top of page

Vége a közösségi média vadnyugati korszakának? | Partizán Hírlevél

Annak, hogy már lassan másfél évtizede a kikezdhetetlennek tűnő Orbán-rendszerben élünk, van egy olyan járulékos - ha úgy tetszik: ismeretelméleti - költsége, hogy a nagy globális viták, konfliktusok is az Orbán vs. nem-Orbán prizmáján keresztül csapódnak le a magyar nyilvánosságban. Ami sok esetben lehetetlenné teszi a nagyvilág árnyalt megértését, félreértésekhez, ostobaságokhoz vezet.

A közösségi média szabályozása pont egy ilyen kérdés: miközben globálisan ez egy komoly ügy, itthon kimerül az azon való göcögésen / örömködésen, hogy a Facebook vagy a Youtube épp melyik idióta fideszest és/vagy szélsőjobbost tiltotta le. Erre még rájön a kelet-európai rendszerváltás ideológiai reflexe, hogy ti. a magáncégeknek mindig igazuk van, és nehogy már az állam elkezdjen beleszólni a dolgukba.

Ebben a fénytörésben teljesen értelmezhetetlenek azok az viták, amelyek a közösségi média demokratikus társadalmakra gyakorolt káros hatásait taglalják és gyógymódot keresnek rájuk. Ad absurdum, ebben a keretben az is kibeszélhetetlen, hogy a Facebookon elköltött fideszes milliárdok káros társadalmi hatásainak okait inkább Mark Zuckerbergen, nem pedig Orbán Viktoron érdemes számon kérni. Ugyanis a rendszert, amelyben a pénzed mennyisége egyenlő a szólasszabadságod mértékével, nem a Karmelitában, hanem a Szilícium-völgyben alkották meg, a magyar kormánypárt csak élvezi „áldásos” hozadékait.

  • Az Orbán-rögeszme így gyakorlatilag megöli, hogy a magyar társadalom Fideszen kívüli többsége rendelkezzen fogalmakkal, elméletekkel, történetekkel, amivel saját helyzetét meg tudja érteni, a megértésre építve pedig megváltoztatni.

Ez utóbbi is megérne legalább egy misét, de most nem erről akartam írni, hanem arról, hogy augusztus 25-én, vagyis múlt pénteken életbe lépett az EU legfrissebb szabályozási kerete, amely a legalább 45 millió aktív uniós felhasználóval rendelkező „nagyon nagy online platformokkal” szemben támaszt egy sor új elvárást. Az első körben kijelölt 19 darab óriásplatform - angol rövidítés szerint VLOP (very large online platform) - között megtaláljuk a Facebookot, Instagramot, a Google több szolgáltatását, a TikTokot, az Amazont, az Apple Store-t, az AliExpresst, a X-et (leánykori nevén: Twitter), de olyan európai gigászokat is, mint a szálláshely-közvetítő Booking.com és a német ruhászati webshop, a Zalando.

A tavaly elfogadott DSA, Digital Services Act (Digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) teremtette meg a jogalapot arra, hogy az Európai Bizottság keményebb kézzel foghassa ezeket a platformokat, és a területér felelős Thierry Breton, a belső piacokért felelős biztos mozgásai arra engednek következtetni, hogy ő bizony élni is szeretne az új jogosítványoknak. Ha a nagy techcégek nem alkalmazzák az előírásokat, a Bizottság akár éves globális jövedelmük 6 százalékát kitevő bírságot is kiszabhat.

A DSA által a VLOP-okkal szemben támasztott új elvárások közt sok olyan is van, amelyeket amúgy a magyar jobboldal is megfogalmazott az elmúlt években. Az óriásplatformoknak ezentúl például nagyon következetesen kell alkalmazniuk a közösségi irányelveket, nem korlátozhatnak vagy tilthatnak le senkit komoly indoklás és érdemi fellebbezési lehetőség nélkül. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy automatikus algoritmusok, minimális indoklással, sokszor önkényes összevisszasággal, emberi felülvizsgálat és egyértelmű fellebbezési procedúrák nélkül próbáltak „rendet tartani” a platformok.

Ennél is érdekes az a követelmény, amely értelmében az egyes platformoknak egyértelművé kell tenniük a felhasználók felé milyen algoritmikus elvek és milyen személyes adatok felhasználásával ajánlanak nekik tartalmakat és hirdetéseket. A felhasználóknak pedig lehetőséget kell kapniuk arra, hogy a személyes adataikat felhasználó ajánlórendszereket kikapcsolják. Kiskorúak esetén egyenesen tilos lesz az ilyen „profilozásra” támaszkodó ajánlórendszer.


