Ahogy ígértük, egy rövid összefoglalóval jelentkezünk az amerikai félidei választásokról. Jövő héten az EU-magyar vitáról, a Bali szigetén tartott G20 találkozóról fogunk többek közt tudósítani.
Még nem ülepedett le a por. Bár a félidei választások végleges eredményeire napokat, vagy akár heteket is kell majd várni, egyelőre úgy tűnik, hogy a vörös hullám nem érte el a partot. Úgy volt, hogy a republikánusok nagy fölénnyel szerzik meg az alsóházat, a november 8-a előtti napokban pedig már egy mérvadó, 54 fős szenátusi többség is kilátásban volt, végül annak ellenére sem tudtak nagyszabású győzelmet aratni, hogy a demokraták esélyei egy alapvetően népszerűtlen elnök és a 40 éves csúcson lévő infláció miatt siralmasak voltak.
A célfotóra várunk. Egyelőre úgy tűnik, a republikánusok csak egy szűk alsóházi többségben bízhatnak – lehetséges, hogy több versenyben a választás napján feladott és szombatig beérkező levélszavazatok döntenek majd, több helyen ráadásul célfotóval, 100 szavazatnál is kisebb különbséggel. A felsőházban pedig jelenleg 48-48 helyet szerzett meg biztosan a két nagy párt, de a verseny még itt sem lefutott, és a mandátumok végleges száma Georgia, Nevada és Arizona államok eredményeitől függ majd.
Az elemzők ennek ellenére már megkezdték feltárni a kékek meglepetésszerűen jó szereplésének okait:
A demokraták (is) felvették a szavazós cipőt: Az amerikai félidei választásokon a részvételi arány általában 20 százalékkal alacsonyabb, mint az elnökválasztáson – nem így most, hiszen több államban az urnákhoz járuló amerikaiak száma a 2018-as csúcsot is meghaladta. A félidei választások vérre menő kérdései mindkét párt szimpatizánsait megmozgatták, de úgy tűnik, hogy a demokratákat jobban.
It’s not (just) the economy, stupid: Noha a félidei választások előtt úgy tűnt, minden az inflációról szól majd, a demokraták jól látták meg, hogy nyerő narratívát építhetnek az abortuszhoz való jog korlátozásához kapcsolódó identitáspolitikai vitákban, mivel az ügy túlterjeszkedik az amerikai társadalom bal-jobb politikai törésvonalán, és a kérdésben liberálisabb republikánus szavazók is könnyen melléjük állhatnak. A demokraták csak a kormányzóválasztások szempontjából kiemelten fontos 5 államban október 31-ig 41 millió dollárt költöttek televíziós hirdetésekre a témában, amelyek több mint 69 000 alkalommal jelentek meg.
Cinikus korai demokrata támogatás a Trump-jelölteknek: A demokraták a felperzselt föld taktikáját alkalmazták sok olyan helyen, ahol a volt elnök támogatását élvező politikusok indultak. Még a jelöltségért folytatott harcban megpróbálták a republikánus szavazók támogatását a szélsőséges, Trump-párti konzervatív aspiránsok felé terelni, hogy aztán az éles versenyben nyíltan támadhassák a szélsőségességüket és rámutathassanak, hogy a másik oldal és a demokrata jelölt az egyetlen ésszerű választás.
Csúcson a megosztottság: A demokraták meglepően jó eredményét okozhatja az is, hogy az Egyesült Államokban is egyre inkább megfigyelhető a szavazótáborok tömbösödése, ezzel együtt pedig az, hogy egyre kisebb a két politikai oldal közötti átszavazás mértéke, így a republikánusok felé való vándorlás mértéke is jóval kisebb volt a vártnál. Ez a tény pedig nagyban befolyásolhatta a mandátumbecsléseket és a mostani választásokon az amerikaiak is szembenéztek azzal a kérdéssel, amivel a magyarok idén tavasszal: valóban előrejelezhető-e a választói akarat és érdemes-e egyáltalán politikai közvélemény-kutatásokat készíteni.
Egy egyszerűen keretezett dilemma: A demokraták nagyon jól hitették el az amerikai közvélemény egy részével – a bizonytalan szavazókkal különösen –, hogy a félidei választások a demokráciáról hoznak ítéletet.
A mozgósítás hatékonysága. Az úgynevezett független szavazók (akik egyik pártnak sem regisztrált szavazói), szokatlanul nagy mértékben álltak ki a kormányzó párt mellett, holott hagyományosan itt az ellenzéki párt szokta elvinni e tábor nagyobb részét.
Azért nem lesz pálfordulás. Annak ellenére, hogy a demokraták jól alakították a számukra előnyös narratívákat, azért nem lesz egyszerű a politikusok élete. A szűk republikánus többség miatt kétpárti kezdeményezésekre is lehet tér, egész pontosan nem lesz mindig megkerülhető. Ha a felsőházat bukja Biden, akkor azért sok komoly vizsgálóbizottságra is számíthatunk. Gondoskodik majd a polarizáció további fűtéséről, hogy:
2023 januárjában, amikor összeül először az új Kongresszus, 200 fő választástagadó republikánus politikus lép hivatalba.
