top of page
Szerző képeFeledy Botond

Orbán tényleg feladta a leckét | Heti Feledy

Sziasztok! 


Három választás, ebből kettő – Iránban és Franciaországban – nem is a legvalószínűbb forgatókönyvvel valósult meg, miközben Orbán Viktor harmadik meglepetés útját abszolválta, Kijev és Moszkva után Pekingbe. Elég lesz ennyi téma a nyári hűtött italok mellé? 

 

A két európai atomhatalom NATO-tag, az Egyesült Királyság és Franciaország parlamentet választott. Keir Starmer brit munkáspárti újdonsült miniszterelnök egyik első feladata volt, hogy megírja a “letter of last resort” utasítást, vagyis hogy mit tegyenek a nukleáris rakétákkal felszerelt tengeralattjáróik, ha a kormányt és a brit szigetet már elérte egy ellenséges atomcsapás. 

 

 A brit választás valójában kevésbé volt drámai. A közvélemény-kutatásokkal teljesen megegyezően, a tory szavazók egyszerűen nem mentek el választani, a konzervatív tábor lényegében összeomlott. Ez tette lehetővé, hogy a Munkáspárt a szavazatok nagyjából 34%-ával megnyerje a választást, ami két százalékponttal haladja meg a 2019-es eredményt, de elmarad a Jeremy Corbyn által 2017-ben elért 40%-tól. A 2019-es eredmény pedig a 30-as évek óta a legrosszabb volt. Tehát Starmer sincs, de a toryk lejtője messze meredekebben vitte őket a vereségbe 14 év kormányzás után, amely a Brexittől a covidon át a Partygate-ig elég kaotikus zárásúra sikerült. 


  • Starmer már korábban is kategorikusan kizárta a Brexit visszafordítását, ugyanakkor biztos, hogy gazdasági alkukat köt majd Brüsszellel, olyanokat is, amelyekbe korábban a Konzervatívok már nem mertek belemenni a saját táboruk miatt. 

  • A külpolitikában az ideológiai-értékalapú elképzelések a kemény gazdasági valósággal ütköznek, és ez már most érezhető. A pénzügyminiszter a kínai kereskedelemben engedményeket tenne, míg a külügyminiszter egyelőre az ujgur muszlimokkal kapcsolatos kommunista bánásmódot már a nemzetközi bíróságokat beelőzve “népirtásnak” hívná, ez pedig tipikusan nem szokott lendíteni Peking lelkesedésén. 

  • A Munkáspártnak egy nehéz világgazdasági pillanatban kell átvenni a brit kormányzást, bal szélen a zöldek, a jobb szélen a konzervatívok nyomásával szemben, bizonytalan uniós és USA-kapcsolatok idején. Meglepő fordulat, hogy immár Párizsban is partnerre találhatnak, illetve Scholz bukásáig még a német szocialistákra is számíthatnak. 

 

 A francia választáson a “köztársasági front”, vagyis a bármi-más-csak-Le-Pen-nem egységteremtő ereje egy pillanatra újra megvillant. Nemhogy az abszolút többség közelébe nem került a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN), hanem a baloldali koalíció mellett még Macron elnök centrista erői is lehagyták. Egész pontosan: az RN ugyan a valaha volt legjobb választási eredményét érte el és 88-ról 142-ra növelte képviselői számát, ez csak a harmadik helyre volt elegendő. 


  • Ez részben azért is lehetséges, mert a részvétel 43 éve nem volt ilyen magas, 60% fölötti francia parlamenti (nemzetgyűlési) választáson. A közvélemény-kutatások szerint a nem-RN választók több mint 30%-a döntött a taktikai szavazás mellett, tehát ha nem is a kedvenc pártjának jelöltjére szavazott, elment leadni voksát az RN-nel szemben. 

  • A baloldali koalíció (188) ugyan az első helyen végzett, ez azonban egy színes koalíciót jelent: a trockista körökből érkező Mélenchon 75 helyet szerzett ebből (mint 2022-ben), a szocik (PS) 65-öt (ez duplázta a katasztrofális 2022-es eredményeket), míg az écolo-zöldek 33-at, a kommunisták pedig 9-et (ami 13 hellyel kevesebb az előző eredményüknél). 

 

Nem enged a 68-ból. Ennek ellenére Mélenchon arról beszélt a választás estéjén, hogy nem enged a programjából, amely az Institut Montagne becslése szerint 179 milliárd eurós pluszkiadással járna. Összehasonlításul: még az RN is “csak” 71 milliárdot hozott össze ígéretekben, míg Macronék húszat. Mélenchontól nem véletlen félnek a piaci szereplők: a francia államadósság eddig sem volt könnyen kezelhető, és a program a beruházási kedvre is hideg zuhany lehet. Nem szólva az Európai Bizottság költségvetési szigor terén elvárt lépéseiről: Mélenchon pártja, a La France Insoumise (LFI) ezekről hallani sem akar. 


