Saját lábára célzó, pontosan lövő diplomácia | Heti Feledy

Sziasztok! Tudom, foci közben nehéz a hírversenybe bármivel is beszállni. Így kivételesen kezdjük a magyar külpolitikával, mivel érdemes mérleget vonni a második negyedév végéhez közeledve, a magyar uniós elnökség kezdete előtt pár nappal. És ki tudja, talán akad olyan is, akit a diplomácia jobban érdekel, mint a foci. 

Szöglet, les, öngól. Fontossági sorrendben állapítsuk meg legelőször, hogy továbbra sem folyt be egy eurócent sem az uniós helyreállítási (RRF) alapból, amelyből több milliárd eurós hitelt is kért Magyarország a támogatás mellett, mivel ehhez teljesíteni kellett volna a kiszabott szupermérföldköveket. Erről most kevesebb szó esett az elmúlt időszakban, de egyrészt úgy tűnik, az új források az államháztartásnak nem ártanának, másrészt ketyeg a kétéves határidő, ami után végleg elveszhetnek a források ez év december közepén. 

• Az ország biztonságát garantáló szövetségi rendszer, a NATO felé a finn és svéd csatlakozás késleltetése után Budapest az új főtitkár kinevezését blokkolta Szlovákiával és Romániával együtt, ez végül múlt héten feloldódott. “Cserébe” egy kitvítelt nyilatkozatot adhatott a harcias magyar diplomácia, miszerint majd az ukrán műveletekben nem lesz kötelező részt venni (ahogy eddig se volt az). Vagyis se bocsánatkérés nem jött Ruttétől, se más látványos diplomáciai győzelem nem tűnt fel. Ezzel szemben a Bukaresti Kilencek platformról ki akarják szorítani hazánkat az ukrán vétópolitikája miatt. 

• Az Európai Bíróság napi 1 millió eurós bírsága kérdés, hogy mikor tűnik fel a hazai adófizetőknek, hogy akár értelmesebben is elkölthető lenne, ez heti közel 3 milliárd forint. 

• Az EP-választáson magához képest csak relatív győzelmet arató Fidesz-delegáció azóta se tudott belépni egyetlen parlamenti frakcióba sem. Az Eurologus értesülése szerint be se adott hivatalos kérelmet az ECR felé a Fidesz.

• A miniszterelnök hirtelen utazgatásba fogott, hétfőn Giorgia Melonit látogatta meg, míg múlt héten Berlinben járt a vörös kancellárnál. Hivatalosan már nem is volt az ECR-belépés napirenden Meloninál Rómában.

Hogy mivel foglalkozott eközben az Országgyűlés? Még kampányidőszak volt, mikor megszavazták, mégis tessék elolvasni a mindössze három bekezdésből álló következő határozatot: “az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának a baloldal magyar érdekkel szembeni brüsszeli politikai akcióinak a feltárását célzó vizsgálati tevékenységéről szóló jelentése elfogadásáról”, amely természetesen azzal végződik, hogy a szuverenitásvédelmisek szálljanak ki vizsgálódni.

Még egy öngól. A mai napig blokkolja a magyar diplomácia az Európai Békekeretből való kifizetések jelentős részét, egy 5 milliárd eurós utolsó kiegészítést leszámítva, amelyet úgy engedett el Orbán, hogy a magyar rész ebből Afrikába mehet, nem Kijevbe. 

• Éppen ezért az Ukrán Asszisztencia Alapot (UAF), amely az európai bankokban megfogott orosz állami vagyon kamatait hivatott Kijev számára hasznosítani, már úgy rakták össze Brüsszelben, hogy Magyarország nem tudja blokkolni: ugyanis egyes tagállamok költik el a kamatbevételeket Kijev kérése alapján, de nincs közvetlen pénzátutalás a dologban. Tehát itt is kikosarazták a magyarokat. Érdekesség, hogy az első körben ez Németország, Csehország (hol van már V4…) és Dánia lesznek, és összesen 1,4 milliárd eurónyi vagyon mozdul meg.

• Az USA eközben úgy döntött, hogy a légvédelmi rendszereket prioritással fogja Ukrajnának szállítani, akár a szövetségesi megrendelések kárára. Ennek két oka lehet: egyrészt olcsóbb most odaadni ezeket, mint megvárni, hogy az oroszok a maradék energetikai infrastruktúrát is lebombázzák, amit sokkal drágább lenne visszaépíteni. Másrészt Biden ezzel bebiztosít egy esetleges Trump-időszakot, arra számítva, hogy a szövetségeseknek jó pénzért csak eladja adott esetben az ingatlanmágnás is az eszközöket, szemben Ukrajnával, ami nála jóval bizonytalanabb. 

