top of page

Oroszország és a szankciók vakfoltja | IE x Partizán

Ugyan Moszkva ellen számos szankciót kivetettek, de ezek egyike sem érinti a kritikus nyersanyagok kereskedelmét, és az EU továbbra is vásárol. Az Investigate Europe elemzése szerint az európai vállalatok továbbra is milliárdokat áramoltatnak a Kremlhez kötődő bányászati cégekbe. Oroszország 2022 februári ukrajnai inváziója óta az uniós országok 11 szankciócsomagot fogadtak el, amelyek olyan nyersanyagokat céloznak, mint az olaj, a szén, az acél és a fa. Az EU által kritikus nyersanyagnak tekintett ásványi anyagok azonban továbbra is szabadon, hatalmas mennyiségben áramlanak Oroszországból Európába, döntő fontosságú forrásokat biztosítva orosz állami vállalatoknak és az oligarchák tulajdonában lévő vállalkozásoknak. Míg néhány nyugati szövetségesének célkeresztjébe került az orosz bányászati ágazat – az Egyesült Királyság nemrégiben betiltotta az orosz réz, alumínium és nikkel behozatalát –, az EU továbbra is folytatja az importot. Az Airbus és más európai vállalatok több mint egy évvel az invázió után még mindig vásárolnak titánt, nikkelt és más nyersanyagokat a Kremlhez közel álló cégektől. Az Eurostat és az EU Közös Kutatóközpontjának (JRC) adatai szerint Európa 2022 márciusa és idén július között 13,7 milliárd euró (5164 milliárd forint) értékben importált kritikus nyersanyagokat Oroszországból. Csak idén júliusig több mint 3,7 milliárd eurónyi fém érkezett, közte legnagyobb értékben (1,2 milliárd euró) nikkel. Az Európai Politikai Központ (EPC) becslése szerint az Európában felhasznált egyes nikkeltípusok akár 90 százaléka is orosz beszállítóktól származik.



„Miért nem tiltják be a kritikus nyersanyagok behozatalát? Mert kritikusak, ugye. Legyünk őszinték!" – mondta David O'Sullivan, az EU szankciókkal foglalkozó különmegbízottja egy szeptemberi konferencián. Az Uniónak égetően szüksége van a kritikus nyersanyagokra, hogy 2050-re elérje az éghajlat-semlegességre vonatkozó céljait. Ezek a nyersanyagok létfontosságúak az elektronika, a napelemek és az elektromos autók, de az olyan stratégiai iparágak számára is, mint a repülőgépipar és a védelmi ipar. Mégis túlságosan gyakran szűkös a kínálatuk, világszerte egyenlőtlenül állnak rendelkezésre, és nagy a kereslet irántuk. „Az ukrajnai háború világosan megmutatta, hogy Oroszország hajlandó fegyverként használni a kulcsfontosságú nyersanyagok kínálatát. Ezt mi, európaiak nem tűrhetjük el" – mondta Henrike Hahn, német zöldpárti EP-képviselő, aki az új, kritikus nyersanyagokról szóló törvényen dolgozik. Az Európába irányuló import nem csak az orosz hadigazdaságot finanszírozza, hanem a Kreml által támogatott oligarchák és állami cégek számára is előnyös. Bár az EU egyes részvényeseket célba vett, az orosz bányászati vállalkozások nem szembesültek korlátozásokkal. Ez a kiskapu azért is szembetűnő, mert az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közvetlenül szankcionált több ilyen céget.

Airbus: négyszeres növekedés a beszállításban

Az orosz vámadatok elemzése azt mutatja, hogy a Vsmpo-Avisma, a világ legnagyobb titángyártója 2022 februárja és 2023 júliusa között legalább 308 millió dollár értékben értékesített titánt az EU-ba német és brit fióktelepein keresztül. A vállalat részben az orosz nemzeti védelmi konszern, a Rosztek tulajdonában van. A két vállalatnak ugyanaz az elnöke: Szergej Csemezov, Putyin közeli szövetségese. A páros még Kelet-Németországban ismerkedett össze az 1980-as években, ahol mindketten a KGB tisztjei voltak. Mind a Csemezov, mind a Rosztek az EU szankciói alatt áll, és szállít az orosz hadsereg tankokat és fegyvereket. Brüsszel közvetlenül nem szankcionálta a Vsmpo-Avisma céget, azonban az Egyesült Államok szeptember 27-én betiltotta a cégnek szánt exportot, mondván, hogy az „közvetlenül részt vesz az orosz hadsereg és biztonsági szolgálatok számára titán- és fémtermékek gyártásában és előállításában". A Vsmpo-Avisma legnagyobb európai ügyfelei közé tartozik az Airbus, a részben francia, német és spanyol állami tulajdonban lévő repülőgépipari óriás. A háború kezdete és 2023 márciusa között az Airbus legalább 22,8 millió dollár értékben importált titánt Oroszországból; ez értékben és tonnában négyszeres növekedés az előző 13 hónaphoz képest. 2023. március 14-től a Vsmpo-Avisma a vámbejelentésekben már nem azonosította a vevőket, de semmi sem utal a tendenciák jelentős változására. A Franciaországba irányuló titánimport csak kis mértékben csökkent idén március és július között, és az Airbus júliusban még mindig beszállítóként tüntette fel a vállalatot. „Nem kommentáljuk a titánbeszerzési volumenünk részleteit és alakulását" – nyilatkozta az Airbus szóvivője. „Általánosságban elmondható, hogy az Airbus jelenleg növeli a kereskedelmi repülőgépek gyártását, és ez automatikus hatással van a teljes beszerzés volumenére". Bár időbe telik, a csoport csökkenti az Oroszországtól való függőségét – mondta a szóvivő, hozzátéve, hogy az orosz titán polgári repülésre vonatkozó tilalma „arra ösztönözné az orosz ipart, hogy a védelmi igényekre összpontosítson".

