Nem csak a munkát, hanem az uniós csatlakozás 19. évfordulóját is ünnepeltük hétfőn. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mi történt 19 év alatt – pénzügyi válság, covid, migráció, háború, klímaváltozás stb. – és hogy a következő 19 évben mire számíthatunk. Az biztos, hogy a 2042-es 19+19. évforduló is izgalmas lesz, és most még nem szab a valóság a képzeletünknek határt, hogy egy megerősödő uniót, benne konstruktív Magyarországot és erős régiós együttműködést lássunk. De most ereszkedjünk le a heti valóság ennél sokkal kevésbé fennkölt szintjére.
A vatikáni államfő útja alaposan megmozgatta a hazai narratívagyárakat. A pápa, a jezsuita hagyományokat követve, szeret olyan helyeken megfordulni, ahol van társadalmi tennivaló. Magyarország pedig minden kutatás szerint alaposan polarizált hely. A Vatikán viszont Kínával ugyanúgy tárgyal, mint annak idején a vasfüggöny mögötti országokkal, vagy éppen a szociálisan nagyon konzervatív amerikai püspökökkel. Ez demonstrálja, hogy oda is szívesen megy Ferenc, ahol nem értenek vele egyet mindenben, sőt.
A Fratelli Tutti enciklikában ezt meg is fogalmazta: a személyes találkozások fontosak igazán. A párbeszéd, amiben nem a meggyőzés a cél. Talán ez az, amiről a magyar közegben néha megfeledkezünk. Nem muszáj, hogy egyetértsünk, attól még lehetünk barátok. (A Hilarion orosz ortodox metropolitával való találkozó valódi okairól éppen a hírlevél leadásakor indult be a találgatás.)
Visszacserélt vezető. Úgy tűnik viszont, hogy a honvédség vezérkari főnöke, Ruszin-Szendi Romulusz valamiben mégis nagyon nem értett egyet, mert indoklás nélkül mentették fel azonnali hatállyal. Alig 2021 óta töltötte be a posztot, a fiatalabb generációt képviselte, amely már a NATO-hadszíntereket, mint például Afganisztánt is személyesen megjárta. Hogy a kiszivárgott, Ukrajnának történt esetleges fegyverszállítások az ok, vagy a nagy elbocsátásokkal járó fiatalítás levezénylése, azt legjobb esetben a sorok között lehet majd a következő hónapokban kiolvasni. Utódja Böröndi Gábor altábornagy lesz, a honvédség egyik brüsszeli NATO-vezetője, a digitális katona program korábbi felelőse, és többek közt az amerikai Legion of Merit kitüntetés birtokosa. Böröndit éppen Ruszin-Szendi küldte külföldre, amikor 2021-ben átvette az irányítást.
Böröndi még 2019-ben az USA európai parancsnokhelyettesét, Joseph Jarrardot fogadja.
A pénzkérő kér, a karaván halad. A héten sok volt a hír az uniós magyar források körül. Varga Judit megjárta Brüsszelt, miközben az osztrák biztos, Johannes Hahn adott több interjút a témában, az eddigiektől meglehetősen eltérő módon. Ezek szerint a Bizottság fontosnak tartja, hogy megmutassa lapjait, és saját keretezését az ügyről.
A kohéziós forrásoknál előrelépés jöhet. Az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó feltételek teljesítéséhez szükséges csomagot a magyar országgyűlés megszavazhatja és azután a Bizottság értékeli. Ahol nagyobb a gond, az az újjáépítési pénzek perselye, mert ott a 27 szupermérföldkövet egyszerre kéne teljesíteni.
Ahogy Hahn az Erasmussal kapcsolatban fogalmazott a Szabad Európa interjújában Gyévai Zoltánnak, „két hónappal ezelőtt álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből tényleges probléma lehet”. Ő(k) is, és a magyar fél is gyorsabb ügymenetre számított. Úgy tűnik, a fél év kevésnek bizonyult az ügy kibogozására. Too bad!
