🪦 Sziasztok! Az Ukrajna elleni teljes invázió második évfordulójára fontos euroatlanti vezetők látogattak Kijevbe, köztük a magyar miniszterelnök vélt szövetségese, Giorgia Meloni is. Putyin serege eközben kikényszerítette az ukrán visszavonulást Avgyijivkánál. Az amerikai kongresszus még mindig nem hozott döntést a következő támogatási csomagról. Párizsban 20 ország vezetői gyűltek össze – magyar résztvevő nélkül –, hogy a háborús erőfeszítésekről egyeztessenek Macron elnök meghívására. A kínai kommunisták pedig két éve dörzsölhetik a kezüket, hogy az oroszokat úgy gyűrik maguk alá, hogy még hálás is érte Moszkva, miközben az ukrán háború leköti a Nyugatot.
Zelenszkij a hétvégi megemlékezésében – szokatlan módon – bemondott egy ukrán adatot az eddigi veszteségekről: 31 ezer katona halálát követelte már a háború. A nyugati becslések ennek körülbelül a kétszeresét valószínűsítik.
Ehhez képest is elképzelhetetlen szám az orosz veszteség: 315 ezer körül állhat ez a mutató, tehát Ukrajna két év alatt az első orosz támadó sereget teljesen megsemmisítette (emlékezhetünk, anno 250 ezer körüli volt a létszám orosz oldalon), de ez sem volt elegendő a győzelemhez.
Nem volt ok nélküli a kijevi–nyugati győzelmi várakozás az első évben: ez a veszteség hatszor magasabb a szovjetek afganisztáni számainál, ráadásul ötször olyan gyorsan jött össze. Anno az megrázta Moszkvát. Most a két év alatt elesett több mint 300 ezer orosz úgy tűnik, kezelhető marad a modern média és propaganda eszközeivel az orosz lakosság szemében – no meg persze a múltkori levélben részletezett erőszakszervek hatékonyságával.
Párizsban Macron még annyit tett hozzá: nem zárja ki, hogy egyszer európai országok katonái is megjelenthetnek a konfliktusban. Ez komoly eszkalációs fenyegetés, amely alighanem azt demonstrálhatja Putyin felé, hogy Európa komolyan veszi a háborút.
Charles Michel (az Európai Tanács elnöke), Giorgia Meloni, Alexander de Croo (Belgium), Justin Trudeau (Kanada) és UVL Kijevben 2024. február 24-én
🇺🇦 A rossz béke: tartós háború. Az ukránok 85%-a még bízik a győzelem valamely formájában. Az ECFR friss felmérése szerint a többi európai ország ennél jóval pesszimistább. A felmérést a lengyelek vezetik, akiknek 17%-a szerint győzhet Ukrajna. A megkérdezett országok átlagban 10%-os ukrán, 20%-os orosz győzelmet várnak, 37% valamiféle egyezséget, és a többiek vagy nem tudják, vagy nem is érdekli őket. És igen, a magyarok vezetik az orosz győzelemre vonatkozó várakozást 31%-kal.
Ennél érdekesebb, hogy a tények mérlegelésén túl a megkérdezett polgárok egyébként mit tennének. Ebből derül ki, hogy elégedettek-e a politikusaik döntéseivel. Itt rögtön nagy ellentét rajzolódik ki, mivel a 10%-os táborhoz képest (akik lehetségesnek látják az ukrán győzelmet) 31% adna több segítséget Kijevnek ehhez.
41% a tárgyalásokat erőltetné. E számok jelentéséről írt Ivan Krastev és szerzőtársa az ECFR-en egy hosszabb elemzést. Krastevvel a Partizán interjú megtekinthető itt.
Ha pedig már a tájékozottság a kérdés, hogy mennyit vélünk tudni a háborúról: itt a Lakmusz összefoglalója az öt legbevettebb orosz dezinfós módszerről. A szakmai közösségben ugyanakkor már az látszik, hogy az orosz beavatkozás egy dolog, de a saját európai politikai szereplőink a legnagyobb etetői a dezinformációknak.