  • Macronék nem akarnak közösködni az LFI-vel, de nélkülük nem jönne ki a többség úgy, hogy a centristák (163), a szocik és zöldek számait adjuk csak össze. 

  • A francia V. (jelenlegi) köztársaságban eddig nem volt érdemi koalícióra példa, ez nincs benne a francia politikai kultúrában, úgyhogy érdekes időszak következik: legjobb esetben talán egy technokrata kormányban tudnak megállapodni éppen elegen, amivel egy költségvetést át tudnak passzírozni majd a Nemzetgyűlésen, de érdemi mozgástere nem lesz a francia miniszterelnöknek, bárki is legyen majd. Ez előtt a mutatvány előtt még egy baloldali kisebbségi kormány megbukhat. 

  • Feloszlatni a parlamentet és új választást kiírni legkorábban egy év múlva lehet, úgyhogy Macronnak és a következő kormány(ok)nak gondosan kell mérlegelniük, mit lépnek. 

 

Teherán calling. A harmadik választás Iránban zajlott. A szívsebészből lett reformista politikus, Maszúd Peszeskján nyerte meg a második elnökválasztási fordulót az ultrakonzervatív volt nukleáris tárgyaló, Szaíd Dzsalili ellen. A korábban óriási tüntetésekbe torkolló fejkendőszigor enyhítéséről, a nyugatiakkal való kiegyezésről és ezáltal az iráni gazdaságot sújtó szankciók enyhítéséről beszélt Peszeskján. 


  • Érdekes, bár logikus, hogy a Legfelső Vezető, Ali Hoszajni Hámenei Ajatollah maga is beállt a jelölt mögé, mivel Hámenei arra készíti fel a rezsimjét, hogy Trump hatalomra kerülése esetén legyen pár nyugati szövetségese, akik Washington radikalizmusát visszafoghatják, hiszen Trump volt az, aki első elnöksége során felrúgta az atommegállapodást és újra szankciókba vágta az országot. 

  • Egyben ez lehetőség lenne a gazdasági növekedésre, amely nagyon kéne a társadalmi stabilitáshoz, mivel a rezsim idén a legsúlyosabb elégedetlenséggel nézett szembe 2022 óta, és brutális represszióval válaszolt rá. 

  • Mégsem lesz egyszerű dolga Peszeskjánnak: Hámenei mellett egy idén tavasszal masszív ultrakonzervatív többséggel megválasztott parlament ellenőrzi majd munkáját. 

 

Mi a közös a három választásban? Az, hogy mindegyik esetén a “jobb híján” szavazatok nyertek. Egész pontosan nem a Munkáspárt nyert, hanem – sok kanyar után – a toryk veszítettek. Nem a francia baloldal nyert, csak többen nem akarták a francia szélsőjobbot. Nem a rezsimre mondtak igent az iráni választók – a megszokotthoz képest nagyon alacsony volt a részvétel – hanem a kisebbik rosszra, a reformpárti, de az elit tagjaként számontartott Peszeskjánra voksoltak. 


  • Hol vagyunk már az ideológiai iskoláktól? A versenyző jövőképektől? A protest elleni protestszavazatok korába értünk. Az RN-szavazók is az establishment ellen voltak, és valójában a Mélenchon-vezette baloldaliak az RN és az establishment ellen egyszerre. A teokratikus rezsim bontogatásában reménykedhetett nem kevés Peszeskján-szavazó, a britek pedig végre egy unalmas, kiszámíthatóbb, kevésbé belharcos időszakot akartak. 

  • Mi a protestszavazás jövőképe? Az anti-establishment (intézményellenes) pártok tipikus vége, amikor bekerülnek az establishmentbe (hatalomba). Macronnal ugyanez történt: 2016-tól kiirtotta a régi pártokat, hogy aztán a választók szemében ő is az establishmentté váljon, és most őt büntessék. Hova vezet, ha ez a kör ismétlődik?


A protest: attitűd. Immár a nagy pártokat belülről nincs kedve megváltoztatni az embereknek. Már a kicsiket se nagyon. A szavazó a közösségi médiában begyakorolt mozdulattal lájkol vagy kinevet valamit. A közpolitikához egyre kevésbé tesz hozzá ötleteket, célokat, és egyéb konstruktív javaslatokat. Nem tagja a politikai közösségeknek, és megritkultak a horizontális eszmerendszerek, helyette partikuláris válaszok születnek komplex kihívásokra, amelyekből válogat. Nem alakítja a kisközösségi politikát, amely aztán organikusan kitermelhetné a magasabb szintek politikusait. Nem gondolkodik el a kihívás összetettségén, csak mint egy valóságshowban, kiszavaz egy-egy pártot. Ettől nem haladunk előre. Kommunikációs tesztoszteronon tartott pártok képtelenek lesznek valódi változást hozni.