Eközben komoly hangulatváltozás állt be: a magyar lakosság körében esett a legnagyobbat az EU támogatottsága a legutóbbi felmérésben a többi tagállamhoz képest.
Rések a szankción. A brit cégjegyzék, a Companies House irataiból az derült ki, hogy a Herszon orosz megszállás alatti kormányzójának, Vlagyimir Szaldonak új céget jegyeztek be. A személyazonosítás sem feltétlen szükséges, hiába akarja a kormányzat már egy ideje módosítani ezt az eljárásrendet. A lényeg, hogy a szankciók megkerülésére tökéletesen alkalmas a brit cégjog.
Szaldo az oroszpárti Janukovics embere volt, már 2016-ban az orosz titkosszolgálatokkal való együttműködéssel vádolták, az egyik első személy, aki Putyintól orosz útlevelet kért az agresszió idején.
Ami a briteket illeti, a Tranparency International egy öregedő, 2017-es jelentése szerint 80 milliárd font illegális forgótőke mehetett át az Egyesült Királyságba bejegyzett 766 cégen keresztül, amelyek negyede a riport írásakor még bőven aktív volt. Khm.
Az EU tagállamok a 11. szankciós csomagról vitáznak, de egyre kevésbé egymással, mint az USA-val, amely már a G7-ben is a teljes exporttilalmat pedzegeti Oroszországgal szemben. Ezt viszont nemcsak az EU, de Japán se tartja jó ötletnek.
Szaldo (bal első) a szakadár kormányzókkal ünnepli a Kremlben az annexiót
Leporolt fotók. Dánia védelmi minisztériumának egy fiókjából előkerült 26 fotó, amelyek az SS-750 típusú orosz tengeralattjáróról készültek az Északi-áramlat megtámadott szakasza körül. Az SS-750 egy mini-tengeralattjáróval (mint egy víz alatti drón) van felszerelve, éppen a hasonló szabotázs akciók végrehajtására tervezték.
Nem lepődtünk meg. Joe Biden végre hivatalosan is bejelentette 2024-es elnökjelölti indulását. Ha ez sikeres lenne, 86 évesen költözne ki a Fehér Házból.
A demokrata szavazók meglehetősen vonakodnak Biden ismételt jelölésétől: a párt szimpatizánsainak több mint a fele inkább mást szeretne elnökjelöltként látni.
A Harvard nemrég elvégzett kutatásából kiderült, hogy a 18 és 29 év közöttiek körében Biden támogatottsága 36%-ra esett, és egyre inkább számon kérnék rajta a zöld vállalásait.
A másik oldalon Ron DeSantis aktivizálta magát: a kormányzó nemzetközi misszióra indult, hogy kapcsolatokat építsen ki Florida és Japán, Dél-Korea, Izrael és az Egyesült Királyság között.
Mindez nem meglepő annak a fényében, hogy az állam GDP-je megduplázódott az utóbbi két évtizedben, és ha Florida egy ország lenne, akkor a világ 15. legnagyobb gazdaságát adná, ami 2030-ra már a 10. legnagyobb lehet. (Ez nem kivételes: az USA 20 nagyobb állama a világ Top60-as GDP listájában szerepelne.)
Stratégiai autonómia? Nesze. Az amerikai Carrier Global vásárolja fel a Vissmann német kazángyártó céget, amely 105 éve (volt) büszke függetlenségére, de egy 12 milliárd eurós ajánlatnak úgy tűnik, nem lehet ellenállni. Mindez nem lenne a hírlevélben, ha nem állna mögötte geopolitikai kockázat. A német kormányzat – a hollandokhoz hasonlóan – kötelező jelleggelvezetné be a hőszivattyúkat a lakossági szektorban, azt pedig le is kell gyártani. Tehát óriási biznisz lesz ez Európában. Ennek ellenére, hasonlóan az IT-szektorhoz, itt is végül csak kínai és amerikai termékek lesznek a palettán?! Megvolt a várva várt hívás, semmi nem változott. Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár jó ideje ígérgette, hogy egyszer már tényleg felhívja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt. A hívás a múlt héten meg is történt, de természetesen nem hozott semmi újat:
Hszi ismét elmondta, hogy minden állam szuverenitása és területi egysége fontos dolog, de a hívás leiratában nem beszél „orosz agresszióról”, de még „háborúról” sem.