🇪🇺 United in Diversity. A kérdés az, hogy Európa hajlandó-e felvállalni egy csökkenő intenzitású transzatlanti kapcsolatban az ukrán támogatást. Miközben kétségtelenül hatékonyabb és diplomáciai üzenet szintjén is kritikus lenne még az ukrán fronton megfogni az orosz fenyegetést, a szokásos rövid távú szemlélet és orosz szalámizás kellően aláássa az európai egységet.
A fegyverkereskedelmi statisztikák mentén világosan látszik, hogy Európa bár egyébként nem kevés eszközt gyárt, ezt szépen értékesíti a világpiacon, és nem adja el (át) Ukrajnának.
A kapacitások bővítése zajlik, de ez többéves folyamat, a 2025-ös esetleges ukrán ellentámadáshoz most kéne elkezdeni a felépítkezést. Ráadásul kérdéses, hogy az új harcmodor – gyors, digitális, drónokkal és más aszimmetrikus eszközökkel – kapcsán mit tud és mit akar Európa szállítani.
Adott az a dilemma, hogy ha Trump visszatér, és ígéretéhez híven tényleg kiegyezne Kijev feje felett (vagy Kijevet is belehúzva) az oroszokkal, akkor mihez kezd Európa. Trump inkább az oroszokkal egyezne ki, és a kínaiak haját húzná; míg az EU-s vezetők többsége fordítva gondolkodik: Kínát nem idegenítené el, míg Oroszországról két év alatt sokan leváltak, antagonizálták. Lesz ereje Európának egyedül dönteni a külpolitikájáról? Lesz elegendő egység bármelyik alternatíva mögött is? (Főleg akkor, ha három harmadik ország is azon dolgozik, hogy ez az egység ne alakulhasson ki?)
A szlovák Marian Kamensky karikaturista rajza: Scholz német kancellár a Taurus rakétákat nem adja át az ukránoknak, akik pedig maguk védik Európát.
🇺🇲 Kinő a sárkányfogvetemény. Az USA-ban eközben forgatókönyv szerint halad a Trump kampány. Ahogy az várható volt, az exelnök Dél-Karolina államban, Nikki Haley hazai terepén is látványosan győzni tudott. Az egyetlen pártbeli kihívója feltehetőleg még Szuperkeddig bent marad a versenyben, ott lehet egy döntési pont, hogy finanszírozzák-e tovább kampányát. Múlt hónapban erősebben zárt az adománygyűjtése, mint Trumpé.
Trump CPAC-beszéde (a MAGA-mozgalom által kisajátított amerikai konzervatív jamboree, amely megjárta Budapestet is, erről Partizán videónk itt) rendkívül agresszív volt: sztálinista pereket emlegetett, többször használta a bosszú szót a győzelme kapcsán, ahol majd a csaló kormányzati emberekkel végre leszámol.
Crooked Joe Biden, you are fired! Parodizálta Bident, de a tömeg jókedvű nevetését hamar haragba tudta fordítani, érzelmi manipulációban nem fogta vissza magát.
“És sok szempontból most a pokolban élünk, mert tény, hogy Joe Biden veszélyt jelent a demokráciára – tényleg veszélyt jelent a demokráciára” – ilyen és ehhez hasonló kijelentések sokasága szerepelt a beszédben.
Ezzel párhuzamosan a Haley-tábor tartott egy Principles First csúcsot Washingtonban. A WSJ riportja, hogy miért Trump áll mégis nyerésre.
🚀 Wunderwaffe. A német belpolitikai diskurzust új szintre lőtte ki a Trump visszatérésétől való félelem. Hogy mennyire pacifista a mai napig a külpolitika Berlinben, azt már mutatta a fenti karikatúra. Így jól érzékelteti a válság mélységét, hogy újra előkerült a nukleáris kérdés, amiről a Politico remek összefoglalót írt. Mi lesz, ha az USA atomernyője nem fogja védeni a német területeket (ugye ekkor a magyart sem…) egy esetleges Trump 2.0 esetén, akkor milyen alternatívák lesznek?
Bár Pistorius védelmi miniszter nem akarná elővenni ezt a témát, szakértői körökből csak beszivárog.
