Sziasztok! 👋 Megadjuk magunkat az események számának és súlyának: egyrészt leltározunk egyet a magyar diplomácia háza táján, majd teszünk egy választási körbetekintést Németországtól az USA-ig, hogy lássátok egymás mellett a trendeket! Jövő héten pedig több EU lesz, mert jön a magyar elnökség strasbourgi bemutatkozása és a biztosi kollégium is körvonalazódik.
🌊 A kiegyensúlyozott diplomácia. Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó Kínába érkezett a múlt héten, hogy megejtse hatodik személyes találkozóját Vang Jivel, a Párt külpolitikai arcával (és papíron épp külügyminiszterrel). Washington alaposan ügyelt arra, hogy a regionális partnerek felé jelezze, velük is legalább ennyire foglalkozik. Ezért Kurt Campbell külügyminiszter-helyettest, a State Department második számú vezetőjét a Csendes-óceáni Szigetek Fórumára küldték, ahol egyébként gyorsan jóvá is hagytak egy ausztrál kezdeményezésű, Kína-ellensúlyozó járőrözési tervet.
Sullivan nemcsak a külügyi vezetővel, hanem a hadsereg politikai felügyeletét ellátó bizottság emberével is terv szerint lebonyolította találkozóját, békés readoutok születtek a korábbi évekhez képest.
Végül maga Hszi is fogadta a diplomáciai rangban messze alatta álló Sullivant, némi meglepetésre, ami jó jel a kínai–USA kapcsolatokra nézve: Hszi igyekszik stabilizálni a mostani szintet, mivel akár Trump, akár Harris jön, jobb egy biztos pontról indulni, mint elmérgesedett vitával okot adni az új elnöknek a további szankciókra.
Így néz ki tehát egy diplomáciai patikamérlegen kimért művelet egy olyan térségben, ahol minden főváros érzékeny arra, hogy Washington mit (nem) mond.
Ennek éles ellentéte a Hamász terrorszervezet taktikája. Hat túszt a megtalálásukat megelőző 48–72 órában előbb videós vallomásra kényszerítettek, majd több lövéssel kivégeztek, úgy is mondhatjuk, hogy vérfürdőt rendeztek. A még fogságban (de remélhetőleg életben) lévő túszok kiszabadításáért izraeli sztrájkmozgalom indult, hogy Netanjáhút rávegyék a megállapodásra. |
🇨🇳🇷🇺 Keleti lock-in. A magyar diplomácia feladta az egyensúlyozást egy ideje. Egyre szélesebb, és egyre alacsonyabb kormányzati körökbe is leszivárgott az aktivista keletcsodálat.
Szijjártó Péter elugrott egy háromórás tárgyalásra a szentpétervári Gazprom székházba, hivatalosan a hazai ellátásról tárgyalt, de ebben ne legyünk annyira biztosak. Már az európai sajtó ingerküszöbét is alig éri el, hogy a külügyérünk újra az agresszor országába utazik.
Leszivárgás. Még a felvidéki magyar párt, a Szövetség egy renegát politikusa is moszkvai nyaralásra ment, ahol persze videóban szidta a nyugati szankciókat.
Még keletebbre. A Magyar–Kínai Fiatalok Baráti Egyesülete eközben ujgur vizitációt szervezett tagjainak a Facebook-bejegyzése alapján, amelyet később a Mandineren is megzenésítettek. Természetesen mindent rendben találtak abban a kínai régióban, amely miatt más demokráciák inkább aggódni szeretnek. Az Egyesület elnöke a volt magyar konzul Sanghajban.
🇸🇰 Globsec, Prága, VDL. A közép-európai biztonságpolitika leginkább bejáratott éves platformja a szlovák alapítású Globsec. Ezt idén először Pozsony helyett Prágában rendezték meg, mert a Fico-kormányzat közellenségként tekint a nemzetközi szervezetre. A megnyitót maga Ursula von der Leyen tartotta, első beszéde volt ez a megválasztása óta. Ez önmagában odavonzotta a kelet-európai politikai döntéshozók színe-javát, kivéve Magyarországról. Szijjártó ugye épp az oroszoknál volt, így Orbán Balázs politikai igazgató képviselte a magyar kormányt.
