top of page

Rettenet és elrettentés | Heti Feledy

Sziasztok! A meg-nem-hozott döntések néha ugyanolyan fontosak, mint a meghozottak, csak nehezebb megzenésíteni őket a sajtóban. A nemzetközi kapcsolatok nagy és izgalmas területe, hogy hogyan veszünk rá valakit, hogy arról hozzon döntést, hogy nem csinál semmit. Vagyis hogy egy cselekvést semmi esetre se hajtson végre: ez az elrettentés. Most megmerítkezünk a közel-keleti friss konfliktusban ebből a szempontból. 

Úgy kezdődött, hogy visszaütött. Az iráni–izraeli konfliktus egyidős a teheráni teokráciával, vagyis az 1979-es USA-ellenes iráni irányváltással. Bár Tel-Aviv még támogatta Iránt néhány ügyben a 80-as években, végül egyértelműen az USA–Izrael tengely lett a főgonosz Teheránban. A 2023. október 7-i, izraeli civilek ellen elkövetett Hamász-terrortámadás mögött joggal sejthetjük Irán támogatását: éveken át, hiába a szunnita-síita ellentét, mégis pénzhez és fegyverhez juttatta a gázai milicistákat, a Hezbollahhal és tucatnyi más regionális szervezettel együtt, hogy az izraeli és amerikai érdekeltségekre nyomást gyakoroljon, vagyis a regionális hatalmi státuszát erősítse. 

Két történelmi határátlépés. Az izraeli csapás a damaszkuszi iráni konzulátusra (amely épület diplomáciai jellegét Tel-Aviv a mai napig nem ismeri el) érdemi új vörös vonalat húzott, miszerint az izraeli érdekek védelmében a diplomáciai mentesség sem jelent búvóhelyet. A szombati iráni válaszcsapás pedig történelmi első volt olyan szempontból, hogy közvetlen iráni területről érkeztek többek közt a drónok és ballisztikus rakéták, robotrepülőgépek az izraeli célpontok ellen. Egyes számítások szerint számosságukban is világrekordot állítottak fel. 

  • Gyorsan tegyük hozzá, hogy erről folyamatosan tájékoztattak maguk az irániak is: Svájcon keresztül az USA-val kommunikáltak április eleje óta, még a támadás alatt jelezték, hogy részükről ezzel lezárt az ügy (tehát elkerülendő, hogy gyors izraeli válaszcsapással eszkaláció történjen). Két nappal előtte az arab országokat értesítették, hogy légterüket le tudják majd zárni. Évekkel korábban ugyanígy tett az iráni vezetés, amikor a Trump-időszakban likvidált Szolejmáni utáni retorziós támadást hajtották végre, arról is előre értesítették az USA-t.  

  • Biden sietve visszatért a Fehér Házba szombat este, hogy a Válságszobából felügyelhesse az eseményeket. 

  • Az USA 2022-től csendben építgette a MEAD-et, vagyis a közel-keleti légvédelmi szövetséget. A szaúdiak, az Emirátusok és Jordánia részt vettek a hétvégi műveletben, különböző mélységben. Izraeli oldalról a korábbi védelmi miniszter, most a háborús kabinet ellenzéki tagja, Benny Gantz nevéhez köthető a 2022-es MEAD-részvétel. A hétvégi közös akció bebizonyította, hogy a szövetség kialakítása tökéletes befektetés volt. A MEAD nyitott minden Irán-félő öbölmenti ország számára az eredeti USA–izraeli szándék szerint.

  • A jelenlegi ismereteink szerint a közel 300 iráni eszközből alig néhány érte el az izraeli légteret, a többit még valahol útközben semmisítették meg.


Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) grafikája a támadásról


Miért is szól előre Irán? Az iráni vezetés régi játékos. A nemzetközi kapcsolatok legbizonytalanabb terepe, amikor a másik fél nem tudja, hogy mire számítson, ezért óvatosságból inkább túlreagál. Ennek ellenszere, ha az adott fél előre jelez, különösen ezekben az esetekben, amikor inkább demonstrációról, mint egy offenzíva első lépéséről van szó (vs. az oroszok kommunikációja Ukrajna kapcsán; a zöld emberkéktől február 23-ig tagadásban voltak).

  • Az iráni kommunikáció odahaza arról szólt, hogy most aztán adtak egy maflást Izraelnek, egyben ezzel lezártnak tekintik a bosszút. Muszáj volt lépniük a damaszkuszi támadás után, egyébként azt üzenték volna a semmittevéssel, hogy továbbra is belefér, ha Izrael intenzívebben lövöldözi ki a külföldön járó vezetőiket. 

