Az orosz agresszió évfordulóján egy hírlevél különkiadást állítottunk össze Nektek. Nem annyira a közvetlen katonai kérdésekre fókuszáltam, hanem az európai és magyar polgárok számára meghatározó, illetve tanulságos következményekre, trendekre. Néhány long-read ajánlat is bekerült a végére.
Big picture. Az évforduló kapcsán sok önvizsgálati kérdés merül fel a NATO- és uniós tagokban: hatékonyak-e a szankciók? Mennyire megosztott az euroatlanti közösség? Mit értek el az oroszok a nemzetközi politikában Ukrajna kapcsán? Min érdemes változtatni a következő időszakban, hova érdemes fókuszálni az energiát?
Az EU és az USA által kivetett szankciókat a világ egynegyede támogatja valamilyen formában, de már a saját tagállamaink is küzdenek azzal, hogy mennyire kikényszeríthetőek, mennyire ellenőrizhetőek ezek. A gond az, ahogy azt számos korábbi hírlevélben írtuk, hogy sok ország pusztán egy gazdasági lehetőséget lát a szankciós rezsim kijátszásában, vagy a Nyugat elleni fricskát. Utóbbit kezelni még nehezebb lesz, viszont az egyik legfontosabb kihívás a következő 1-2 évben.
Brüsszelben holland kezdeményezésre elindult egy komoly párbeszéd - és később majd jogszabály előkészítés - annak kapcsán, hogy egy egységes, uniós szankcióellenőrző iroda alakuljon. Amolyan “watchdog”, ami képes lenne a tagállamok e téren tett erőfeszítéseit koordinálni, és persze a kikényszeríthetőséget javítani.
Meglátásunk szerint a legnagyobb stratégiai fordulópontot a következő fél évben az jelentheti, ha a kínai gazdasági szereplőket - és kevésbé látványosan, de akár a Kínai Kommunista Pártot - rá lehet szorítani, hogy a legfontosabb szankciós döntéseket praktikusan tiszteletben tartsák. Nem fogják nyilatkozatban támogatni, de az is elegendő, ha a cégek a saját jól megfontolt érdekükben, puszta pénzügyi óvatosságból, nem növelik a volument. Moszkva döntéseit a frontvonallal kapcsolatban érdemben meghatározhatja, hogy mennyiben látja a Kreml fenntarthatónak a szankciókkal küzdő hadigazdaságát.
A kutya a tenger alatt. Az Északi áramlat vezeték felrobbantása az egyik legvitatottabb üggyé vált éppen az évforduló előtti hetekben. Seymour Hersh amerikai újságíró Substack-en közölt hírlevelében állította egyetlen forrásra hivatkozva, hogy az USA követte el az akciót. Spoiler: még mindig nem tudjuk, mi történt valójában. Hersh egy igazi veterán oknyomozó, aki a vietnámi háborútól Reagen-ig nagyon komoly történeteket ásott ki. Az elmúlt időszakban közölt cikkei viszont kevéssé találtak telibe. A mostani cikk kapcsán az újságírószakmai körökben komoly kételyeket okoz, hogy miért nem egy szerkesztővel közösen, megfelelő újságban közölte a sztorit: hiszen a szerkesztői felelősség, az újságíró forrásaink ellenőrzése az oknyomozás egyik legfontosabb szakasza, annak hitelességének forrása. Nem megyünk itt bele a részletekbe, de mindenképpen érdemes elolvasni Ian Bremmer, az Eurasia Group geopolitikai elemzőcég alapítójának témában írt cikkét, amely tényszerűen is cáfol egyes állításokat Hersh anyagában.
Miből építünk újjá? Egyre élesedik a vita arról, hogy mit lehet kezdeni az elkobzott illetve befagyasztott orosz privát és állami vagyonnal az euroatlanti pénzintézetek számláin. Mivel több mint 300 milliárd dollárról lehet szó, nem érdektelen a kérdés Kijev számára sem, amely régóta lobbizik azért, hogy ez visszaforgatható legyen majd az újjáépítésben. Hasonló álláspontot látni a baltiaknál, Tallinn már kísérletezik az első jogalkotási darabbal, hogy lefoglalt vagyont át tud-e juttatni az ukránoknak, és ehhez mit szól a helyi jogrendszer.
