Sziasztok!
Elkezdtem feldolgozni a davosi híreket a hírlevélre készülve. Csillogás, hatalom, pénz. Már gyűjtöttem a részleteket, mikor egészen megrázó, életszagú, emberi történetekről szóló cikkekbe botlottam (ezeket lent mindjárt kifejtem). A nagypolitika hétköznapi hatásait látjuk majd ezen a három eseten keresztül: hogyan szivárog be az emberek életébe a sok diplomáciai döntés, amiről hétről hétre írok. A lassú, hosszú távú hatásokról kevésbé szólnak a hírek, most ennek adunk láthatóságot:
🇦🇫 Vissza a középkorba. Az afganisztáni 2021-es kivonulás óta ritkán kerülnek elő a tálibok. Holott egy 40 milliós ország zuhant vissza abba az állapotba, ahonnan elkezdett kikecmeregni az ötéves korábbi tálib uralom után (1996–2001), nem szólva a korábbi rezsimekről vagy a szovjet megszállásról.
Az országban 2023-ban 23 millió fő szorult volna humanitárius segélyre, amiből 6 millióan már az éhezési küszöb körül voltak. A durva infláció és a beláthatatlan munkanélküliség mellett a társadalom felét – a nőket – kizárták a hétköznapokból.
A korábbi, már akkor sem túl hihető ígéretek ellenére folyamatosan lehetetlenítik el a lányok iskoláztatását, a nők munkavállalását, és oda tartunk, ahol 1996-ban kezdődött a történet: hogy a nők teljesen visszaszorulnak a háztartásba.
A 2001-es első tálib rezsim végén egyetlen nő vagy lány sem volt iskolában, ezzel szemben 1991-ben 230 ezer lány járt suliba, 190 női professzor tanított egyetemen. Most mindez újra a nulla felé konvergál. 30 év alatt most másodszor fordul feje tetejére az afgán társadalom.
2023-ig még lehetséges volt, hogy lányok elhagyják az országot és külföldön tanuljanak, de tavaly a tálib hatóságok lezárták előttük a reptereket.
🤱🏽 A legnehezebb döntés. A fenti gazdasági és politikai helyzet egyenes következménye, hogy ha éhezés fenyeget – vagy mint oly sok esetben, a férfi családfő halála után egy édesanya próbál több gyereket eltartani egy olyan országban, ahol egy egész napi munkáért néha 40 dollárcent (0,4 dollár) jár –, akkor sajnos nem meglepő, hogy sokan egész kegyetlen döntésekre kényszerülnek.
A helyzet az, hogy egyre több kislányt, egyre fiatalabb korban ad el saját családjuk “házasságba”. A hozomány miatt ennek ugyan hagyománya van, ám korábban 16 év volt a korhatár. Most ez beszakadt. Ez alatt tényleg azt kell érteni, hogy 6-10 éves lányokat „házasságba” adnak el 2-4 ezer dollárért, amely lényegében rabszolgaságot jelent a másik családban: folyamatos munka, megfélemlítés és szexuális bántalmazás, visszaélés. Még ha ezt az iszlám is tiltaná.
Ennek járt utána most a Washington Post egy helyi riportja, amelyet a Too Young To Wed civil szervezettel együttműködve készítettek. E szervezet azon dolgozik, hogy lányokat visszaszerezzen ezekből a „házasságokból” és az eredeti család számára mikrohitellel helyi üzleti lehetőség elindítását biztosítsa.
🤷🏻 Mi a következtetés? Alig két és fél évvel a nyugati koalíció kivonulása után brutális társadalmi visszarendeződés zajlik. Nyilván nem ez volt a kivonulás célja, de az egyik súlyos eredménye: Hogyan áll ehhez a helyi többség? Mit tehet a nemzetközi közösség? A tálibokon keresztül nyújtson segélyt? Ettől még mindig sokan tartózkodnak, attól tartva, hogy úgysem éri el célját a szállítmány, és hogy egy illegitim rezsimet támogatnának. (Ezt ráadásul a Hamász által eltérített segélyek ügye most külön kiemeli.) Szinte feloldhatatlan morális dilemma, kézenfekvő jó megoldás nélkül.
Döbbenet, hogy az egész 2001–2021 között tartó szövetséges beavatkozás költsége – kamatokkal és a veteránok egészségbiztosításával együtt – meghaladja a 2 ezer milliárd (!!) dollárt. Ez az EU27-ek 7 éves rendes költségvetésének (MFF) közel kétszerese.
Csendben megjegyezhetjük azt is, hogy ez az irracionalitás igaz Putyin ukrajnai háborújára is: a RAND korábbi becslése és a Financial Times 2023-as őszi adatai alapján alighanem nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy 200 milliárd dollárt elköltött/elvesztett Oroszország ebben a háborúban, és ezek még lehet, hogy szerény becslések. Ha ezt a pénzt 2014 óta ukrán gazdaságfejlesztésre fordították volna…? Kijevtől Moszkváig érhetett volna a szláv Szilícium-völgy.
