Nyár végi fénytörés | Heti Feledy
Sziasztok! Indul az őszi politikai nagyüzem, gyűlnek a hozzávalók egy fordulatokban gazdag 2024-hez. Bár távolinak tűnik, de karácsony előtt jön még pár választás (szlovák, lengyel, holland), Rigában új kormányt kell alakítani, miközben az Európai Bizottságban is beindult a cserebere. Nézzük!
A választásra készülő Hollandia borította a dominót, amelynek eredményeképpen a magyar kormány egyik fő brüsszeli ellenlábasának tekintett Frans Timmermans elhagyja az Európai Bizottságot. Az intézmény alelnökeként nemcsak a klímapolitikáért volt felelős – innen a brüsszeli beceneve, a klímacár – hanem lelkes támogatója volt a Magyarországgal szembeni jogállamisági eljárásnak. 2017-ben Szijjártó Péter lemondásra szólította fel egy antiszemitizmussal kapcsolatos vitában.
A november végi parlamenti választásra tér haza a holland politikus, hogy egy zöld-munkáspárti koalíció vezetőjeként próbálja megszerezni a miniszterelnöki posztot Mark Ruttéval szemben.
A kiemeltnek tekintett klímaügyet a Bizottságban ideiglenesen a szlovák biztos, Maroš Šefčovič viszi, aki szintén a legnagyobb baloldali politikai csoport tagja, Robert Fico egykori kinevezettje.
Még nagyobb port kavart, hogy a lemondott Timmermans helyére a hágai kormány egy kereszténydemokratát jelölt, vagyis a jobboldali-néppárti Wopke Hoekstra mehet az Európai Parlament meghallgatására, hogy elfoglalhassa a biztosi széket. Az EP-s szocialisták és zöldek fenik a fogukat.
Brüsszelben élesedik a harc a gyorsabb klíma intézkedéseket sürgető baloldali és az iparbarát, jóval szelektívebb intézkedéseket támogató jobboldali blokkok között. Timmermans távozása ezt a vitát most tovább élezi.
Rabosítás. Nemcsak Trump mugshot fotója járta körbe a médiát (és hozott több mint 7 millió dollárt a kampányának, vagyis 24 milliárd forintot!), hanem Nicolas Sarkozyt is újabb perbe fogták Párizsban, ahol 12 vádlottal együtt felelhetnek azért, hogy elfogadtak-e 54 millió dollár illegális támogatást 2007-ben a líbiai diktátortól, Kadafitól. Nem az első pere Sarkónak, 2021-ben már egy év letöltendőre ítélték korrupció miatt.
Waltz, peca, Libanon. Egyik szomszédunkban még ennél is szebb esetet találunk, ami már a stratégiai korrupció esettárába tartozik. Ez utóbbi egy idegen állam céljai érdekében foganatosított korrupció, tehát nem „pusztán” gazdasági előnyszerzésről van szó.
Talán emlékszünk még a háború előtti időkből arra, amikor 2018-ban Putyin beugrott az osztrák külügyminiszter-asszony esküvőjére egy waltz-ra. Később a szélsőséges Szabadságpártot is magába foglaló koalíció megbukott az Ibiza-botrányban, tele titkosszolgálati kapcsolatokkal és orosz beszivárgással. Kneissl ekkor a Rosznyeft igazgatótanácsában kapott helyet, hm. A bukott miniszterelnök, Kurz, pedig most ünnepelte augusztus 20-at a magyar kormányfővel.
Karin Kneissl nem tagadta meg oroszpártiságát: nem sokkal később elhagyta Ausztriát, Libanonban (!) kért politikai menedékjogot (vajon van-e kiadatási egyezmény Bejrút és Bécs között? De mindegy is, hiszen Libanonban alig van érvényesülő államhatalom…) és eközben idén augusztusban oroszországi nyaralásáról jelentkezett be, hogy tudassa a világgal, mennyivel jobb Petrusovóban, mint akár a Seychelles-szigeteken vagy a Maldív-szigeteken.
