Sziasztok! Január 20-ig, Trump beiktatásáig jobb, ha hozzászokunk ahhoz, hogy bizonytalanságban próbáljuk találgatni, mit is hoz a következő amerikai elnök. Az első nevek bár elhangzottak, de ne legyen sok kétségünk, óriási házon belüli verseny van a republikánus és MAGA-körökben, Trump pedig személyesen élvezi is, hogy kegyeiért játszmáznak körülötte. Így nem fog egyhamar elülni a választási csata pora, mert a belső küzdelem csak most következik.
Az amerikai elnökválasztás eredménye. Csíkossal jelöltek az (ezesetben republikánussá) átfordult államok
🎶 Ha leáll a zene… ki ül a székre? Susie Wiles kapta az első kinevezést. A Trump-kampány háttérarcát már korábban is sokan dicsérték, úgy tűnik, egy komoly stabilizáló erő és hatékony embermenedzser az, aki ezzel első nőként 67 évesen a Fehér Ház kabinetfőnöke lesz. Ezzel egyrészt megnyílik a floridai republikánus fészek előtt egy széles beágyazottság Washingtonban, másrészt egy csendes és ügyes háttérember dolgozhat a belharcok és érzelmi hullámok szabályozásán. Profilja itt – hosszú, de feltétlen ajánlom: mégiscsak kiderül belőle, hogy Wiles alkoholista apjával való tapasztalata hogyan járulhat hozzá, hogy jól kezelje Trumpot.
A leendő elnök gyorsan kizárta egy posztban, hogy Mike Pompeo korábbi külügyminisztere vagy Nikki Haley, egykori ENSZ-nagykövete és legfőbb előválasztási kihívója bármilyen posztot kapjon. A sajtó is közel tucatnyi jelöltet tart számon a State Department élére, nem csoda, hogy nem a régi, kétes lojalitású embereit akarja visszahozni, ha van rengeteg új és feltehetően sokkal hűségesebb figura, aki készen áll erre. Bár még valószínűbb, hogy egyszerűen Don Jr. vétózta meg őket, aki nem akar JD Vance-nek 2028-ra versenytársakat kitermelni.
Egyre nehezebb lesz eldönteni, hogy Trump köreiből mikor, ki és milyen módon közöl épp hírt vagy szivárogtat, mindenesetre az érte el a sajtót, hogy az elnökjelöltet leginkább az igazságügyi miniszter és a CIA igazgatói posztja érdekli: hogy ezekre kiket küldhetne, akik biztosan beállnak mögé. (Ezzel kapcsolatban vegyes emlékei vannak, hiszen ezekről a posztokról 2020-ban nem álltak be mögé a választás elcsalása kapcsán.)
Még egy-két név érkezett “biztosra”, többek közt Marco Rubio esélyes a külügyminiszteri posztra, amely egy hosszú evolúció eredménye, hiszen nem mindig voltak jóban Trumppal. Tom Homan, aki korábban a családszeparációs döntéseket kikényszerítő Trump-adminisztrációban dolgozott, most “határfelügyelő cár” szerepet kaphat, és maga is a tömegdeportálásokról beszélt vasárnapi interjújában, vagyis az illegális migránsok tényleg izgulhatnak, és foglalkoztatóik is, akik nem kis részben egyébként republikánus szavazók. A kanadai határőrség azon aggódik, hogy hány illegális amerikai tartózkodó próbál majd északra szökni, amikor valós fenyegetés lesz a kitoloncolás az USA-ból.
A másik az ENSZ-nagyköveti poszt, ahova az alsóházból Elise Stefanik New York-i republikánus képviselőnőt küldi Trump: kitartó támogatója, egykor még az ifj.Bush vezette Fehér Házban is dolgozott, de anno 30 évesen már választási sikereket aratott. Heves Izrael-támogató, úgyhogy az arab-amerikaiak – akik kisoroltak Harris mögül – aligha számíthatnak sok jóra.
Mike Waltz neve került elő a nemzetbiztonsági főtanácsadó posztra: egy korábbi katona, aki a Kongresszusba jutott, határozott Kína-kritikus. Ukrajna kapcsán ő és Rubio is a MAGA-vonalon mozog, egyelőre bizonytalan, ez a gyakorlatban mit jelent majd.
Lee Zeldin pedig az EPA, a környezetvédelmi ügynökség vezetője lehet, ahol elsősorban a deregulációt és a Biden-éra új szabályainak hatálytalanítását várják tőke.
🔴🔴🔴Kirakják a háromszöget? A Szenátust 2 fős többséggel megszerezték a Republikánusok, ami ugyan nem a 60 fős, obstrukció-mentesítő szupertöbbség – és lesznek belső partizánok, akik majd kikacsinthatnak demokraták felé – de azért ahhoz bőven elég, hogy a kinevezéseket gyorsan átnyomják majd.