🇨🇳 Urbánus-népi kasztok Kínában. Még mindig sokszor hallani, hogy a kínai tengerparti városok hogyan épülnek-szépülnek egyik hónapról a másikra, milyen gyors a fejlődés. Csakhogy ennek súlyos emberi ára van, amiről ritkán esik szó. Ez nem más, mint a hukou rendszere, amely a hírhedt olcsó munkaerőt belső migrációval teremtette elő. Csakhogy ezeknek a belső vidékekről érkező munkásoknak évtizedekig nem járt érdemi ellátás a tengerparti nagyvárosokban.
A hukou egy belső kínai útlevél és lakcímnyilvántartás ötvezetének felel meg, amelyet még 1958-ban, többek közt szovjet mintára vezetett be a kínai kommunista rezsim. A célja akkor az volt, hogy a parasztokat a földeken tartsa, tehát csak a lakcímük szerinti helyen maradhattak, és korlátozták a belső munkaerő mobilitását. Így a rendszer alapvetően az agrár-hukout és a városi hukout ismeri. Ez alapján csak a regisztrált lakóhelyen vehetők igénybe az állami szolgáltatások, mint az egészségügyi ellátás (ha van), a család iskoláztatása és hasonlók.
Így tehát évtizedekig a belső migránsok vagy illegálisak voltak (még 2003-ban is felkavarta Kínát egy videó, ahol egy fiatal egyetemistát agyonvernek amiatt a hatóságok, mert nem volt megfelelő hukouja a városi tartózkodáshoz), vagy kaptak ideiglenes városi hukout a földművesek, de azzal nem járt semmilyen közszolgáltatás a városban.
Ebben 1980-tól indult kis lazítás, először a szabadkereskedelmi zónákba mehettek többen, végül az 1980-as évek végére már 230 millió belső-kínai ment a tengerpartra dolgozni a jobb élet – leginkább a nagyobb megtakarítás – reményében, még ha krónikusan kevesebbet is kerestek az agrár-hukousok, mint a helyi városiak. Hiszen nyugdíj nincs, tehát csak megtakarításban lehet gondolkodni (és innen az ingatlanlufi jelentősége, hiszen a kínai középosztály ingatlanba tette a pénzét nyugdíjalapok helyett).
Aki városira cseréli vidéki hukouját, az viszont automatikusan elveszíti a földhöz való tulajdonjogot az eredeti régiójában, tehát a tulajdonjog ebben az értelemben hukouhoz kötött (emlékezzünk csak vissza, a magyar szocializmus is korlátozta az ingatlan-tulajdonjogot).
A hukoureformokat sokszor bejelentették, de nemzeti szinten nincs áttörés. Bár lazítottak az eredeti rendszeren itt-ott, lényegében a mai napig él a hukou-féle belső migrációs szabályozás, és madártávlatból nézve két kasztba bontja fel a városi lakosságot. Erről alig beszélünk, holott körülbelül Kína lakosságának negyedét érinti.
Az eltörlése annyira drága lenne, még ha a belső migráció elvileg dobna is a GDP-n, de a közszolgáltatások igénybevétele a jelenlegi sejtések szerint negatívba tolná a számlát.
A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon vetítik pár nap múlva a Hans Blix svéd diplomatáról szóló filmet: Blix kalandos élete maga a példa arra, hogy néha az okos diplomácia békét teremt, és persze az is tanulságos, hogy kiknek az útjába áll ez. Kiváló betekintés a diplomácia titkos világába: trailer itt. |
🚨 Kivégzéspopulizmus. Végül kalandozzunk el az USA-ba. Sokat foglalkozott a sajtó az Obamacare helyzetével, hogy az amerikai egészségügy mennyire gyenge az európai államok többségéhez képest; és már derékig járunk a Trump-szavazók pszichológiai elemzéseiben, miközben a fél ország Bident látja nemzetbiztonsági kockázatnak. Az ország hangulatváltozását sajnálatosan kézzelfoghatóan a halálbüntetések helyzete mutatja tisztán. Bazelon professzor, a San Francisco-i Egyetem tanára írt egy kiváló összefoglalót.
Míg a kilencvenes években kb. évi 300 kivégzés volt (és mindig Texas vezetett toronymagasan), addig 2021-ben 11. Ez 2023-ra megduplázódott, ami még nem összemérhető a korábbiakkal, viszont azt egyértelműen mutatja, hogy megfordult a trend, és újra a halálbüntetés-pártolással lehet politikai tábort építeni.
Dél-Karolina újraindítaná a kivégzéseket, Alabama új módszert fejleszt, Utah éppen a kivégzőosztagot hagyta jóvá, DeSantis tavaly 6 kivégzést írt alá Floridában, szemben az előző ciklusa alatt történt összesen két ilyen esettel.
Több állam vádhatósága elindult abba az irányba, hogy a gyerekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetőit ki lehessen végezni: ez egy korábbi legfelsőbb bírósági precedenssel ugyan szembemegy, de az új konzervatív LB könnyen lehet, hogy beveszi ezt a kanyart.