Felmerült az is, hogy a francia atomernyő alá kéne húzódni – bár ez az egyezkedés több évtizede sikertelen. Vagy legyen-e saját atombombája a németeknek? Vegyenek-e az USA-tól? Ha gyártanának, akkor viszont atomerőmű és atomipar is kéne…
🕵️ Aktív intézkedés. A trumpista tábor régi vádja, hogy Hunter Bident megvesztegették az ukránok, és ebből apjának is jutott. A narratíva olyan politikai erősítést kapott, hogy a képviselőházban emiatt vizsgálatot indítottak Hunterrel szemben, amelynek persze fő célpontja maga az elnök. Csakhogy bizonyítékokat sosem mutattak fel.
A múlt héten egy orosz szál került a történetbe. Kiderült, hogy az az FBI-informátor (tehát nem hivatásos!), aki annak idején bemondta a milliós korrupciót, alaposan kötődött az orosz titkosszolgálathoz.
Az izraeli–amerikai kettős állampolgár Smirnov állította, hogy az ukrán Burisma cég fizetett kenőpénzt a Bideneknek. Ehelyett az látszik esélyesnek, hogy “széleskörű” orosz titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkezett, és tartótisztjével külföldön találkozgatott. Ha ez aktív orosz lejáratás volt, akkor éveken át sikeresen tematizálták a republikánusokon keresztül az amerikai közbeszédet.
Az Axios készített interjút Hunterral, ebben elsősorban függőségeiről beszél.
⚽ Stadionos apróhírek. Lionel Messi kénytelen volt magyarázkodni a kínai közösségi médiában, mivel elterjedt az a vélekedés, hogy a hongkongi meccset politikai okokból hagyta ki. Személyes videójában ezt tagadja, és egy begyulladt izomra fogja a dolgot. Ami tény, hogy hasonló körökre már korábban is sor került, amikor kínai nyomásra “színt vallanak” a kínai piacban érdekelt szereplők. |
🇭🇺 Ha már oroszok. Diplomáciai források szerint Budapest nem akarta aláírni az EU27-ek ukrán kétéves évfordulós nyilatkozatát, így végül az EU intézmények vezetői adták azt ki a tagállamok helyett. Hétfőn sikerült a Fidesz országgyűlési frakciójának magával dűlőre jutni, és “hosszú belső vita” után megszavazták a svéd NATO-csatlakozást (és az új köztársasági elnököt is).
A svéd miniszterelnöknek belefért a budapesti út, mivel a NATO-tagság fontos a svéd polgárok szemében is. A svéd sajtóban alaposan körbejárt január óta, hogy a védelmi vezetők háborús felkészülést javasolnak a polgároknak, a svéd katonai hírszerzés vezetője pedig arról beszélt, hogy nem lehet igazán megbecsülni, az orosz katonai vezetés mekkora kockázatokat hajlandó bevállalni a nyugattal szemben. Ahogy a svéd kormányoldal írja: 17-70 között mindenki részese a totális védelmi koncepciónak!
Nem marad üres a vétó-táska. A NATO főtitkárát a nyári washingtoni csúcs előtt szeretnék már kiválasztani. A tagállamok kétharmada – köztük az USA – a lemondott holland miniszterelnök, Mark Rutte mellett teszi le voksát, de a friss értesülések szerint Magyarország itt is időhúzásra készülhet.
“Orbán svéd kollégájának elmondta, a magyar külpolitika alapelve, hogy barátokat kell gyűjteni, még ha ez nem is mindig látszik.” Hozzátehetjük: unortodox taktika a bizalmat lenullázni a barátkozás előtt, de persze az evolúció útjai kifürkészhetetlenek.
A svéd miniszterelnök az egykori Karmelita-kolostorba érkezik. Őszinte mosoly?
🇵🇱 Az igazi üzletkötő? Donald Tusk, aki Brüsszellel kapcsolatban mosolydiplomáciában utazik a kezdetek óta, úgy tűnik, ügyesebben tartja azt a bizonyos zsákot a Bizottságnál. Vagy fogalmazhatunk úgy, hogy jobb a barátkozásban. Vagy alaposabban olvasta át Trump “The art of the deal” könyvét egyes miniszterelnök-társainál.