Ez azért is gyorsan fog menni, mert a három republikánus jelölt a szenátus elnökségére mind azzal kampányol, hogy milyen sebességgel szeretné megvalósítani ezt, tehát teljesen beálltak a MAGA-vonal mögé.
Az pedig a Trump-csapat részéről került elő, hogy a meghallgatásokat – vagyis hogy a kinevezésekhez formálisan a Szenátus illetékes bizottságainak meg kellene hallgatni Trump jelöltjeit, ahogy az Európai Parlament is meghallgatja a biztosjelölteket – is megkerülnék. Inkább egy speciális eljárást választanának, amely a Szenátus ülésének berekesztése esetére ad lehetőséget gyorsított kinevezésre. Nem Trump lesz az első, aki ilyet vet be, de mutatja, hogy tényleg nem tréfálnak a gyors csapatfelállítás és az adminisztráció átfésülése kapcsán, amelytől a kezdetek óta fél a másik politikai oldal, mint az eddigi washingtoni működésről szóló konszenzus felrúgásától.
A Képviselőház nyertesét még két hétig nem fogjuk biztosan tudni. Könnyen előfordulhat, hogy egy(-két) helyen múlhat a többség, hogy megtartják-e a republikánusok, most azért erre mutatkozik esély. Nagyon sokat számítana a washingtoni erőegyensúlyban, ha végül a három intézmény –a Fehér Ház, a Képviselőház és a Szenátus – nincs egy kézben, ahogy az ellenkezője is igaz: ha megvan a “trifecta”, akkor nem sok minden állhat a mélyebb republikánus reformok útjába.
🗡️ Best served cold. Sok spekuláció tárgya, hogy Trump bosszút fog-e állni, ahogy ígérte oly sokszor a kampányában. Ez nem egy pszichológiai hírlevél, de nem is kell pszichológusnak lenni, hogy lássuk a személyiségjegyeket e játszmában. Az idős elnök alighanem szívesen foglalkozik majd az ilyen típusú személyi kérdésekkel, érthető módon foglalkoztatják az ellene zajló eljárások lezárásának lehetőségei.
Hogy a New York-i, ellene pert nyerő ügyésznőt, vagy a szövetségi különleges ügyészt, Jack Smith-t éri-e személyes retorzió, arra nehéz lenne határozott nemmel válaszolni.
Smith mindenesetre megelőlegezte a dolgot, és pénteken már a bíróság jóvá is hagyta a kérésére, hogy határozatlan időre függesszék fel a további eljárást, amely a 2021. január 6-i lázítást és erőszakra való uszítást vizsgálta (volna).
Zuckerberget és a Google vezetőit anno még börtönnel fenyegette, amiért szerinte a 2020-as választáson a demokratákat segítették, de a kampányhajrában már úgy tűnt, hogy közelebb evickéltek a felek egymáshoz.
A másik nagy spekuláció a két háborúhoz kötődik: Ukrajna és a Közel-Kelet. A leendő elnök már fel is hívta Zelenszkijt, amely videóhívásba véletlen belesétált a házban tartózkodó Elon Musk is. Nem tudunk semmi konkrétumot, ellentmondó hírek jönnek a stábból is – míg Don Jr. már a segélyek (a “zsebpénz”) lecsavarásáról beszél, addig hivatalosan ezt cáfolták. A Washington Post szerint Putyint is hívta már csütörtökön, de ezt a Kreml cáfolta. Mahmúd Abbász palesztin elnökkel is beszélt Trump, Netanjáhú dörzsölheti a kezét.
⏰ Harris után. A demokrata világ is nekifogott az ocsúdásnak, mondjuk nem mindenütt őszinte önvizsgálattal. A reakciókkal részletesen majd ülepedésük után foglalkozom, most csak néhány olvasmányt ajánlok a fő önigazoló vagy épp hibakereső írásokból: Ezra Klein a 2022-es sikeres időközi választásra vezeti vissza, hogy elkényelmesedtek a demokraták; itt egy kiváló írás, ami ügyesen a curlinghez hasonlítja a választásokat; egy leginkább önkritikus véleménycikk arról, hogy a demokrata elitizmus hogyan fullad vakságba; és egy kis csemege arról, hogy a 18 éves Barron Trump hogyan vitte be apját a kampányban a fiatal gamerek közé; végül Nate Silver 24 indoka az eredmények mögött.
Sok felmérés készült arról, hogy mely szavazói csoportok hova húztak és módosultak november 5-én. A Republikánusok egyértelműbben munkáspárt lettek (kékgalléros, ha úgy tetszik), míg a demokraták csak a diplomásokat hozták el a nagyvárosokból.
Ami érdekes, hogy a latinó férfiak körében mekkora fordulat történt: itt Trump ugyanis fordítani tudott 2020-hoz képest: amikor Biden 23%-kal előzte még Trumpot e csoportban (59-36), míg most a CNN exit pollja szerint Trump 10%-kal verte Harrist (54-44).