Mindeközben a NATO-csúcs indul Washingtonban (részletek majd jövő héten), ám a NATO-tag Magyarország miniszterelnöke erősen helyzetbe hozta a szövetségeseit. A múlt keddi Zelenszkij-látogatás Kijevben a maga módján jól sikerült, hiszen mégis előrelépés volt az ukrán–magyar kapcsolatokban és a kárpátaljai magyar kisebbség várható helyzetében. 


  • Ehhez képest a moszkvai útról nehéz elmondani, hogy milyen eredményekkel zárt. Ez nem derült ki a Putyinnal közös sajtótájékoztatón, és Orbán Viktor Weltwoche svájci lapnak adott repülős interjújából sem. A magyar miniszterelnök “béketervéből” annyi vehető ki, hogy tűzszünetet akar mielőbb, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások. 

  • Putyin ehhez képest többször világosan elmondta az elmúlt hetekben, hogy előbb tárgyalás, aztán jöhetnek csak a lépések a harcmezőn. Ráadásul egyértelműen akarná a négy megtámadott megye másik felét is, azt, amelyet egyelőre nem tudtak elfoglalni az orosz támadó csapatok. 

  • Orbán azzal próbálja az útjait keretezni, hogy ő az egyetlen nyugati politikus, aki jelenleg minden féllel szóba tud állni. Ez elképesztően nem igaz, hiszen a NATO-tag Törökország elnöke is találkozott Putyinnal, ahogy Macron rongyosra telefonálta magát a háború kitörését követő időszakban a Kremllel és Hszivel a szülővárosában sétálgatott. Ez tehát csak egy keretezés, pusztán narratíva építés Orbán részéről. 

  • Putyin természetesen kihasználta a találkozót (ez a legbiztosabb pont az egészben), és rögtön EU-s soros elnökként köszöntötte Orbánt, holott jogi értelemben nem mehetett ebben a minőségében, ezt Charles Michel is világossá tette. Hogy a zártkörű háromórás beszélgetésen mi lehetett valóban a napirenden, majd unokáink talán megtudják egyszer.

Orbán a Moszkvából éppen felszállt gépen interjút adott egy svájci újságírónak, aki szinte már a közmédia alákérdezését hozza. Mégis, 15 perc hamisítatlan miniszterelnöki indoklás tekinthető meg. Második rész, svájci Orbán-párti újságírónk bővített magyarázata pedig itt.



Ami tovább fokozta a hangulatot, hogy csütörtök-pénteken állítólag többeknek a nyugati vezetők közül nem sikerült elérnie a magyar miniszterelnököt telefonon. A pénteki Putyin-találkozót ugyanakkor a szokásjognak megfelelően jelezte a NATO-főtitkár felé az egykori karmelita kolostorból épített palota embere. 


  • Hszi Csin-ping kínai kommunista főtitkár-államfőnél tett látogatása részben hozta a béke-agendát, másrészt az uniós kereskedelmi háború letekeréséről beszélt Orbán. Ez utóbbi megint nemcsak azért problémás, mert nem kapott megbízást soros elnökként, hanem azért is, mert a kereskedelempolitika ráadásul kizárólagos uniós hatáskör, amely az Európai Bizottság, tehát Von der Leyen képviseletében fut. Orbán a kritika szerint direkt kétértelműen viselkedett.

  • Orbán a repülőgépes interjújában is arról beszélt, hogy szupertitkosan készítették elő a találkozót Putyinnal, hogy a “nagyfiúk” (értsd: USA) se tudjanak róla. Ez viszont nem ígér sok jót az ügyben, hogy a békéhez mégiscsak kellene – egyébként többnyire Orbán szerint is – az USA, ám ott most csak Trumpra számít, úgy tűnik. Sőt, a Vsquare által megszólaltatott szakértők szerint kifejezetten Trump követe.  

  • Rácz András négy munkahipotézist dolgozott ki, hogyha már a magyar nemzetérdeknek semmilyen szempontból sem volt kedvező vagy gyümölcsöző a moszkvai út, akkor mi más lehet rá a magyarázat. 