• Ha már itt tartunk, finom pozsonyi csemege, hogy a már a hírlevélben is sokszor emlegetett Robert Kaliňák védelmi miniszter feljelentette Eduard Heger volt miniszterelnököt és az ő védelmi miniszterét szabotázs és hazaárulás címen, amiért 2023-ban átadták a szlovák MIG-flottát és légvédelmi eszközöket Kijevnek. Nehéz elképzelni, hogy büntetőjogilag megállna a vád, ha igen, akkor viszont sok viszontvád fogja még nyomasztani a Smert is.
  

A NATO Baltops 2024 hadgyakorlaton az USA mellett a svédek és a lengyelek is részt vettek, Stockholm aggódik az oroszok északi-tengeri ambíciói miatt

Forrás: https://www.flickr.com/photos/nato/53805743886

Nemcsak a Fidesz-delegáció körül zajlanak a frakcióharcok az Európai Parlamentben. Pénteken hivatalosan is bejelentette Andrej Babis, a cseh EP-választások nyertese, hogy ANO nevű pártja otthagyja a liberális Renew csoportot, ezzel 7 fővel csökkentve az egykor Macron-dominálta frakciót. Emellett a holland VVD, Rutte pártja, aki koalícióra megy Wilderssel harmadmagával, szintén esélyes, hogy kiesik a liberálisoktól, mert a szélsőségesekkel való kooperálás miatt ki akarták zárni. 

• Ezzel a Renew csoport most 74 fő körül jár, míg a Meloni-féle ECR már átlépte a 80 főt a múlt heti bővítésekkel, többek közt a román nacionalista AUR-ral, amely miatt Kocsis Máté FB-posztban diplomáciailag közölte, hogy oda Fideszes emiatt be nem teszi a lábát. 

• Így is az ECR lett ezáltal a harmadik legnagyobb csoport a konzervatív EPP és a szocik mögött, ami hirtelen új helyzetbe hozza Melonit az alkudozásnál a fontos uniós posztokért. Ezt pedig az sem fogja megzavarni, hogy az AfD bejelentette egy új, “Szuverenisták” csoport létrehozásának szándékát pár mikropárttal, többek közt a Mi Hazánkkal adott esetben. 

Huszonhetek. A héten csütörtöktől Európai Tanács lesz Brüsszelben, ami elvileg dönthet Ursula von der Leyen jelöltségéről. A fő kérdés jelenleg Meloni, aki az egy hét alatt megnőtt koalíciójával még jogosabban követeli, hogy széket kapjon a nagyok közt, hiába nem hivatalos partner a nagykoalíciós tárgyaláson (mivel a szocik ezt kizárták). 

• A brüsszeli folyosókon az “UVL-nél nincs jelenleg értelmesebb javaslat” alapon azt várják, a héten megszülethet a döntés. Ehhez kérdés, hogy Meloni megelégszik-e egy erős olasz biztosi portfolióval gazdasági területen, mondjuk Raffaele Fitto olasz EU-miniszter számára, vagy sikerrel kitúrja a liberálisokat  – és Kaja Kallast – a dealből, és esetleg az olasz titkosszolgálati főnökből, Elisabetta Belloniból (igen, az első nő ezen a poszton!) hirtelen külügyi főképviselő lehet. Az olasz jólértesültek szerint Melonit nem izgatja annyira a külpolitika, mint a gazdaság és az uniós források. Lám, ebben is homlokegyenest ellenkező a magyar miniszterelnökkel kialakított felfogásuk.

• Az ECR mellett a Zöldek jelentkeztek be királycsinálónak: a pénteki liberális frakciótizedelés után bemondták, hogy a közel 50 szavazatukat szívesen szállítják egy-két feltétellel UVL-nek, ám ez alighanem súlyos veszteségekkel járna az ECR és EPP oldalon is, ahol nem akarnak formális engedményt tenni a zöldek felé a saját politikai tőkéjük kockáztatásával.

• Ha pénteken összejön a jelölés, akkor a parlamenti többséget július 18-ig kell összekovácsolni, nehéz, de nem lehetetlen küldetés. Sokkal könnyebb legalábbis annál, mint ha UVL elbukna akár a Tanács előtt, akár a Parlamenten: akkor vissza a nullás mezőre és minden alkudozás elölről indul.