  • Az USA a gázai ügyben egyre kritikusabb lett, főleg Bibivel szemben, de szombaton teljes (ironclad) mellszélességgel kiállt Izrael mellett, a szövetségesekkel együtt, beleértve a MEAD mellett a franciákat és a briteket. Biden viszont azonnal jelezte az izraeli kormány felé, hogy meg kell állni a spirálban, az USA nem áll be egy esetleges viszonttámadás mögé. A G7-es online konferenciát is azért trombitálták össze vasárnapra, hogy a többi G7-vezető felé is jelezze Washington, mi a stratégiai cél: a további eszkaláció elkerülése, Izrael visszafogása. 

  • Irán pedig nemcsak a belpolitikai instabilitástól retteg – mint minden rendes elnyomó rezsim – hanem éppen a pakisztáni határon át-átruccanó szeparatista támadócsoportoktól, és az őket célzó pakisztáni rakétatámadásoktól is. Az iráni területi integritást mostanra gond és kérdés nélkül rendszeresen megsértő csoportokat még kevésbé fogja vissza a pakisztáni választás utáni vákuum, sőt, az sem teljesen kizárt, hogy egyes nemzetközi szereplők legalábbis ne hagynák boldogan, hogy Iránt keletről nyomasszák. Így figyelemre méltó, hogy a szaúdi külügyminiszter épp Pakisztánba látogatott hétfőn, annak a Szaúd-Arábiának a képviseletében, akinek a déli határán Irán több mint egy évtizeden át proxiháborút finanszírozott, lekötve Rijád figyelmét és erőforrásait. Lehet, megtanulták a leckét. 

 

Izrael mit nyerhet vagy veszíthet? A helyzet az, hogy az izraeli érdek hajszálnyit elkülönül Netanjáhú érdekeitől. (Ahogy a magyar érdek sem egyezik a Fidesz vagy a kormányfő érdekeivel.) A gyengülő miniszterelnöknek ez mint egy falat kenyér, úgy kellett: 1) felmutatható katonai siker, 2) bizonyított egzisztenciális fenyegetés Teherán részéről, és egyben 3) az amerikai támogatás hathatós demonstrációja (holott épp belpolitikai ellenfelei támadják azzal, hogy elrontotta a kapcsolatot a Fehér Házzal). 

  • Ha az izraeli háborús kabinet kihagyja a nagy és látványos megtorlást (amely esetén Teherán nem tehetné meg, hogy ne reagáljon), akkor a szaúdi-vezette arab közösség felé és egyben a nyugati partnerek felé is szívességet tenne, vagyis kérhet majd valamit. Ez egyben alighanem azt hozná, hogy Gázában is lejjebb kell tekerni az aktivitást. 

  • Ha a stratégiai nyereség helyett inkább az elrettentés doktrínája felé húznak, akkor nagyobb baj lesz. Október 7-e óta ugyanis beette magát – nem alaptalanul – az izraeli vezetésbe az a kétség, hogy a jövőbeli hasonló tettek elrettentése (mint október 7-e vagy az iráni légitámadás) akkor reális, ha kellően súlyos retorzió jár érte. Ehhez az ellenfelekkel el kell hitetni, hogy Tel-Aviv nem hezitál e lépéseket megtenni, nem puszta üres fenyegetőzés (mint az, hogy Obama végül nem mert beleállni a szíriai vegyi fegyverek kapcsán saját maga által húzott vörös vonal betartatásába, amelyért azóta is ostorozzák – nem is a tartalmi részéért, hanem pusztán azért, hogy az amerikai elrettentési potenciálon csorbát ejtett). Itt Bibi szándéka Rafah ostromára tovább erősödhet. 

 

Hullámok az égben. A technikai részletekről aligha fogunk egyhamar sokat megtudni, azaz hogy milyen költséggel járt a védekezés és milyen eszközökkel lőtték ki az iráni rakétákat. A többrétegű izraeli légvédelmi kupola jól vizsgázott a komolyabb robotrepülőkkel szemben ugyanúgy, mint az alacsony röppályájú drónokkal szemben. 