Logikus lenne betiltani, de nincs más alternatíva

A Vsmpo-Avismával ellentétben más orosz vállalatok teljesen elkerülték a vevőik megnevezését a vámbejelentésekben. Az adatok azonban még így is adnak egy képet a nyugattal való gyümölcsöző kapcsolatukról. A Nornickel, a palládium és a magas minőségű nikkel világelső gyártója a háború kezdete és 2023 júliusa között 7,6 milliárd dollár értékben exportált nikkelt és rezet az EU-ba finn és svájci leányvállalatokon keresztül. Emellett több mint 3 milliárd dollárnyi palládiumot, platinát és ródiumot küldött a zürichi repülőtérre. 2022-ben a Nornickel értékesítésének csaknem 50 százaléka Európába irányult. Brüsszel nem szankcionálta sem a vállalatot, sem elnökét és legnagyobb részvényesét, Vlagyimir Potanint, egy oligarchát és volt miniszterelnök-helyettest, akire amerikai és brit szankciók is vonatkoznak. Az alumíniumipari óriás Rusal adóparadicsomokat használ arra, hogy ásványi anyagokat juttasson Európába: Írországba, ahol az EU legnagyobb timföldfinomítóját, és Svédországba, ahol egy kohót birtokol. Jersey-i és svájci székhelyű kereskedőházai legalább 2,6 milliárd dollárnyi alumíniumot hoztak az EU-ba az ukrajnai inváziót követő 16 hónapban. A Rusal 2023 augusztusában azt tette közzé, hogy bevételeinek egyharmada még mindig Európából származik. A Rusal főrészvényese Oleg Deripaszka oligarcha, akit az EU és nyugati partnerei szankciókkal sújtottak. A Transparency International korrupcióellenes civil szervezet szerint nem érthető, hogy az ágazat elkerülte a szankciókat, tekintettel az ismert kapcsolatokra. „A rendszer része a szektor, és Putyin háborúját táplálja" – mondja Papp Roland, a szervezet szakpolitikai elemzője. „Tehát teljesen logikus lenne, hogy betiltjuk ezeknek a kritikus nyersanyagoknak a behozatalát Oroszországból, ahogy azt más ágazatok és áruk esetében is tettük". A háború kezdete óta az orosz fémek további európai vásárlói közé tartozik a német GGP Metal Powder, a francia fegyvergyártó Safran és a görög Elval Halcor. A holland C. Steinweg logisztikai cég szintén legalább 100 millió dollár értékben kezelt különböző kritikus fémeket ügyfelei nevében. A Safran megerősítette, hogy továbbra is vásárolnak titánt a Vsmpo-Avismótól, de azon dolgoznak, hogy csökkentsék az oroszországi beszerzéseiket. A GGP Metal Powder azt válaszolta kérdésünkre, hogy „nincs igazi alternatívája az oroszországi beszállítónknak". A C. Steinweg pedig arra hivatkozott, hogy minden szabályt és szankciót betartanak. Az Elval Halcor, a Vsmpo-Avisma, a Rusal és a Nornickel nem válaszolt a megkeresésekre. A háború kezdetén Európa a nikkel 30 százalékát, a timföld 35 százalékát és az alumínium 15 százalékát az orosz termelőktől szerezte be, derül ki az Eurometaux kereskedelmi szervezet egy belső feljegyzéséből, amelyet megszerzett az Investigate Europe. A világ palládiumtermelésének 41 százalékát, a vanádiumtermelésnek pedig akár 25 százalékát is Oroszország adta.