Az 1850-től felvett adatok alapján is látható, ahogy 2000-ben az éghajlatváltozás a magyar felmelegedést is tüzelte. A Telex összefoglalója a hőhullám okozta európai helyzetről itt, a többi adat és a kép forrása pedig itt. Május a 12. hónap volt a sorban, hogy globálisan havi hőmérséklet rekordot mértünk a Földön. A legfrissebb globális energia-helyzetjelentés szerint 80% fölött a fosszilis üzemanyag az energiamixben: “az átállás el sem kezdődött”.

Vannak még barátai Orbánnak. Az EU–Izrael Társulási Megállapodás keretében megpróbált a belga tanácselnökség összehívni egy ad hoc ülést, hogy kicsit kifaggassák az izraeli oldalt a humanitárius helyzet miatt, noha maga a megállapodás egyébként javarészt kereskedelmi viszonyokat szabályoz. Csakhogy a válasz Tel-Avivból elég egyértelmű volt: majd a magyar tanácselnökség során a szokásos (éves) ülésre eljönnek, addig nyugi-bugi. 

• A magyar miniszterelnök és Benjamin Netanjáhú között régóta erős kötelék van, amelyet nem volt ideje Bibinek megkérdőjelezni egy holmi Ahmadinezsád-látogatás miatt, mivel közben épp feloszlott a háborús kabinete, és még az izraeli sereg (IDF) vezetője is elmondta, hogy nincs “teljes győzelem” a Hamásszal szemben. 

• Korábban Várhelyi Olivér bővítési biztos találkozott az izraeli vezetéssel, amit kifejezetten a Nemzetközi Büntetőbíróság akkoriban kiadott letartóztatási kérelmének fricskázásaként értettek. 

 A gázai harcokról szóló izraeli vita lassan elhomályosul a Hezbollah jelentette fenyegetés árnyékában. Ugyanakkor egyre világosabb, hogy a Hamász egy ideológia, amelynek emberei működtették a gázai politikai rendszert (titkosszolgálatostul) a háború előtti időszakban, hogy aztán felhasználják a lakosságot az izraeli megtorlás ellen emberi pajzsként. Netanjáhú a szélsőséges koalíciójával azonban nem állt meg emiatt, viszont a Hamász lokális katonai képességeinek megsemmisítésén túl nem fogja elérni a hálózat felszámolását, hiszen az már a háború kezdetekor is számos országban delokalizáltan működött. 

• Ennél sokkal súlyosabb, hogy fokozódik az északi, libanoni határszakasznál a katonai adok-kapok. Már korábban evakuáltak izraeli lakosokat az érintett zónából, eddig is csapódtak be rakéták. 

• Pénteken a Hezbollah egy komoly kémdrón-videót tett közzé, amely során Haifa stratégiai pontjai fölött repdestek. Az izraeli külügyminiszter kellően agresszív hangon válaszolt erre. Miközben a Hezbollah elrettentésnek gondolhatta a videót (“lám, csapást tudunk mérni, így jobb, ha békén hagytok”), a jelenlegi helyzetben ezt Tel-Avivban fenyegetésnek látják és eszkalálnak inkább. 

Mivel járhat a Libanonban induló háború? A libanoni területen alaposan beágyazott Hezbollah a világ egyik legjobban felszerelt milicista csoportja, közel 100 ezer harcossal és 150 ezer rakétával. A 2011-es arab tavaszig éppen a szír rezsim fogta vissza a síita finanszírozású – ezáltal Iránhoz is kötődő – Hezbollah csoportot, ám ez mostanra teljesen megfordult. Aszad szír elnök Teherán lekötelezettjévé vált, a Hezbollah pedig őt támogatta a belső ellenfeleivel szemben. 

• Könnyen lehet, hogy a most szírek is beszállnának tehát a konfliktus eszkalálásába. Ráadásul Irán hasonló proxy-csoportokat pénzel Irakban is, akik szintén parancsra Izrael fele lőnek, ha kell.

• Még aggasztóbb, hogy Irán annyira sokat invesztált az egész régiós hatalmi átstrukturálásba, hogy nem hagyhatná a Hezbollahot vereséget szenvedni Izraeltől, mert ez hiteltelenítené. Nemrég 300 rakétát és drónt lőtt a zsidó államra, történelmileg az első közvetlen csapást megkísérelve. 