Karin Kneissl. Az a sas aztán valahogy orosz lett.
Indirekt háború. Ha nem zajlana Oroszország és Ukrajna között a vérontás, lehet, csak megmosolyognánk a hasonló megszólalásokat, ám ez a jelen helyzetben azt demonstrálja, hogy az orosz propaganda minden apróért lehajol.
Mivel az orosz hadsereg csak egy magára hagyott Ukrajnát tudna legyőzni, mindent megtesz, hogy megossza a NATO- és EU-szövetségeseket.
2014 óta dollárszázmilliókat költött Moszkva az európai politikusok stratégiai korrupciójára.
A propaganda terén nemcsak a dezinformáció és a trollfarmok útján dolgozik, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek a háborúellenes politikai erők hangjának felnagyításáért: Németországban ezt tárták fel mind a szélsőjobb, mind a szélsőbaloldali pártok környékén. Franciaországban is próbáltak tüntetéseket gerjeszteni.
Innentől kezdve lesz geopolitikai kockázat az elkövetkező választási szezon az európai országokban és az EP-ben, hiszen sok pénz és erőforrás érkezhet Moszkvából és Pekingből, hogy befolyásolják a kontinens leendő kormányzatait.
És a csatatér. Az ukrajnai front kapcsán zajlik a hitvita, hogy vajon hol is tart az ellentámadás. Petraeus tábornok Frederick Kagannal írt egy nagyobb cikket a Washington Postba, amelyben többek közt azt hangsúlyozták, hogy a hadviselés nem lineáris, tehát az orosz védelmi vonalakra helyezett nyomás és a mögöttes logisztikai hálózat szisztematikus rombolása hozhat áttörést, de addig a pillanatig ez nem lesz látványos. Az indirekt frontokon ugyanúgy helyt kell állni: a Fekete-tengeren, a gabonaszállításban, a kibertérben, a demokratikus intézményeink megvédésében.
Az áttöréshez szükséges az F-16-os repülőgépek szállításának felgyorsítása, ez zajlik: a dánok és a hollandok több mint 60-at adhatnának (Hága még nem döntött a pontos számról).
Kijev folytatja a kétoldalú biztonsági garanciákról szóló tárgyalásokat. Az USA és az Egyesült Királyság után már Kanadával is megkezdték az egyeztetést.
Ferenc pápa az orosz fiatalokhoz szólt egy katolikus szentpétervári eseményen, egy videón keresztül, amely alapvetően ugyan a békéről szólt, bár más olvasatban kritikát is kapott amiatt, hogy imperialista orosz múlt kapcsán nem volt elég elítélő.
Putyin nemcsak Prigozsin repülőgépének sorsáról gondoskodott, hanem a Wagner-puccs első óráiban egyébként a Kreml mellett kiálló, de a puccsot ismerő Szergej Szurovikint, vagyis Armageddon tábornokot is leváltották a légierő vezetéséről.
A nagy panda hasa korog?
Összeesküvés elméletek ellen az egyik legjobb orvosság a valóság. Külpolitikai döntéshozókkal beszélgetve – szinte bármely országban – gyakran az a benyomásom, hogy jóval kevésbé a nagy stratégiák mentén zajlik az élet, mintsem folyamatosan transzformálódó érdekcsoportok rövidtávú elvárásai alapján. Messziről indultam, de oda szeretnék eljutni, hogy Kína sem az a szuperhatalom, ahol minden döntés tökéletes és átgondolt, sőt. Úgy tűnik, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök harmadik ciklusa kifejezetten nehezen indul. Mi is történik odaát?
Az egyik népszerű nyári találós kérdés a nemzetközi kapcsolatokban az volt, hogy hova tűnt Csin Kang kínai külügyminiszter? Először csak simán eltűnt a nyilvánosság elől egy hónapra, majd leváltották anélkül, hogy megjelent volna. Mindez legalább egy jó fedősztorit kaphatott volna a Kínai Kommunista Párt (KKP) részéről, de az se jött.