  • A kinetikus megsemmisítés mellett még izgalmasabb lenne arról tudni, hogy vajon mely eszközöket lehetett elektronikai hadviseléssel eltéríteni. Az Electronic Warfare (EW) már a hidegháborús eszköztár része volt, azonban a drónháborúk terjedésével még fontosabb lett

  • Az EW útján meg lehet téveszteni az ellenfél eszközeit, ki lehet iktatni jeleket (pl. rádiókommunikációt, mobiltelefont, GPS-t) vagy éppen földre lehet kényszeríteni drónokat. Egy rendkívül potens eszköztár nyílt meg azzal, hogy a legtöbb katonai eszköz már valamely spektrumon kommunikál a helymeghatározáshoz, célpont-azonosításhoz, kommunikációhoz. 

 

Az ukrán elektro-hadviselés. Az izraeli fronton erről keveset tudunk, a Kyiv Independent viszont átfogó anyagot közölt arról, hogy hogyan alakul ez az orosz agresszió feltartóztatásában. Az ukrán EW-eszközök kétharmada a háború előtt még szovjet gyártmányú volt, míg az oroszok 2009 óta nagy befektetést eszközöltek a területen. Ez Zaluzsnij általunk is hivatkozott őszi The Economist esszéjében szintén megjelent, ahol azt jelezte, hogy a frontvonal stabilizálása egyben óriási előnyt hoz az oroszoknak EW-eszközeik még tervezhetőbb alkalmazásában. 

  • A háború első évében egyes amerikai eszközök még átsiklottak az orosz EW-védelmen (vagy az még fel sem volt állítva), míg mostanra komoly robotrepülőgépeket is képes eltéríteni. A RUSI szerint a front mögött közel 10 kilométerenként taktikai EW-központot állítottak fel az oroszok. 

  • Az egyik ismert orosz EW-komplexum az ukrán drónokat képes elvágni az irányítóiktól, sőt akár 1 méteres pontossággal bemérni őket, és azonnal tüzérségi választ elrendelni. Más eszközeik a Patriot-rakétákat tudják eltéríteni, illetve a drónos felderítést nehezítik. 

  • Az ukránok sem restek, őrült sebességgel fejlesztenek saját rendszereket, amelyek eredménye, hogy az orosz GPS, a GLONASS jeleit képesek átírni, és így precíziós fegyvereket elterelni. Ebben biztosan nyugati cégek és tech-tudásuk is résztvesz, mint a drónfejlesztésben is.

  • Egyértelmű, hogy a jövő hadviselésében ez kiemelt szerepet fog játszani, a végső EW-fegyverrel, a légkörben robbantott és elektromos eszközöket tönkretevő nukleáris robbantással (EMP-attack) bezárólag. 

  • Végső kérdés, hogy egy MEAD-szerű szövetség az ukrán légtérben létrejöhet-e? Még a háború elején volt kis vita arról, hogy légtérzárat tudna-e a NATO tartani Kijev fölött, és ezt eszkalációs kockázatok miatt vetették el, bár képesség lenne rá.


Az EMP egyszerű elven nyugszik.

 

A hírlevél utolsó harmadában azokról az eseményekről következik 1-1 bekezdésnyi összefoglaló, amelyek nem egyes trendek erősödését jelzik, hanem épp ellenkezőleg, valahogy szembe mennek az eddig vélt megérzésekkel.


Scholz Pekingben. Patikamérlegen mért üzenetek, de csak kell a kínai piac.

Forrás: Twitter/Scholz

Végül egy szuperrövid ajánló az orosz befolyás ügyében a héten. 

37 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az időzítés mestere: Hszi | Heti Feledy

Sziasztok! Nem is tudna jobbkor kimenni ez a hírlevél: Hszi Csin-ping kínai elnök épp Budapestre érkezik Belgrádból, hogy majd május 9-én a magyar miniszterelnökkel töltse az Európa-napot. Ezt szigorú

Kereplő kémfészkek | Heti Feledy

Sziasztok! Ha már május elsejére esik a szerda reggel, akkor remélem, sok időtök lesz az olvasgatásra! :) Finom gyűjtéssel készültem, tanulságos, ahogy a magukat szuverenistának tekintő európai szélső

A valóság szele a Kártyavárban | Heti Feledy

Sziasztok! Akik követték a hírlevelet, azok kevésbé lepődtek meg azon, hogy végül az amerikai kongresszus, miután kiköpni nem tudta, lenyelte a nagy háborús támogatási csomagot. Mike Johnson, a Trump

Comments

Rated 0 out of 5 stars.
No ratings yet

Add a rating
bottom of page