Feladta a leckét VDL, mert annyit kérdezett költői módon, amikor a térségben lévő renitens magyar oroszpolitikára utalt: “Felelős-e Magyarország az 1956-os szovjet invázióért? És a csehek 1968-ért?”
A magyar politikai igazgatónak ez sem tetszett, és úgy tűnik, az amúgy republikánus beszélgetőtársai előtt is megrekedt az érvelésében, amit részletesen Kerner Zsolt “A nap, amikor kiderült, hogy a magyar békepártiságnak nincs értelmiségi verziója” c. cikkéből szépen el lehet olvasni.
Leginkább pedig Vlagyimir Kara-Murza személyes beszámolójával volt kontrasztos a magyar részvétel: a fogolycserével augusztusban két év szibériai börtön után szabadult orosz ellenzéki politikus most először mesélte el letartóztatását és magánzárkás tapasztalatait. Ha bárkiben kétség lenne: Oroszország diktatúra. Több politikai fogoly van most rács mögött, mint a kommunizmus utolsó éveiben.
A szoros orosz–magyar kapcsolatok következő áldozata a Ganz tervezett spanyolországi beruházása: a spanyol nemzetbiztonság emelte fel hangját ezúttal a tervezett akvizícióval szemben, amelyben a Talgo vasúti céget vásárolná fel a magyar entitás, ám a spanyol szakszolgálat szerint orosz pénzek és érdekek lehetnek a lépés mögött.
Kara-Murza a Globsecen.
👹 Ne azt nézd, amit mondok, hanem amit teszek. A híres politikai mondás alapján a helyzet még egy picit rosszabb. A múlt hét oknyomozó sztorija ugyanis az volt, hogy az USA-ban letartóztatták a Motorola-eszközök csempészésével foglalkozó Horváth Bencét, aki maga is a kormányhoz tartozó moszkvai magyar exportfejlesztési ügynökség megbízásában állhatott – és véletlen ezt az irodát édesanyja vezette. Részletek itt és itt.
🏢 Az oroszok kontraproduktív békítgetése miatt Nyugaton rosszul álló magyar diplomáciára akart csapást mérni Josep Borrell kifutó uniós külügyi főképviselő azzal, hogy a legutóbbi külügyminiszteri tanácsot nem Budapesten (mint elnökséget adó országban) hanem Brüsszelben hívta össze. A 444 helyszíni videója beszédes: Szijjártó nem tartott nyilvános sajtótájékoztatót, csak közmédiásat, miközben összes kollégáját meg lehetett szólítani a teremből kifelé.
💰 Pénteken Rétvári Bence bedobta, hogy az EU tulajdonképpen 800 milliárd forinttal tartozik, hiszen a határvédelmi kerítést és egyéb költségeket megtéríthetné. Ezt tavaly Varga Mihály már bedobta. Az EU költségvetése 7 (azaz hét) évre előre tervezett, ezt elfogadta a magyar kormány is, de nem ez a legnagyobb gond az ötlettel. A helyzet az, hogy pont a magyar kormány és hasonló szuverenista álláspontok miatt nincs felhatalmazása az uniónak a határvédelemben, tehát nem is állhat költségeket, csak segít és koordinál. Ez a tagállamokon múlik, de amíg nincs több felhatalmazás, addig csak kiegészítő intézkedéseket tud finanszírozni.
👨⚖️ Alighanem a kormány is tudja, hogy egy ilyen kereset nem fog megállni az Európai Bíróságon, de nem is ez a cél. Ez valószínűleg azért volt inkább fontos, hogy elterelje a figyelmet a menekültjogi ítéletről, amelyben egy 200 millió eurós és további napi 1 millió eurós bírságot szabtak ki hazánknak, mivel nem kompatibilis a fellebbviteli rendszer az európai normákkal. Napi közel 400 millió forint tehát az ára annak, hogy a magyar Országgyűlés ideológiai okokból nem hajlandó egy apró jogi változást napirendre tűzni. Sőt, Bakondi György bemondta a nyáron, hogy a Migration Compact nevű jogszabályt sem tervezzük végrehajtani.