Cserébe más, jól informált oldalak azon csámcsogtak, hogy vajon melyik szeretője lehetett kémgyanús. Mindenesetre elég rosszkor jöhetett ez Hsziéknek.
Szellemvárosok Kínában: láthatóvá teszik az ingatlanlufit.
Fordulópont. Ennél jóval súlyosabb gondok nyomaszthatják a KKP-t. A legtöbb nyugati elemzőnél egyértelmű fordulat érezhető a kínai gazdaság megítélésével kapcsolatban. A covidig megingathatatlan volt a hit a kínai csodában, vagyis a végtelen növekedésben. Még tavaly is várta a piac a nagy kínai visszatérést a covid után, amely mostanra kiderült, hogy nem úgy és nem olyan mértékben jön.
Felütötte a fejét a defláció, ami mindig súlyos üzenet, de Kínában belpolitikailag különösen kockázatos, mivel a kínai bankok helyett az ingatlanokba tették a középosztálybeliek a pénzüket, amelyek elkezdtek veszíteni az értékükből.
A 2020-as rekord ingatlanértékesítési hullámhoz képest felére esett a tranzakciók száma.
A háztartások vagyonának 70%-a (!) állhat körülbelül ingatlanban. Hivatalosan ezek egyszámjegyű értékvesztésben vannak, a valóság ennél rosszabb lehet.
Az önkormányzatok is ingatlanértékesítésből szerezték bevételük jelentős részét, ha ez földbe áll, az a lokális hitelezés végét és egy ingatlanbuborék pukkanását jelenti.
Involution. Kínaiul: 内卷 vagyis nejcsüan. Ez jelenti azt a helyzetet, amikor több befektetéssel is csak kevesebb lesz a haszon, amikor a kiégés jön, amikor befelé fordulás következik, a rat race. Ez a nejcsüan-hangulat terjed a kínai lakosság körében egyes visszajelzések alapján. Ebben az állapotban éri az ország gazdaságát az amerikai kereskedelem-korlátozó politika, vagyis a fejlett iparágakat sújtó behozatali tilalmak. Erre is keresi a választ a KKP bölcsessége:
A „politikai stabilitás mindenek felett” jegyében döntöttek, hogy a fogyasztói bizalmi indexet és a fiatalok (romló) munkanélküliségi statisztikáját nem fogják publikálni. Minek is? Hivatalosan persze technikai fejlesztés miatt, a gyakorlatban egyértelmű, hogy elkendőzésről van szó. Éppen az ilyen, a transzparenciával homlokegyenest ellenkező döntések ingathatják meg végleg a befektetői bizalmat.
Eközben úgy tűnik, a Bloomberg és a washingtoni Semiconductor Industry Association értesülései szerint, hogy a Huaweit megdobta a KKP 30 milliárd dollárral, hogy sikeresen szálljon be a csipgyártó versenybe, mivel készülnek a csiphiányra, és a stratégiai iparágakban az önellátás lenne a cél.
Zajlik az antikorrupciós küzdelem (vagyis a párt hatalmi újrarendeződése, mivel gyakran ez annak az eszköze), amely a beszámolók szerint augusztus elején csak a gyógyszeriparban 27 milliárd dollárnyi tőzsdei zuhanást okozott. Korábban sem ijedt meg a párt párszáz milliárd dollárnyi veszteségtől, ha arról volt szó, hogy megmutassa, ki az úr a háznál.
Akkor merre? A belső gazdasági kihívások, a szűkülő erőforrások miatt vagy eltántorítják Pekinget a harciaskodástól, vagy a „belpolitikai bajokra külpolitikai figyelemelterelés” jól ismert receptjéhez nyúlhatnak. Egy hosszabb elemzés a Foreign Affairsben jól megvilágítja ezt.
