Érettségi feladat lehetne, hogy helyes-e a következő egyenlet: G8 - RU = G7, vagyis a G8-ból újra G7 lett Oroszország kirúgásával a Krím annexiója után. A Hetek hirosimai találkozója sok-sok érzékeny pontra világított rá, most ezekről dobbantunk és ugrunk fejest a nemzetközi vizekbe.
🇺🇦Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az orosz agresszió óta először vett részt távoli csúcstalálkozókon.
A hét közepén az Arab Liga találkozójára ugrott be, ám ez az ankét nem csak miatta volt érdekes: a szaúdi szervezők évtizedes mellőzése után újra meghívták Bassár el-Aszad szíriai diktátort. Aszad 2011 és 2020 között orosz és iráni segítséggel próbálta elpusztítani szaúdi, török és nyugati támogatással harcoló ellenzékét, amely a 2020-as tűzszünet óta az ország északi és keleti csücskében még mindig jelentős területeket birtokol.
A második állomás a hét nagy fejlett gazdaság, a G7 (Egyesült Államok, Japán, Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Kanada) hirosimai csúcstalálkozója volt, ahova a japán szervezők Ausztrália, Brazília, India, Indonézia, Dél-Korea, Vietnám, valamint az Afrikai Uniót képviselő Comore-szigeteket, illetve a Cook Szigetek képviselőit is meghívták.
A G7-csúcstalálkozó Ukrajnát illetően a szokásos nyugati támogató nyilatkozatokon túl az F16-osok átadásának elvi engedélyezését hozta. Az ukrán elnök leült India miniszterelnökével, Narendra Modival, de a béketábor oszlopos tagja, Lula brazil elnök hiába várta Zelenszkijt. Eközben Kijevben a legfelsőbb bíróság vezetőjét vitték el bilincsben és 2,7 millió dollárral a zsebében…
A Georgetown Egyetemen pedig kiverte a biztosítékot, hogy Navalnij – a Putyin által börtönbe dugott és mérgezési kísérletet is túlélt egyik utolsó orosz ellenzéki – lánya tartja az egyik beszédet az évzárón. A kritikusok szerint Navalnij, bár Putyin-ellenes, mégis nacionalista orosz húrokat penget és messze nem egy nyugatos vonalról érkezik.
🇨🇳Célpontban Kína és a „globális Dél”. A G7-csúcs Ukrajna mellett sokkal inkább Kínáról, és a Kínával kapcsolatos transzatlanti nézetkülönbségek áthidalásáról szólt.
Az amerikai kormány az utóbbi bő egy évben újult erővel próbálkozik Kína gazdasági és technológiai elszigetelésével. Ezzel szemben Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár, illetve Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt hangoztatja, hogy a Kínáról való gazdasági leválás nem reális, még ha a kínai gazdasági függőségek csökkentése stratégiailag fontos is.
A G7-en elfogadott verzió az európai változathoz áll közelebb, a csúcs zárónyilatkozata szerint a kínai ellátási láncoktól való függés és az ezzel járó kínai gazdasági zsarolópotenciál jelentette kockázatok csökkentése nemzeti érdek, de a G7 nem akar gazdasági elzárkózást és „Kína fejlődésének akadályozása” sem cél.
A G7-nyilatkozat ugyanakkor az amerikai külpolitika kedvenc bírálatait is elővette: Oroszország visszafogására szólította fel Kínát, a tajvani kérdés békés rendezését sürgette, megkérdőjelezte Peking területi követeléseit a Dél-kínai-tengeren, és közölte, mindenkinek jobb lenne, ha Kína felelős hatalomként viselkedne.
A valódi manőver. A meghívottak sokszínűsége a csúcs másik célját is jelzi: a G7 tagjai Kína felemelkedése és az ukrajnai orosz agresszió langyos nemzetközi elítése fényében elkezdtek ráébredni, hogy nemzetközi politikai érdekeik és elképzeléseik érvényesítéséhez a jövőben kénytelenek lesznek valamivel egyenlőbb partnerként kezelni a nem nyugati és nem fejlett országokat, nevezzük őket akár „globális délnek”, „fejlődő világnak”, esetleg „feltörekvő gazdaságoknak”. Már csak azért is, mert 1975 óta pont a felére, immár alig 30%-ra csökkent a G7 országok globális GDP aránya.