 

ID+Orbán=Patrióták. Az európai parlamenti frakcióalkotás szépen beérett. A magyar miniszterelnök kezdeményezte Patrióták frakcióhoz csatlakozott az alapító hármak – a Fidesz, az FPÖ és az ANO – mellé a Wilders-féle holland PVV, majd beugrott még: a belga Vlaams Belang és a spanyol Vox, utóbbi azért érdekes, mert a legnagyobb ECR-ből történő átigazolást hajtotta ezzel végre (a lengyel PiS végül maradt Melonival), illetve a portugál szélsőjobb Chega, illetve egyfős pártok jöttek Dániából, Görögországból és Lettországból. A koronaékszer: az olasz Liga és a francia Nemzeti Tömörülés. Utóbbi miniszterelnök-jelöltje, aki mégse kapott párizsi megbízást, Jordan Bardella lett a frakció elnöke


  • Ezzel arányaiban az ECR-hez mérhető frakció jött létre, pár fővel nagyobb és így a harmadik az EP-ben. Lényegében kannibalizálta az ID-csoportot, tehát átültek az ID-sek az új frakcióba.

  • Kérdéses viszont, hogy a Patrióták mennyire lesznek képes együttműködni egymással, hiszen a tagok között bőven teremnek vitás kérdések.

  • Az AfD nincs a listán, kérdés, hogy össze tud-e még szedni magának egy külön frakciót, és bár lenne még elég mikropárt hozzá, nem látszik egyelőre ez a mozgás, tehát jó eséllyel a független sorban is maradnak radikális pártok.


A “békemisszió” után pár nappal a kijevi gyermekkórházat érte orosz rakétatalálat. Forrás



Orbán útjának sajtóját alaposan megszervezték. A svájci videók mellett a Bild még a pekingi felszállás előtt készíthetett interjút.


  • A szűk körben, titkosan tervezett, békemisszió munkanév alatt futó utazás biztosan hozta az elvárásokat: a nyugati mainstream felháborodott, de ugyan mit fog tenni? Arra számítanak a Várban, hogy semmit: marad a szájkarate, a hazai narratívák benzinje. A NATO-ból nem zárják ki Magyarországot, az EU-ból sem, pénzt meg úgyse kapunk többet – egyelőre.

  • A dupla-vagy-semmi orbáni kockázatvállalás újra a politikai kaszinó asztalán: vagy jön Trump és tényleg “együtt” békéltetnek, vagy ha demokrata elnök marad, az úgyis más világ lesz, majd alkalmazkodik. Vesztenivalója személyesen lényegében nincs, sőt, figyelmet és politikai tőkét mindenképpen nyert – előbbit mindenhol, utóbbit pedig a saját táborában. Márpedig egy jó pár éve már csak táboron belül számol. Eszerint tehát Orbánnak személyesen bőven megérte, az esetleges politikai kockázatot és az eddigi keleti közeledés kockázatát pedig 9 millió magyarra teríti, akkkumulátorgyárastul, uniós szankcióstul, ebből adódó gazdasági megszorításostul, vagyis a költségek a nemzetre hárulnak, a nyereség meg Orbáné.


Érdekes végül a Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszttel készült interjút elolvasni az orosz-putyini motiváció jobb megértése végett. 

 

A következő hírlevél akkor fog érkezni, ha elsülnek az ujjaim nyáron, például ha Bident visszaléptetik. Egyébként adunk Nektek felfrissülési időt, tehát megfelelő pihenést, kedves olvasók, és jó mentális tisztítást!!

335 megtekintés2 hozzászólás

Friss bejegyzések

2 Comments

Rated 0 out of 5 stars.
No ratings yet

Add a rating
lewiswood
egy napja
Rated 5 out of 5 stars.

Érdekes kérdés. Orbán Viktor legutóbbi látogatásai során különböző országok politikai és gazdasági kapcsolatait mélyítette el. Ha pedig az izgalmakat nemcsak a politikában keresed, érdemes lehet megnézni ezt az oldalt: https://betmatch.hu/ ahol számos online kaszinójátékról találhatsz információkat. Ez az oldal olyan lehetőségeket kínál, ahol kipróbálhatod a szerencséd, és megtapasztalhatod a kaszinójátékok izgalmát – akár a nappalid kényelméből. A politikai hírek mellett néha jó egy kis kikapcsolódás is, és ezek a játékok kiváló lehetőséget nyújtanak erre.

Like

Guest
Jul 28
Rated 5 out of 5 stars.

Helló barátaim! A Weis Bet kapcsolatos tapasztalataim meglehetősen kellemesek voltak. Az egyszerű bitcoin befizetési folyamat kellemes meglepetés volt, és lehetővé tette számomra, hogy gyorsan belemerüljek a játékkínálatukba. Az élő kaszinót különösen vonzónak találtam, az osztókkal való valós interakció és a nagy felbontású videó streaming fokozta az általános élményt. Az elérhető bónuszok sokfélesége szintén hozzájárult a játékélményem kiszélesítéséhez.

Like
bottom of page