogy a fenti szakszervezet „képernyős előadónak” tekinti, ezáltal legitimálja őket. Az influencer marketing egy eszméletlen iramban növekvő piac, és a stúdiók szemmel látható összeget fizetnek az ilyen típusú promóciós kampányokra is. A SAG-AFTRA pedig arra szólítja fel az influencer tagjait (és az üggyel szimpatizálókat), hogy az írókhoz és színészekhez hasonlóan ők is szüntessék be a munkát. Ne vállaljanak el együttműködéseket a stúdiókkal, streaming platformokkal, ne promózzák a filmjeiket, ne csináljanak kontentet abból, hogy beöltöznek Barbinak vagy hasonló jól felismerhető jelmezekbe, és ne menjenek el olyan premierekre, díszvetítésekre, amiket a színészek is bojkottálnak. Magyarán, egy új generáció új médiumának alkotói is sztrájkkal tiltakozhatnak a jobb munkakörülményekért. Egyelőre ennek persze nincs elsöprő hatása, mindenesetre azonban figyelemreméltó.

Hollywood társadalmi kérdésekben az utóbbi években leginkább identitáspolitikai szempontokból nyilvánult meg. Az elmúlt hónapokban azonban a stúdiótulajdonos tőkésosztály és az abban dolgozó munkások érdekkonfliktusa került előtérbe. Mindez pedig a legnagyobb sztároktól a pályakezdő írókig terjedő szakmai összefogás keretein belül. Ahogy a 26-ai tüntetésen F. Murray Abraham (Amadeus, The White Lotus) mondta: „Szakszervezet nélkül nincs középosztály, középosztály nélkül nincs demokrácia. A szakszervezetek jók Amerikának. Minden munkást ugyanazok a juttatások kell, hogy megillessenek ebben az országban.”

Bármennyire is úgy hangzik, mintha ezek a mondatok száz éve hangzottak volna el, ez a héten történt. És azért, mert sajnos még mindig itt tartunk. Néha Hollywoodtól is lehet mit tanulni.


8 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Hangfelvétel egy fideszes matekozásról

A Partizán birtokába került egy hangfelvétel, amelyen vezető egri fideszes politikusok arról beszélnek, hogyan kellene pártjuk érdekeinek megfelelően átrajzolni a helyi választókerületeket. Ez amiatt

Magyar Péter és a médiapolitizálás csapdája

Valószínűleg nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Magyar Péter berobbanásához hasonlót még nem láttunk a magyar politikai nyilvánosság történetében. Hasonló természetű érdeklődést persze korábban is tapa

Commentaires

Noté 0 étoile sur 5.
Pas encore de note

Ajouter une note
bottom of page