A GDP alakulása 2020-2022 közt a G7 tagországokban: az USA toronymagasan vezet. Hol marad az EU sebességváltása?
🥘 Terített asztal. A csúcson persze a fontosabb dolgok is terítékre kerültek: a japán sajtó nagy figyelmet fordított rá, hogy vajon Joe Biden amerikai elnök hosszabb időt tölt-e a hirosimai atomrobbantásról megemlékező békemúzeumban, mint a japánok szerint túl hamar végző Barack Obama 2016-ban; és a rendező város másik nevezetességét, az okonomijaki nevű, tojás- és lisztalapú, leginkább sós palacsintára hajazó, bár annál jóval gazdagabb ételt pedig a G7 országok konyhájával házasították, így például a németek káposztás, míg a kanadaiak juharszirupos verziót kaptak.
Egy percben e gasztrovonalról.
A birodalom visszavág. Kína természetesen elítélte a G7-et, amely a pekingi külügy szerint „akadályozza a világbékét, aláássa a regionális stabilitást és gátolja más országok fejlődését”.
Hszi Csin-ping pártfőtitkár Hszianban nagy csinnadrattával fogadta az öt közép-ázsiai volt szovjet köztársaság vezetőjét, akiknek szokásához híven infrastrukturális beruházásokat, illetve biztonsági igényeikhez méltó kínai támogatást ígért. Moszkva pisloghat.
Megszületett Kína első chipipari ellenlépése is: a kínai hatóságok vasárnap közölték, hogy a Micron nevű amerikai chipgyártó megbukott a nemzetbiztonsági átvizsgálásukon, ezért arra szólították fel a kritikus információs infrastruktúrát üzemeltető entitásokat, hogy ne vásároljanak a Microntól. A Micron egyébként pár nappal korábban jelentette be, hogy a diverzifikáció jegyében 3,6 milliárd dolláros beruházással Japánban létesít új gyárat, jelentős állami támogatás mellett.
A külföldi cégek átvizsgálását az állambiztonság veteránjára, Csen Ji-hszinre bízták, aki elkezdte razziákkal megrendszabályozni az amerikai cégek helyi érdekeltségeit.
Se út, se övezet. Az „Egy övezet egy út” nevű kezdeményezés (angol rövidítéssel BRI) sose volt szimpatikus Giorgia Meloninak, így a múlt héten jelezte, hogy Olaszországot kivonná a 2019-ben az Öt Csillag párt kormányzása idején által aláírt egyezményből.
A BRI kapcsán a kínai hitelezés egyre több hullámot ver, mivel a pekingi kommunisták egyben kegyetlen kapitalisták: nem engednek el tartozást. Kenyában azért nem fizettek közalkalmazotti béreket a múlt hónapban, mert az adósságszolgálat elvitte az államkasszát, míg Pakisztánban nincs pénz az áramszolgáltatásra, így a ruhaipar gépei állnak és milliók maradnak munka nélkül – hogy a pénz csoroghasson Pekingbe.
Ahogy az orosz szankciók kapcsán, úgy a kínai befektetések terén is a valódi kockázatot a piac árazza be, és úgy tűnik, hogy a legnagyobb amerikai bankok egyre óvatosabbak ezzel, tehát elkezdték a kínai kitettségük csökkentését. Ennek oka lehet, hogy a belső hitelezés egy jó része nem hivatalos, ott is trükköznek, a Goldman Sachs most 23 ezer millió dollárra (!!) becsülte a teljes belső kormányzati adósságot. Milliós nagyvárosok is küzdenek az eladósodással.