• Végül a többi szereplő is rögtön kedvet kaphat az erőszakhoz: a kurdok, és velük szemben a törökök és az általuk támogatott türk csoportok is mozgásba lendülhetnek.

• Ez minden békepárti rémálma: így az USA diplomáciája teljes erővel azon van, hogy Bibi kezét lefogják és megakadályozzák a Hezbollah elleni szárazföldi offenzívát, de erre semmilyen garancia nincs, hogy a jelenlegi izraeli vezetés megfogadnja a washingtoni tanácsot. Kérdés, hogy milyen más katonai önvédelmi akciót tartana elfogadhatónak az IDF, és a politika mit lát ebből felhasználhatónak (értsd: Bibi túlélését mi hosszabbítja meg). 

• A nagy gonosz “háborúpártinak” beállított USA tehát éppen a törékeny békét próbálja óvni a Közel-Keleten – racionálisan, nyugati önérdekből, hogy ne legyen még egy frontja. 

A világcsendőrt kritizálni nem kell félnetek. Az évtizedes vita, hogy az USA vajon jó világcsendőr-e, vagy vissza kéne vonulnia és hagyni a regionális meccseket lejátszani (ami garantáltan vérzivatarokhoz vezet), abból a szempontból különösen érdekes, hogy a hazai médiában fel-feldicsért Kína és a multipoláris világrend mire lenne képes ehelyett? Rövid példa következik, sajnos a való életből: 

• Kína nyugati szomszédja többek közt Afganisztán és Pakisztán. Utóbbi országba dollártízmilliárdokat fektetett be, hogy az Indiai-óceán felé egy másik szárazföldi útvonalon kijusson egy kikötőig, ezzel a dél-kínai tengeri blokád mint amerikai művelet értékszámítását előre is gyengítve. Emellett Iszlamabádtól várja Peking, hogy az afgánokat is relatív elmenedzselje, ezzel csökkentve az iszlám radikalizáció jelentette veszélyt. 

• Csakhogy Pakisztánban, ahogy írtuk, a választás óta az érdemi politikai vezetést favorit miniszterelnökökön keresztül gyakorló katonai establishment gyengélkedik. Nem képes a szeparatista belső hangok érdemi elnyomására, és már olyan rossz a gazdasági helyzet ill. az infláció, hogy újabb milliárdos IMF gyorssegélyért folyamodnak. 

• Kína egyelőre gyakorlatlag geopolitikai szereplőként úgy tűnik, hogy Pakisztánnal sem bír el, nemhogy komplexebb helyzetekkel. A pakisztáni tábornokok nem engednek be kínai rendfenntartókat, de rendet se tudnak tartani. De persze lehet szurkolni a multipoláris kornak, hogy végleg ránk szakadjon a káosz. 

A Kínai Kommunista Párt pragmatizmusát pedig mi se mutathatná jobban, mint hogy az AUKUS nevű amerikai–brit nukleáris- és kvantumszövetségben részt vevő Ausztráliába, tehát egy ellenfeléhez is delegációt vezetett a kínai miniszterelnök. 

• Hiába a szájkarate és a farkasdiplomácia, Pekingnek szüksége van ausztrál nyersanyagokra, ez most a gazdaságról és a nemzetközi gazdasági versenyfutásról szól, hiszen jelenleg Ausztrália a legnagyobb lítiumkitermelő a világon. 

• Másrészt Ausztrália a mai napig nagybefektető Kínában, és éppen azáltal növelte meg diplomáciai értékét a kommunisták szemében, hogy össze mert állni Washingtonnal. 

• Hazai áthallás: Ez megint az a stratégiai szemlélet, ami hiányzik a hazai külügy környékén: az ellenféllel való barátkozás csak rövid távon képes a tranzakciókban növelni a magyar értéket, hosszú távon erodálja. 

• Ezzel szemben a szövetségesi rendszerben való mélyebb integrációval a háta mögött Magyarország is sikeresebben tárgyalhatna a nemzetközi rendszer kihívóival. Annak a nemzetközi rendszernek a lebontását célul tűző országokkal, amely rendszerből egyébként a magyar gazdaság éldegél és haszonélvezője, és amelyre a pekingi kommunisták nem is kívánnak globális alternatívát nyújtani. 

Végül olvassatok a darfuri népirtás helyzetéről, vagy éppen a Stasi megsemmisített iratainak összerakási kísérletéről!