Ez ugyanis arra alapszik, hogy legintimebb jellemzőinkből, adatainkból és online tevékenységeinkből, illetve a figyelmünkből kreál magántulajdont (a platformcégek magántulajdonát), majd árucikként kezelve azokat komoly profitokat realizál. Persze, ha kikapcsoljuk ezeket az ajánlórendszereket, azzal valószínűleg kevésbé személyreszabott reklámokat és tartalmakat fogunk kapni. De érdemes kipróbálni, hogy tényleg annyival rosszabb vagy kényelmetlenebb egy ilyen hiperperszonalizált buborékon kívül élni, mint amennyire a közösségi média főideológusai állítják.

A DSA emellett azt is megköveteli, hogy az óriásplatformok betekintést adjanak az algoritmusaik működésébe a hatóságoknak és kutatóknak is. Utóbbi kiemelten fontos: társadalomtudósok mindezidáig gyakorlatilag csak a sötétben tapogatóztak, amikor social média társadalmi hatásait próbálták feltérképezni. Márpedig van feltérképezni való. Ahogy Frances Haugen, a Facebook egyik korábbi alkalmazottja az amerikai szenátus előtt eskü alatt vallotta, „a Facebook többször is megtévesztette a nyilvánosságot arról, hogy mit tártak fel saját kutatásai a gyerekek biztonságáról, a mesterségesintelligencia-rendszerei hatékonyságáról, a megosztó és szélsőséges üzenetek terjesztésében betöltött szerepéről.” Majd hozzátette: “A Facebooknál töltött idő alatt rájöttem: a Facebookon kívül senki nem tudja, hogy valójában mi történik a Facebookon belül. A cég szándékosan hallgat el kulcsfontosságú információkat a nyilvánosság, az amerikai kormány, és a világ más kormányai elől.”

Kétség nem fér hozzá, hogy amit az Európai Unió most csinál, az egy jó irányba tett lépés. Persze, mint mindig, a puding próbája most is az evés, és a korábbi évek tapasztalatai rengeteg okot adnak a szkepticizmusra. Mind a brüsszeli fellépés következetességét, mind az ilyen típusú techszabályozások hatékonyságát illetően.

De közben az is jól látszik, hogy ezen a területen globálisan is abba az irányba mutatnak a dolgokok, amelybe úttörőként az EU is mozdul.

  • Még néhány lépés hiányzik ahhoz, hogy magabiztossággal jelenthessük ki: a közösségi média „vadnyugati” időszakának a vége elkezdődött.

A néhány lépés közül az egyik az lenne, ha a hatóságok elkezdenék feldarabolni ezeket a techóriásokat - erre az amerikai versenyhatóság és igazságszolgáltatás részéről is egyre nagyobb hajlandóság mutatkozik és az Európai Bizottság is megkapta az ehhez szükséges hatásköröket a DSA édestestvérének, a Digitális piacokról szóló jogszabálynak (Digital Markets Act, DMA) köszönhetően.

Innen a Tisza-partról nézve a egyik nagy kérdés, hogy például a közösségi médiára aranykorára optimalizált kormánypárti és ellenzéki politika milyen gyorsasággal képes felismerni a megváltozott paramétereket és alkalmazkodni hozzájuk.


30 megtekintés1 hozzászólás

Friss bejegyzések

Magyar Péter és a médiapolitizálás csapdája

Valószínűleg nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Magyar Péter berobbanásához hasonlót még nem láttunk a magyar politikai nyilvánosság történetében. Hasonló természetű érdeklődést persze korábban is tapa

Jakab Péter öt meglepő állítása | Partizán Hírlevél

Életút-interjúra jött a Partizánba Jakab Péter. A Nép Pártján elnöke még jobbikos politikusként többször visszautasította a meghívásunkat, az előválasztás előtt sem jött el vitázni, most tehát bőven v

1 Comment

Rated 0 out of 5 stars.
No ratings yet

Add a rating
Rated 4 out of 5 stars.

Amikor az estéim eltöltésének egy érdekes módját kerestem, rábukkantam a https://weissbethu.com/ oldalra. Ez az online platform jól kiszolgál minket Magyarországon, változatos játékválasztékot kínál. Az oldalon minden egyes játék úgy van kialakítva, hogy többet nyújtson a nyerési esélynél - az élményről, a kikapcsolódásról és a játék öröméről szól. Ez lett a kedvenc esti rituálém, tökéletes kikapcsolódási lehetőséget kínálva.

Like
bottom of page