Bénító függőség, stratégiai hibák, híguló szankciók

„Oroszország Eurázsia nagy részét elfoglalja – a kritikus nyersanyagok stratégiai tartalékainak nagy részével rendelkezik, Kínával egyenrangúan" – mondta Oleg Szavickij a Razom We Stand ukrán civil szervezet munkatársa. Ráadásul „az alacsony népsűrűség, a tekintélyelvű ellenőrzés és a környezetvédelmi és emberi jogi védelem gyakorlati hiánya borzasztóan vonzóvá tette az orosz erőforrások bányászatába történő befektetéseket" – tette hozzá. Az EU bénító függőségét már korábban meg kellett volna fékezni, állította a Transparency International munkatársa, Papp Roland. „Elég időnk volt reagálni. A Krím annektálása 2014-re nyúlik vissza, Grúzia lerohanása még 2008-ra, 15 évvel ezelőttre! És mit tettünk? Növeltük az Oroszországtól való függőségünket. Ez egy abszolút és súlyos hiba volt". Egy lengyel diplomata elmondta, hogy Lengyelország több területen is sürgette az EU-t, hogy „teljesen függetlenítse magát" Oroszországtól, „de az egység és a hatékonyság érdekében az új szankciócsomagok elfogadásakor megállapodtunk abban, hogy az egyes intézkedéseket további megbeszélésekig elhalasztjuk". Mivel az uniós szankciókhoz valamennyi tagállam egyhangú szavazatára van szükség, az eltérő nemzeti és gazdasági érdekek gyakran felhígíthatják a csomagokat. Amikor a kilencedik szankciócsomag 2022 decemberében megtiltotta a friss befektetéseket az orosz bányászati ágazatban, tartalmazott egy mentességet néhány kritikus nyersanyag bányászati tevékenységbe való befektetésre vonatkozóan. Ennek eredményeképpen az európai vállalatok továbbra is pénzt ölhetnek orosz bányákba a nikkel, a titán és más kulcsfontosságú fémek kitermelésére. Az Európai Bizottság nem nyilatkozik nyilvánosan arról, hogy javasolt-e tilalmat a kritikus nyersanyagokra vonatkozóan. Ennek egyik oka az lehet, hogy „a szankciókat gondosan úgy tervezik meg, hogy az uniós érdekek megőrzése mellett érjék el a céljukat" – mondta az IE-nek egy uniós forrás.

Nagyobb kára származna Európának, mint Oroszországnak

Az EU-t nehéz lesz leszoktatni Oroszország kritikus és stratégiai fontosságú nyersanyagairól. A beszállítók lecserélése és új nemzetközi partnerségek kialakítása nehézkes folyamat. Az oroszországi nyersanyagokhoz hasonló minőségű és árú nyersanyagot, például titánt vagy rezet találni szintén kihívást jelent. A vámok kivetése vagy a kapcsolatok túl gyors megszakítása globális árrobbanáshoz vezethet, ami az európai vásárlóknak ártana, Moszkvának pedig hasznára válna. A tilalom Indiát, Iránt és Kínát is arra késztetné, hogy fokozza a vásárlásokat, ami tovább csökkentené az EU iparának kritikus nyersanyagforrásait. Tymofiy Mylovanov, a Kijevi Közgazdasági Iskola elnöke szerint a tilalmat nehéz lenne végrehajtani, tekintettel a globális kereslet kihívásaira és Európa Oroszországtól való függőségére. „Összességében, ezekkel a konkrét anyagokkal kapcsolatban, annak a pénzbeli értéke, amit Oroszország az uniós importtilalom miatt elveszítene, kisebb lehet, mint az uniós termelésre gyakorolt hatás" – mondta Ukrajna volt kereskedelmi és gazdaságfejlesztési minisztere. Az ENSZ kereskedelmi adatai azt mutatják, hogy míg az EU orosz réz-, nikkel- és alumíniumimportja csökkent az elmúlt két évben, addig a nikkel- és alumíniumbevételek stabilak maradtak. Oroszország nikkeleladásai az EU-ba 2021 első felében 1 milliárd dollárt értek, két évvel később pedig 1,1 milliárd dollárt. Az Unió most megpróbálja csökkenteni a függőségét. Márciusban az Európai Bizottság bemutatta a kritikus nyersanyagokról szóló törvényt (CRMA), egy új jogszabályt, amelynek célja az EU harmadik országoktól való függőségének csökkentése a kritikus nyersanyagok tekintetében. „A háború Európában olyan kockázatot jelent, amely az elmúlt évtizedekben nem volt jelen, és Oroszországot megbízható beszállítónak ismerték" – mondta Hildegard Bentele német EP-képviselő, az Európai Parlament CRMA árnyékelőadója. „Az EU-nak azonnali lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy támogassa az európai vállalatokat az Oroszországból érkező CRM-szállítások csökkentésében és mielőbbi kiváltásában." A Partizán és az Investigate Europe együttműködésében készült legújabb adásunkat itt tudjátok megnézni:



93 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Európa a gyógyszeripar markában

Eurydice Bersi, Lorenzo Buzzoni, Kálmán Attila Az alábbi írás az Investigate Europe nonprofit összeurópai újságíró szövetkezet Deadly Prices (Halálos árak) projekt keretében készült: a szervezet és pa

Comments

Rated 0 out of 5 stars.
No ratings yet

Add a rating
bottom of page