Cui bono? A fenti két-három bekezdést átfutva felmerül a kérdés: megéri ez?
🪙 Guruló forintok. Az oroszokkal való együttműködés vádja egy sokkal magasabb szinten is megfogalmazódott. Hosszú és elég kimerítő írást tett össze a Politico.com arról, hogy a magyar kormány NGO-jai Washingtonban hogyan dolgozták be magukat (kétségtelenül ügyesen) a republikánus háttérintézményekbe, és a családjogi és woke-ellenes narratívák mentén hogyan csempészték mellé a békepárti, oroszbarát, ukránellenes és NATO-t feszegető pontjaikat.
🛜 Egy másik szövetségesünket, Németországot eközben augusztusban az oroszok újabb szabotázzsal kínálták meg: két helyen is egész furcsa összetételt mutatott az ivóvíz katonai bázisok mellett, legújabban pedig a német légiirányítás hackelését is az oroszokra vezették vissza.
Az évad első podcastját Török Csabával, a francia idegenlégióban 10 éven keresztül szolgált, altisztként leszerelt katonájával készítettem Nektek! Szuper érdekes bepillantás a francia erőszakszervezet hétköznapjaiba, és egy picit többe is, mert Csaba rálátott a nagyobb francia belpolitikai törésvonalakra is. Hallgassátok, küldjétek tovább a hírlevéllel együtt olyanoknak, akiket ez megfoghat a külpolitika hálójába! :-)  |
📈 Választási aritmetika. Túl vagyunk a türingiai és szászországi választáson. Alighanem azzal a headline-nal találkoztatok a sajtó nagy részében, hogy “a világháború óta először nyert szélsőjobboldali párt” Németországban. Ezt azért tegyük arányos keretbe.
Türingia már 2019-ben a szélre szavazott, ez akkor a kommunista utódpárt Linkét jelentette, most ez csúszott át a jobb szélre, így ott az AfD végzett első helyen. A valamivel nagyobb Szászországban a jobbközép CDU győzött, egy százalékkal mögötte az AfD. A két szélső párt – az AfD, illetve a Sahra Wagenknecht-féle radikális balos szövetség – összesen 40% fölött teljesített.
A két tartományban összesen 5 millióan laknak, és nem tekintik a szövetségi választási trendek szempontjából mérvadónak az itteni eredményeket, sokkal inkább a két renitensnek számítanak. Ugyanakkor Brandenburg a hónap végén fog szavazni, a közvélemény-kutatások alapján ott is az AfD szerezheti a legtöbb szavazót.
Az AfD-t a két tartományban a nemzetbiztonság kifejezetten mint demokráciaellenes erőket megfigyelés alatt tartja, ez nyilvános adat, de nem zavarja a helyi választókat. Ahogy a mainstream pártok által húzott tűzfalak (cordon sanitaire) sem.
A szövetségi kormány ugyan brutális pénzügyi transzfereket folyósított az egykori NDK-területekre, ez sem állította meg az elvándorlást. 2017 volt az első év, amikor többen mentek nyugatról keletre, mint fordítva. Erről fantasztikus Die Zeit infografika-sorozat itt. A vállalkozó kedvű munkaerő rég elhagyta a tartományokat, a nyugdíjasok, egykori bányászok, immobil munkavállalók területe pedig nem túl meglepő, hogy politikailag elégedetlen és volatilis képet mutat.
Németországban az örökösödési adó mindössze 2%-át fizetik be ezekről a területekről. Úgy is mondhatjuk, hogy az egykori keletnémetek a tőkés rendszerben tőke nélkül vesznek részt.
A kelet-németek 59 százaléka szerint őket másodosztályú állampolgárnak nézik a mai napig, ugyanakkor személyesen csak 32% érzi ezt. Úgy is mondhatjuk, hogy a politikai sulykolás, a gazdasági nehézségek és a 40 éves állampárti időszak hagyatéka egybeadódik.