2023-ban az LB egyébként 26-ból 25 esetben elutasította a kivégzettek meghallgatási kérvényeit. Miközben azt gondolnánk, hogy mostanra már az USA-ban is csak egyértelmű esetekre korlátozódik a halálbüntetés, ez közel sincs így: lefizetett tanú, furcsa tudományos vélemények kísérik a vád útjait.
Korábban azért is leállt a halálos ítéletek végrehajtása, mert a szükséges egyik alapanyagot nem lehetett beszerezni a méreginjekcióhoz. Más anyagokkal pedig elég csúnya lett a kísérletezés.
A 18 év alattiak kivégzését egy 2005-ös LB döntés szövetségi szinten megállította, de most folyik egy releváns ügy, amelyben az elkövetéskor épp 18 éves fiút Biden szövetségi ügyészei szeretnék halálra ítélni, miközben több állam már 21 évig terjesztette ki a korhatárt.
Picit fellélegeznél? Hallgasd meg az eddigi Feledy Podcastokat a szlovák választáson történt dezinformációs műveletekről, a NATO katona-egészségügyi titkairól Budapesten és Litkai Gergellyel az éghajlatváltozás valódi tétjeiről. |
🤦🏻♂️ Repetitio est mater studiorum. A szekértáborok megerősítését és bővítését szolgáló narratívák leszivárognak a hétköznapokba, hosszú távon hatnak, végső soron kőkeményen befolyásolnak emberéleteket, legyen szó a fenti példákról, migrációról, kiközösítésről, gyűlöletről vagy más, a haragra építő kampányokról. Bár ezt a leckét sokszor átvette már az emberiség, valahogy mindig visszalépünk erre a mezőre.
🇸🇰 Szlovákia új hétköznapjai. Így nézve máshogy értékelhetjük, hogy a Fico-kormány igazságügyi és nyomozati szervek közti rombolását az Európai Parlament 496 szavazattal ítélte el: ez a reform a szlovákiai polgárok hétköznapjairól fog szólni, lehet nem ma, de holnaptól biztosan meglesz a hatása, leszivárog, és ez vezetett anno oda, hogy normálisnak tűnhetett az előző Fico-ciklus végére, hogy egy oligarcha “asszisztense” elrendelte egy újságíró kivégzését. A hatalommal rendelkező egyének befolyásolják a struktúrákat, és a struktúrák meghatározzák a mozgásteret a többiek számára.
Fico kapcsán a per el se indulhatott a vádemelés után, mivel mentelmi jogát még az ellenzékinek tűnő parlament sem függesztette fel, mutatva, milyen hosszúak a csápok a politikai elit tagjai közt.
Éppen most készül Fico kinevezni a szlovák hírszerzés fejének a Kuciak-ügy során rendőrfőnökösködő Gaspart, akire első körben terhelő vallomások érkeztek, ám érdekes módon ezek megváltoztak a későbbiekben. Netflixet meghazudtoló teljes történet itt a VSquare-től.
🇷🇺 Sima fagyhalál. Oroszországról még muszáj két sort írnom, ha ez a mai hírlevél a nagypolitika hétköznapi hatásairól szól. Bár hozzánk is elértek sporadikusan hírek arról, hogy oroszok megfagytak a saját lakásaikban, Jaanika Merilo információi szerint a vidéki orosz infrastruktúra kb. 40%-a azonnali cserére szorul, viszont se szakmunkás nincs elég (fronton vannak, elmentek), se pénz nincs rá (még csökkentették is a költségvetési sort a védelmi kiadások növekedése miatt!), és eszköz se (hiszen a szankciók az ilyen típusú felszerelések egy részét épp érintik).
Ilyen életkörülmények közepette nem csoda, hogy az alkoholizmus növekedése 20 éves csúcsot dönt. Családok százezrei várják férfitagjaikat haza.
A tojásfogyasztás megugrása pedig egyértelműen azt jelzi, hogy már nincs a vidéki oroszoknak pénze húsra. Fogynak a tartalékok. Talán egyszer a türelem is fogyni kezd.
Vissza a jövőbe. Következő héten top-down tekintünk körbe. Davosról hagyom ülepedni a híreket, a rekordméretű kínai delegáció mellett nekünk egyébként még az volt érdekes, hogy Ursula von der Leyen a beszédében külön megjegyezte, hogyha a magyar ellenállás tart, akkor van 26-os megoldás az ukrán támogatásra. Többet fogunk tudni Nikki Haley és Trump küzdelméről, Trump esetleges alelnök-jelöltjeiről, és az EP-választási kampányt is elkezdjük boncolni.
Addig nézd meg a hétfő esti Partizán videót Tálas Péterrel, Kiss Csabával, Melegh Attilával és velem, amint Gulyás Marci végigvezet minket egy remek vitán arról, hogy lesz-e még több háború.
Comments