A nők között Biden anno 15%-kal előzte Trumpot 2020-ban, most pedig a női jelölt ténye és az abortusz-ügy mellett is mindössze 10%-os előny látszik Harrisnek. A Trump miatt kiábrándult nők egy része közt hódít a radikális feminista 4B-mozgalom.
Példaértékű, hogy az amúgy demokrata erődnek számító Kaliforniában megszavazták referendumon a büntetőjog visszaszigorítását.
Az Amerikánó záró részében e hét csütörtökön még kielemezzük Nektek a választásokat! Itt pedig a Szabad Európában Kósa Andrással néztük meg a magyar vonatkozásokat.
🇩🇪 Beindult a berlini birkózás. A szabaddemokrata pénzügyminiszter és pártvezér, Christian Lindner kirúgásával összeomlott a háromszínű német szövetségi koalíció. Végső soron Scholz húzta ki a dugót, de nem sok választása volt, mert Lindner még a nyár előtt tett koalíciós ígéreteit is sorra átlépte, egyre szigorúbb költségvetést diktálva, amit a szocialisták már nem tudtak benyelni politikailag.
Az egyik fontos kérdés, hogy mikor lesz a választás, mivel a parlament feloszlatásától kezdve 60 nap áll rendelkezésre. Így január és március közé eshet a választás, attól függően, hogy rá tudják-e venni Scholzot a lépésre, mivel amúgy az ellenzék csak a magyarhoz hasonló konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal tudja elmozdítani a kormányt, de aligha tudnának egy közös kancellárjelöltben megegyezni ehhez.
Merz és a CDU természetesen a lehető legkorábbi választást követelik, számokban jól állnak, és Berlin szempontjából sem lenne rossz, ha Trump első hónapjai alatt már valaki stabilabban fogná a kormánykereket (ami semmiképpen se jön ki már időben egyébként, ha a koalíciós tárgyalásokat is hozzávesszük).
Az EPK családi fotója Budapesten
🇭🇺 Budapesti diplomáciai forgalom. Az Európai Politikai Közösség találkozójáról Budapesten itt találjátok a műsort, ahol négy szakértővel beszélgettem; míg a pénteki informális EU-csúcsról Marci csevegett Magyari Péterrel, Zárug Péter Farkassal és velem. Ahogy az várható volt, jogi értelemben nincsenek áttörések, hiszen ezek nem döntéshozó fórumok voltak ezúttal.
Orbán visszafogott házigazdaként (a soros EU elnökség keretében) nem vitázott a sajtótájékoztatókon, és a viták alighanem a zárt ajtók mögött zajlottak. Zelenszkij is megjárta Budapestet, de Trump miatt többet aggódhatott.
A Nehammer- és a Macron-találkozó a TISZA párt elnökével érdekes színfoltjai voltak a két napnak; különösen Macrontól volt szemtelen húzás, hiszen nem egy pártcsaládban ülnek, és nemrég találkozott Orbánnal Párizsban, tehát ebből is látszik, hogy nagyobb európai játszmának lehet része ez a csevegés.
Nem lennék benne biztos, hogy a nemzetközi kapcsolatok ismeri a középső kategóriát, sajnos a legtöbbször a héják-és-galambok felosztás jobban érvényesül, mint minden egyéb próbálkozás.
🚀 Ukrajna és Oroszország között az eddigi legnagyobb egyidejű dróntámadásra került sor, amely során mindkét fél a legtöbb eszközt kilőtte becsapódás előtt, de jól mutatja, hogy milyen irányba fejlődik az ukrán drónkapacitás. Eközben a napi akár 1500 fős veszteséggel járó masszív orosz támadáshullám nyomása se csökken. A Telex kétrészes, az ukrán társadalmat sújtó PTSD kapcsán írt megdöbbentő cikksorozatát ajánlom, a frontvonalak mögé tekintendő: “Ha a foglyok fülére húzzák a vezetéket, azt az oroszok úgy nevezik, hívás Bidennek. Ha az ánuszukba – hívás Zelenszkijnek.”
|
🍂 Kopp-COP. Trumptól azt várják, hogy újra felrúgja a párizsi klímaegyezményt. Ez most még súlyosabb és gyorsabb hatásokkal járhat, mivel azóta csak tovább éleződött az észak-dél feszültség e témában. Ettől függetlenül megkezdődött a COP29 Azerbajdzsánban. Nem lenne rossz előrelépni, most épp a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara friss jelentése hozta ki, hogy az elmúlt tíz évben 2 ezer milliárd dollárt költött a világ az éghajlatváltozás okozta katasztrófákra, amely nagyságrendben már a 2008-09-es pénzügyi válság költségeivel összehasonlítható. Innen szép nyerni!
🙈A demokráciáról általában: mi van olyankor, amikor a szavazók nem érzik, hogy már nincs működő jogállam körülöttük? Szűcs Ferenc Defacto-elemzése a Telexen!
Comments