🇸🇰 In dubio pro reo. Szlovákiában Ódor Lajost meglepte az államháztartás helyzete és hogy az uniós RRF pénzek lehívásának feltételei nem állnak túl fényesen. Még súlyosabb, hogy a múlt héten Kocnert, Fico házi oligarcháját felmentette a bíróság a Kuciak-gyilkosság perében, miközben az operatív embereket elítélték. A „bizonyíték hiánya” fordulatot jogilag órákig lehetne elemezni, de az is tény, hogy Kocner lefoglalt telefonja – többek közt – elég volt ahhoz, hogy a társait elítéljék…
Az őszi szlovákiai parlamenti választás kapcsán pedig kezdik a nyugati fővárosokban is beárazni egy Fico-visszatérés kockázatát. A Le Monde közölt hosszú anyagot arról, hogy a nacionalista-oroszpárti Fico hogyan erősítheti Orbán pozícióit.
🇭🇺 Konzervatív pókháló. A Foreign Policy arról értekezett, hogy a magyar kormányközeli alapítványok és az általuk meghívott konzervatív amerikai megmondóemberek hogyan építik a nemzetközi hálózatukat. Az egyik aktív hazai név, Rod Dreher szerint éppen azokra az időkre szól a „eep state” kiépítése, ha egyszer már a Fidesz nem lesz hatalmon. (Más kérdés, hogy Trump épp a „mély állam” ellen küzdött elvileg.)
Az Unió újabb szankcióit blokkolják a magyarok, megy az alkudozás, hogy kit ne szankcionáljunk. Érdekes és feltárásra váró terület, hogy az OTP vajon okkal került-e az ukrán feketelistára (Kijev hosszú listát írt azokról az európai cégekről, amelyek szerintük üzletelnek az oroszokkal), illetve hogy a 11. szankciós csomag miképpen fog alakulni.
Az osztrákok eközben kiakadtak azon, hogy a nem magyar állampolgárságú embercsempészeket elengedte a magyar büntetés-végrehajtás. És általában nem saját országaikba térnek vissza, hanem nyugatra szöknek. A magyar nagykövet magyarázhatja majd a döntést Bécsben.
Embercsempész elfogása
🇺🇲 Mulder és Scully?! Nyilvános a Durham-jelentés, aminek legfőbb tanulsága az, hogy az FBI voltaképpen nem rendelkezett bizonyítékokkal, amikor megkezdte a 2016-os elnökválasztás feltételezett befolyásolásának kivizsgálását.
Az FBI „Crossfire Hurricane” vizsgálata arra irányult, hogy Donald Trump stábjának tagjai valóban együttműködtek-e orosz szereplőkkel a választás befolyásolása érdekében. Trump a vizsgálatot ellene irányuló boszorkányüldözésnek nevezte.
A 306 oldalas jelentés „súlyosan hibás” vizsgálatnak ítéli az FBI tevékenységét, mivel annak során figyelmen kívül hagyták vagy racionalizálták azokat a bizonyítékokat, amelyek nem támasztották alá Trump és csapata felelősségét.
Az FBI-ra rájár a rúd mostanában: egy bírósági dokumentumból kiderült, hogy a nyomozóiroda több mint 278 ezer alkalommal élt vissza egy digitális megfigyelési eszközzel, hogy információt gyűjtsön.
🎓 Joe Biden szerint jelenleg a legnagyobb terrorfenyegetést a fehér felsőbbrendűség jelenti. Az elnök mindezt a Howard University, egy tradicionálisan fekete amerikai egyetem diplomaátadóján mondta el, és kampányüzenetnek szánhatta, mivel támogatottsága a fekete amerikai felnőttek körében mostanra már 60% alá esett, pedig elnöksége kezdetén még 90% körül mozgott. 💰 X-day felé robogunk. Nem közelednek a republikánus és demokrata álláspontok az adósságplafon kapcsán, pedig a fizetésképtelenség elkerülésére vészesen fogy az idő. Mutatja a feszültséget, hogy Biden megrövidítette ázsiai körútját is: az elnök lemondta a Quad, azaz az USA, Ausztrália, India és Japán vezetőinek aktuális találkozóját és pápua-új-guineai látogatását, amelyek egyébként mind fontosak lennének a Kínával szembeni amerikai üzengetésben.