Nem minden arany, ami fénylik. A fentieket figyelembe véve érdemes megemlékeznünk a BRICS-csúcsról, vagyis a Johannesburgban tartott brazil-orosz-indiai-kínai-dél-afrikai találkozóról. Mind a magyar, mind a nemzetközi média erősen megosztott volt az értékelésben: a felületesebb megfigyelők azt látták, hogy bővül a BRICS és a BRICS-valuta már jön leváltani a dollárt, nem is beszélve a nagy déli összefogásról. A kicsit realisztikusabb másik tábor viszont szkeptikusabb volt:
Kína a saját eszközeként tekint a BRICS-re, egyszerűen hiányzik a nemzetközi intézményépítési kultúra a KKP oldalán, ahogy ez a Sanghaji Együttműködési Szervezettel sem ment, és a BRICS bank is csak dollárban kölcsönzött igazán, a nagy bejelentések ellenére.
A BRICS-ben az oroszok kitörési potenciált látnak elszigeteltségükből, míg India alighanem titkon örül, hogy tudja kontrollálni a pekingi terveket és a klubon belül van. Brazília érdekei is jóval színesebbek, mint a tisztán Amerika-ellenes KKP-s vonal.
Ha valaha a BRICS közös valutát vezetne be, az brutális kínai túlsúlyt jelentene a szervezetben a gazdaságok méretkülönbözőségéből adódóan, tehát úgy is mondhatnánk, hogy a BRICS tagok pénzpolitikája Pekingben dőlne el. Még az euró sem egy könnyű történet, pedig ehhez képest egymáshoz közeli kulturák és gazdaságok futottak neki.
Meghívtak hat új tagot is, ebben a gyors bővítésben a maga dicsőségét látja Peking, bár a lista elég vegyes: Argentína (államcsőd szélén), Egyiptom, Irán, Etiópia, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok. Tény, hogy egyelőre inkább meghívásról van szó a jelentkezők közt, mint tagfelvételről, mert egyelőre az ötöknek nem sikerült megegyezni a tagság kondícióiról.
Novák Katalin a Krími Platformon Zelenszkij elnökkel (forrás: Novák Katalin/Facebook)
A magyar diplomácia sem tétlenkedett augusztus 20-a körül. A budai Várhegyen megfordultak a Türk Tanács tagjai, Erdogan török elnök, és néhány bukott kormányfő: Andrej Babis cseh, Sebastian Kurz osztrák és Janez Jansa szlovén ex-miniszterelnökök, akikben talán az a közös, hogy mindegyikük ellen zajlik vagy zajlott valamilyen eljárás a hazájában.
A nyilvánosság számára az derült ki, hogy a törökökkel gázüzlet zajlott, és akár gázerőmű építésbe is beszállnának Magyarországon. A türkmén gáz mindig aktuális kérdés, ahogy a szerb és bolgár kormány hozzáállása is, hiszen rajtuk keresztül jön az egyetlen, várhatóan 2024-ben is nyitott vezeték Magyarországra, amelyben orosz gáz áramolhat. Kiváló összefoglaló Magyari Péter tollából itt.
Novák Katalin elutazott Kijevbe, hogy a Krími Platform keretében más vezetőkkel és Zelenszkijjel egyeztessen. Itt kifejezetten eurokonform mondatok hangzottak el a köztársasági elnök részéről. Míg a Sándor-palota közleménye láthatólag a hazai fogyasztóknak készült, a VálaszOnline az esemény felvételén jól kiszúrta, hogy ennél színesebb volt a felszólalás, a 47. perctől érdemes behúzni a videót. Az út előtt, fél év várakoztatás után, aláírta az új magyarországi ukrán nagykövet, Sándor Ferenc befogadó nyilatkozatát, amelyet augusztus 22-én ellenjegyzett Szijjártó Péter is.
Ezután Rómában a pápával találkozott az Elnökasszony, az elrabolt ukrán gyerekek ügyében is egyeztettek, talán tényleg készül a nagy vatikáni terv.
Köszönöm, hogy nyáron is kitartottatoka hírlevél mellett! Szeptembertől újból hetente jelentkezem, és várom azokat a tippeket és linkeket, amiket szerintetek érdemes beleszerkesztenem a szerda reggeli mailbe! Jó őszkezdést!