A trumpista Freedom Caucus az alsóházban biztosan hangos lesz, a választási eredményeitől függetlenül.
Jön több társadalmilag kritikus ügyben a Legfelsőbb Bíróság újabb döntése, ami galvanizálja a tagállami szintű érdekcsoportokat, további népszavazásokra bőven lehet számítani.
Leg-leg-leg. A mostani félidei választás sem volt mentes azonban meglepő – például egy, még a múlt hónapban elhunyt politikus megválasztása – vagy történelmi jelentőségű sztoriktól:
Maryland állam első alkalommal választott meg egy fekete politikust kormányzónak: a demokrata Wes Moore lesz mindössze a harmadik fekete amerikai kormányzó az Egyesült Államok eddigi történetében.
Arkansas megválasztotta első női kormányzóját Sarah Sanders személyében, aki korábban Donald Trump sajtótitkára volt.
Massachusetts szintén először választott női kormányzót, a demokrata Maura Healey személyében, akinek a győzelme már csak azért is történelmi, mert ő az első nyíltan leszbikus nő, akit kormányzóvá választottak az országban.
Becca Balint vermonti győzelme nem azért érdekes, mert először képviseli nő – és nyíltan meleg nő – a törvényhozásban az egyik legkisebb amerikai államot, de Balint édesapja révén magyar felmenőkkel rendelkezik.
És megjelentek a Z-generációs, azaz 1996 után született politikusok is az amerikai törvényhozásban: Maxwell Frost, a 25 éves politikus Florida állam egy elkötelezetten demokrata kerületét képviseli majd.
Nem lehet hírlevél Donald Trump nélkül. A volt elnök a választás kampányhajrájában Nancy Pelosi házelnököt „állatnak” nevezve, vehemensen kiállt a halálbüntetés mellett, és javaslatot tett arra is, hogy be kellene börtönözni azokat, akik kiszivárogtatták a Legfelsőbb Bíróság Roe kontra Wade ügyben hozott határozatát felülbíráló döntésének tervezetét. Trump szerint nagyon könnyen rá lehetne venni egy újságírót a forrás kiadására azzal, ha börtönbe küldenék, ahol „feleségül menne” egy „rendkívül erős, kemény és aljas” fogolyhoz. Trump szerint ez rábírná arra, hogy megnevezze a Legfelsőbb Bírósági szivárogtatókat.
2024: MAGA vs. DeSantis. A magyar-amerikai viszonyban is érzékeny belső republikánus verseny a MAGA-frakció (Make America Great Again – Trump 2016-os jelszava) és a mérsékeltebb konzervatív középső mag között dinamikusan alakul. A legfontosabb tényezőnek egyelőre Ron DeSantis flordai kormányzó elsöprő győzelme látszik. Nemcsak azért, mert a Miami-Dade County-t Jeb Bush óta, húsz éve nem hozta el republikánus, hanem azért is, mert több latino szavazatot kapott, mint Donald Trump 2020-ban: az akkori 46%-kal szemben most DeSantis 57%-ot hozott.
A latino szavazótábor – messze nem egységes, mind származásában, mind generációsan mély törésvonalak szabdalják – mégis a republikánusok új reménysége, hogy a demokraták alól egy jelentős részét kihúzhatják, ezzel a hagyományosan elöregedő Midwest republikánus fehér táborukat kiegészítve hosszútávra.
Marco Rubio republikánus szenátor is több mint 15%-kal hozhatja a flordai körzetét. Florida a „swing-state”-ből alighanem a stabil republikánus kategóriába kerül. Ezzel Florida lehet a republikánus kampány-modell a következő két évre.
A szenátus megszerzése lényegében Trumpon múlik, hiszen mind a több toss-up szenátusi helyre az ő általa jelölt republikánus indulhatott. (A pennsylvaniai Oz vereségétől biztos, hogy hangos lesz a sajtó, hiszen itt volt a három elnök a záró kampányeseményen: Trump, Obama, Biden.) Ha a szenátus nem lesz meg a republikánusoknak, úgy az Trumpra hullhat vissza – ez persze kizárólag a párt belső folyamatain, és Georgia második fordulós szavazásán múlhat –, hiszen még összejöhet akár a GOP-nak a felsőház is. (Grand Old Party, a Republikánus párt gyakori megnevezése.)
Trump maga aligha fogja feladni a küzdelmet. Erre legfeljebb egy, a választók által nyomás alá helyezett republikánus párt establishment lehet képes, hogy egy tisztességes primary keretében DeSantisnak érdemi teret adjon. Az is tény, hogy Ron DeSantis sem áll messze Trump-tól, de az elutasítottsági plafonja jelenleg jóval alacsonyabbnak tűnik, tehát politikai értelemben most nagyobb felületen lehet eladható.
Kedves Hírlevél-olvasó! Köszönjük, hogy eddig eljutottál Velünk! Jó hétvégét kívánunk és várjuk visszajelzésed a hetifeledy@partizanmedia.hu címen továbbra is!
Comentarios