A “kémbank” léket kapott. A 2018-ban Budapestre költöző, orosz érdekeltségbe tartozó Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) levelezőrendszerét a héten feltörték. Diplomáciai üzenet inkább gyanítható emögött, mint egyszerű kiberbűnözés: a bank kapcsán Bulgária most jelentette be, hogy kilép, ezzel Magyarország maradt az egyetlen uniós tag. A diplomáciai mentességet élvező banki személyzet és intézmény működése régóta szálka több szövetséges szemében. A CyberThreat Report oldal beszámolt a feltételezett hacker csoportról is. A következő hetekben kérdés, hogy magyar érintettségű iratok szivárognak-e majd a hack-ből, ezzel is növelve az NBB egynegyedét birtokló magyar kormányon a nyomást a kilépés irányába.
Áll a bál Bécsben. Ami az évforduló napját illeti, az osztrák diplomácia feladta a leckét. Az EBESZ parlamenti közgyűlése kapcsán ugyanis 18 orosz Duma-képviselőnek adtak ki vízumot, hogy a február 23-24-i eseményre utazhassanak. Ez az első alkalom lenne, hogy a háború kezdete óta orosz parlamenti képviselők az EU területére léphetnének be. Bécs, amely mindig igyekszik a semlegesség nemzeti paravánját használni a hasonló döntések indoklására, külügyminiszteri szinten védte meg a döntését. A háború óta az Egyesült Királyságban illetve Lengyelországban tartott hasonló EBESZ találkozókra az oroszok nem kaptak vízumot.
- A balszerencsés meghívásnak még nagyobb láthatóságot adott, hogy az osztrák radikális Szabadságpárt (FPÖ) egyből kihasználta az alkalmat, és meghívta az orosz képviselőket egy bécsi báljába. Erre már a hivatalban lévő kormány EU-minisztere, Karoline Edtstadtler is azt mondta Brüsszelben csütörtökön, hogy a vízum csak az EBESZ-részvételre érvényes, más “eseményre” nem.
Emlékezetes, az FPÖ egykori külügyminisztere, Karin Kneissl táncolt Putyinnal az esküvőjén 2018-ban, persze véletlenül később meghívták a Rosznyeft igazgatóságába is.
Varsót kihagyta Orbán. A Bukaresti Kilencek (B9) nevű csoport, amely a kelet-európai országok egy friss formációja, külön találkoztak Varsóban a NATO-főtitkárral és az ott tartózkodó amerikai elnökkel. Az ülésen a magyar miniszterelnök nem vett részt, szemben visegrádi és egyéb térségbeli kollégáival, így az országot Novák Katalin államfő képviselte. Ez feltűnt a nemzetközi sajtónak. Biden megerősítette számu(n)kra is a közös védelem fenntartását.
Külön magyar fricskának számíthat, hogy a háború évfordulójára pattant ki a Fidesz frakcióülésről, miszerint a miniszterelnök kérését, hogy a finn és a svéd NATO-csatlakozás ratifikálását a frakció szavazza meg jövő héten az Országgyűlésben, hirtelen nagy belső vita övezte a kihelyezett balatonfüredi ülésen. Így az utolsó percig lebegtethető, hogy mi lesz a végkimenet, a szavazás elhalasztásáról egyelőre nincs szó.
Long reads
Szilágyi Ákos adott egy kifejezetten hosszú interjút, amelyben az orosz mentalitásról nagyon izgalmas részleteket hoz be.
Érdemes elolvasni Bendarzsevszkij Anton írását arról, hogy az ukrán védelmi vonalakat hogyan építették ki - és mennyire készültek már! - 2014 óta az orosz támadásra. Fontos perspektíva ahhoz, hogy értsük Kijev logikáját.
A brit elemzőintézet, a RUSI írása arról, hogy az orosz összeomlás kockázata hogyan korrelál a nukleáris csapás veszélyével.
Petraeus amerikai tábornok kiváló interjúja arról, hogy milyenek a háborús kilátások a következő időszakban.
Itt pedig Hajdú D. András nemzetközi kitüntetésben is részesült fotói illetve egy vele készült interjú olvasható-látható.
Zelenszkij-beszédet hallgató tömegről. Részletek az interjúban.
“Biztonságos” mobilkommunikáció? Legalábbis ezzel hirdette magát a Telegram is a felhasználóinak. Egész más kép rajzolódik ki ebből a Wired-anyagból, amely azt állítja, hogy a Telegram a bevételi modelljét annak idején nem tudta a nyugati piacon összekalapálni, így végül beadhatta a derekát az orosz rezsimnek. Ennek a következményei viszont tragikusak a Telegramban még bízó ukránokra és orosz ellenzékiekre nézve. Vegyük úgy, hogy ami a neten közlekedik, az végső soron úgyis képeslapnak számít…