Zelenszkij azzal akarta kiugrasztani a nyulat a bokorból, hogy hangoztatta, elismeri az Egy Kína politikát (tehát Tajvant nem tekinti önállónak – ezzel jogilag a fejlett világ nagyobb fele így van), amire azt várta volna, hogy Hszi a „szakadár” ukrán régiók visszaszerzésében támogatja majd. Csalódnia kellett, a kínai vezér nem viszonozta ezt a gesztust.
Moszkva üdvözölte a hívást, majd közölte, hogy béketárgyalásokról szó sem lehet.
Érdekesség, hogy a republikánus amerikai házelnök, McCarthy egy izraeli sajtótájékoztatón viszont nagyon ukránbarát nyilatkozatot adott, szemben a várakozásokkal.
A telefonnál.
Mindenki kém. Kínában a múlt héten elfogadták a kémelhárítási törvény szigorítását.
A július elsején életbe lépő jogszabály jelentősen kiterjeszti a nemzetbiztonság és a kémkedés fogalmát, és külföldi bírálói szerint tág értelmezése esetén nagyjából bármire ráhúzható. Míg eddig csak az államtitokkal való visszaélésekre vonatkozott a törvény, addig mostantól minden nemzetbiztonsággal összefüggő információra. A „nemzetbiztonságot” pedig a kínai pártállam egyre tágabban értelmezi.
Kínában tevékenykedő külföldi cégvezetők szerint a kémkedés tág definíciójába a kínai konkurenciáról való üzleti adatgyűjtés és piackutatás is beleférhet, és a törvény lehetővé teszi, hogy a hatóságok „kémkedés” gyanúja esetén átvizsgálják irodáikat.
Szándékos vakság. A törvény szigorításával párhuzamosan számos külföldi kutatóintézet, valamint tanácsadó-cég arra panaszkodott, hogy megvonták a hozzáférésüket több fontos, vállalati és szabadalmi, közbeszerzési információkat, hivatalos statisztikákat és tudományos folyóiratokat tartalmazó adatbázishoz. Piaci szereplők szerint „külső befolyás” csökkentésének és a Kínáról szóló információk kézben tartásának vágya vezérli a lépéseket.
A kínai hatóságok az utóbbi hetekben több amerikai tanácsadó és piackutató cég kínai irodájában tartottak házkutatást.
Az utóbbi hónapokban kanadai, ausztrál és japán kutatókat és üzletembereket is őrizetbe vettek kémkedés gyanújával Kínában, egy kínai újságírót pedig állítása szerint azért tartóztattak le, mert külföldi diplomatákkal találkozott.
Nem kis botrányt okozott, hogy kiderült, a lisszaboni városháza is boldogan osztotta meg adatait disszidens kínaiakról.
Nem repülnek. Az amerikai–kínai üzleti kapcsolatoknak az sem tesz jót, hogy a két ország közti légi forgalom a koronavírus-járvány lecsengése óta is minimális: idén márciusban a 2019 márciusi érték hat százaléka volt a két ország közti forgalom, míg az Európa és Kína közti járatok esetében ez az arány 23 százalék.
Az egyik ok, hogy az amerikai hatóságok nem akarnak több járatot engedélyezni, amíg a kínaiak az orosz légtérben repülnek.
Másrészt az amerikai társaságok súlyos munkaerőhiánnyal küzdenek, és emiatt amúgy sem akarják növelni a belföldi és a transzatlanti útvonalakhoz képest kisebb nyereséget hozó kínai járatok számát.