Politikailag érdekes lesz, hogy a szélsőbaloldali Sahra Wagenknecht beáll-e a mainstream sokpárti koalícióba, esetleg kisegíti az AfD-t, vagy még a 2025-ös szövetségi választásokig csak kívülről támogat egy kisebbségi kormányt. A német belpolitika új szárnyaló jelöltjéről sok a portré, itt egy részletesebb angol verzió (NYT paywall), itt pedig egy ingyenes magyar anyag.
Szászországi eredmények: a 61 fős mainstream koalícióhoz sok párt kellene…
😡 Elemzés vs életérzés. A kelet-német identitás egy kellően bonyolult kérdés, az NDK máshogy számolt el a világháborús és náci múlttal is, így ebben szintén nagyobb politikai mozgástér maradt meg a fejekben.
Ez lehet az oka annak, hogy a (Sorstalanság c. regényből is ismert) buchenwaldi koncentrációs tábor területén felállított múzeum igazgatójának minden autóindításnál ellenőriznie kell, hogy nem babráltak-e a kocsijával, nem ül ablak mellé, mert egyszerűen annyi támadás éri már őt és munkatársait.
Garvan Walshe itt arról szedi össze az érveket angolul, hogy miért hajtja a gyengülő gazdasági output a szélsőségeket, ez pedig a New York Times jól illusztrált elemzése arról, hogy a keletiek dühe miből áll, ami végeredményben a Berlin- és mainstreampárt-kritikus szavazatokat hajtja.
🇺🇲 A túlparton sincs kolbászból a kampány. Az amerikai elnökválasztás kampányában kezdenek felgyorsulni az események, két hónap van hátra a nagy napig. Trump január 6-i, a Kapitólium ostromával foglalkozó, különleges ügyésszel futó pere új vádanyagot kapott, amely már figyelembe veszi a Legfelsőbb Bíróság döntését az elnöki immunitás kiterjesztéséről. Az exelnök eléggé felhúzta magát ezen és ilyenkor hajnalban nekiáll posztolni mindenről – is.
Közben az a vád érte, hogy a kriptopárti kampányszövegét nemcsak a befektetőkkel (értsd: potenciális kampánydonorokkal) való összekacsintás tüzeli, hanem saját fiainak bimbózó kriptovállalkozása is.
A demokraták ráugrottak, hogy Arlingtonban a katonai temetőben kampányfotózkodásba fogott az afganisztáni kivonuláskor elesettek hozzátartozóival. Az ügyben szövetségi szabályt sértett, ám közösségi médiájában az elesettek vallomásaira nagy kampányt húzott fel.
Harris eközben több hintaállamban átvette a vezetést, bár ezek hibahatáron belül mozognak. Ugyanakkor Trump még mindig népszerűbb a gazdasági és migrációs témákban, tehát a verseny bőven kiélezett, mindenki mozgatja a saját táborát, és Harrisék sikeresen kezdték el a republikánusba hajló független szavazók megszólítását az első közvéleménykutatások visszajelzései szerint. Ez döntő lehet, Trumpék is gyúrnak munkás- és hispano-szavazatokra.
Trump a katonai temetőben az áldozatok hozzátartozóival
🪴 Egy zöld téma. egyre több riport jelenik meg arról, hogy a német kannabiszlegalizáció félrement. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a tartást és termesztést legalizáló törvény végrehajtása nem túl olajozott, a hatóságok nem tudják vagy merik kiadni a termesztőklub-engedélyeket. Ezzel együtt a birtoklás és fogyasztás tehát nem büntethető, az adásvétel viszont elvileg igen. Ennek ellenére úgy tűnik, a dealerek még mindig a legnagyobb nyertesei az új jogszabálynak, mert a termesztőklubok nem tudtak nagy számban beindulni. Ha pedig jövőre CDU-kormány lesz, egyelőre a törvény visszavonását ígérik.
🇺🇾 Check-out. Ha eddig bírtátok a hardcore világpolitikát, akkor levezetésnek itt egy remek interjú a volt uruguayi miniszterelnökkel, Pepe Mujicával, aki már Ferenc pápa előtt öreg kocsival járt és szerényen viselkedett, ráadásul az ország is haladt a mandátuma alatt. Most rákja okán adott ritka interjút, és egy kihalófélben lévő filozófus-államférfit láthatunk benne.
Comments