Von der Leyen még a hétvégi kijevi látogatás előtt megállt Varsóban, és jelezte, hogy akár 137 milliárd befagyasztott támogatást nyithatnak meg a lengyelek előtt.
A 7. cikkely szerinti eljárásnak is vége lehet szerinte, bár ebben a végső döntést majd a Tanácsnak kell meghozni.
A döntések és döntési javaslatok (itt is több jogcímen történt többféle forrás befagyasztása) alapvetően politikai természetűek ezúttal, hiszen Duda elnök egyelőre nem engedett át új jogszabályokat a Szejmen, ezzel is akadályozva az új kormány munkáját, ahol csak tudja. Tehát a politikai szándékot jutalmazza a Bizottság, részletek szerda délben várhatóak.
Áprilisban viszont lengyel önkormányzati választások lesznek, úgyhogy a brüsszeli pénzeső megerősítheti Tuskék helyzetét – bár lehívni addig sokat úgysem tudnak, de tervezni már lehet vele.
Magyarország esetében kérdéses, hogy az újjáépítési alap (RRF) hazánknak szánt támogatását a 2026-os határidőig le tudjuk-e majd hívni és elszámolni vele, hiszen itt még a 27 szupermérföldkő teljesítéséről nincs érdemi új hír.
🇨🇿 A kastély. Tusk és Orbán Prágában találkozik majd a héten személyesen is, hiszen a V4-es kormányfők csak összeülnek. Ez részben annak köszönhető, hogy Robert Fico szívesen találkozik Orbánnal és a V4-gyel, másrészt annak is, hogy Orbán teljesítette Fiala cseh miniszterelnök két kondícióját: az ukrán csomag támogatását és a svéd NATO-csatlakozást.
A szombati Fico-beszéd az ukrán háborús évfordulón viszont kiverte a cseh biztosítékokat, és most többen felhívták a V4-es cseh elnökséget arra, hogy mondja le emiatt a találkozót. Fiala viszont a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta.
A találkozó előtt Fiala és Tusk külön is leültek és sajtótájékoztatón elmondták, hogy teljesen egy oldalon állnak az Ukrajna elleni agresszió megítélésében.
Nem lesz könnyű egyetérteni. Magyar–lengyel különbségek az ukrán konfliktus kapcsán.
🇮🇷 What could possibly go wrong? A hétvégén az iráni teokráciában két választást tartanak: önmagában izgalmas, amikor egy autokratikus rezsim eljátssza a demokratikus kellékeket. Az ország 30%-a a szegénységi küszöb alatt él. A reformistákat (őket hívnánk mi moderáltnak) kiszorították a konzervatívok és az ultrakonzervatívok a hatalmi ágakból, most már gyakran választási listára sem engedik fel őket.
A Forradalmi Tanács jóváhagyása szükséges ugyanis a jelöléshez, úgyhogy itt van a kutya elásva tehát: volt már olyan Szakértői Gyűlés választás, ahol a jelöltek 80%-át kukázták. E testület egyébként hivatalosan arra szolgál, hogy a Legfőbb Vezetőt kiválassza, ha aktuális lesz. A 84 éves Ali Hámenei ajatollah bár sok törvényt átírt, a biológiaiakat még ő sem tudja.
Azért eléggé dolgozik rajta, hogy adott esetben 54 éves fia vehesse át a posztot (ha már múltkor annyit írtam a családi politikai összefonódásokról…). Például az előző iráni elnöknek, Rohaninak, 3 ciklus (24 év!) után nem engedték, hogy újra induljon a Szakértői Gyűlésben elfoglalt helyéért.
A törvényhozási választáson 15 200 jelölt indul a 290 helyért, ebből kb. 30 számít reformista politikusnak, a többiek vagy rezsimpártiak, vagy független helyi kisemberek. A választás legitimitását a részvétel mutatja majd: a teokratikus vezetők attól tartanak, túl kevesen érdeklődnek a demokrácia e színháza után.
315 ezernyi orosz veszteséget olvasni itt. A BBC két hónappal később 50 ezernyi halottat számol: https://www.bbc.com/news/world-68819853 Honnan akkor a többszörös eltérés? Ugye nem programszerű túlbecslésről van szó? Jó volna valami megnyugtatóbb referencialitás!