Sziasztok! Múlt kedden, amikor az előző hírlevél elkészült, úgy tűnt, ezen a héten végre ránézhetünk az amerikai előválasztás finomságaira, mert jut rá kis szélcsendes idő a lengyel választás előtt. Erre szerdára – először az amerikai demokrácia történetében – megbuktatták az alsóház elnökét, a republikánus McCarthyt. Ha ez nem lett volna elég, szombat hajnalban – Vlagyimir Putyin születésnapján! – kitört a háború a Hamász és Izrael között. Így mégse az USA politikai finomságaira kanyarodunk rá, hanem a nagy képet nézzük meg.
Négy konfliktus Európa határán
🌐 A magát hadi kiadások szintjén a pacifista táborba lefokozó Európa immár négy fegyveres konfliktussal néz szembe a határain: az Ukrajna elleni orosz agresszió, a Koszovó és Szerbia közötti helyzet (ahova most érkeztek további brit békefenntartók), az azeri–örmény háború, és végül Izrael és a palesztin fegyveresek ütközete. Ehhez elég hozzáadni a legutóbbi levélben részletezett észak-afrikai migrációs helyzetet, illetve a militarizálódó nyílt tengeri jelenlétet (tengeri kábelek és vezetékek őrzése, kikötők, kereskedelmi útvonalak lezárásával való fenyegetés), és tényleg úgy fest, hogy a kontinensünk földrajzi határai minden irányból nyomás alatt állnak. 🔀 Többfrontos feszülés. Az orosz–ukrán katonai fronton Moszkva másfél éve azzal igyekszik növelni az esélyeit, hogy más területeken köti le a nyugati erőforrásokat. Erről szólt a fekete-tengeri gabonadiplomácia, amely során afrikai országokat próbáltak szembefordítani Európával, mondván, hogy az EU (és nem a háború) hibája, hogy nem zajlik az export. Erről szól az olajár-manipuláció, amikor épp összejön, most az amerikai választásokra készülnek ezt feltornázni, ha az OPEC+ is úgy akarja. A közép-amerikai Nicaragua egy másik ékes példája az orosz ellensúlyozásnak, ahol az új diktátort Moszkva támogatja 2016 óta, és kapott is katonai elérést többek között az ország kikötőihez is. Az űrverseny, a dízelexport-leállítás, a műtrágya-diplomácia vagy éppen a balkáni feszültségkeltés után még hosszú a sor. A következő napok kérdése, hogy a közel-keleti konfliktusban kik álltak valójában a kanócnál.
🇷🇺 Sok spájz, néhány orosz. A szombat hajnalban a Gázai-övezetből Izraellel szemben elindított rajtaütés egész biztosan jól jön Moszkvának. Félreértés ne essék, nem szeretnék a hidegháborús hibába esni és mindenütt orosz ügynököket látni. A világ eseményei zajlanak maguktól, néha csak egy kis olajozás érkezik a nagyhatalmaktól, egy-egy vezető felkarolása, anyagi vagy logisztikai támogatás, bátorítás.
Egyelőre nem kerültek elő bizonyítékok azzal kapcsolatban sem, hogy a szub-szaharai országokban bekövetkezett puccs-sorozatban közvetlen orosz kéz lett volna, az viszont biztos, hogy a kontextus előkészítésében részt vettek: a Wagner-csoport által tovább szított társadalmi feszültség és erőszak, illetve a hadurak támogatása vagy az adott ellentéteket azonnali kihasználása mindezt csak fokozták.
Hogy megint lecsapnak a lehetőségre, az abból látszik, hogy Mahmúd Abbász palesztin elnök Ciszjordániából máris bejelentette, hogy Moszkvába készül Putyinnal tárgyalni a béketeremtés lehetőségéről, bár ebben az USA szerinte nem érdekelt – előlegezte meg gyorsan a várható narratívát a 88 éves vezető. Lavrov is már előkészítette, amit a következő hetekben hallani fogunk: Moszkva a békén dolgozik, bezzeg az USA; illetve az izraeli határok újbóli felemlegetése kapcsán majd el lehet maszatolni az ukrán-orosz határkérdést is. Már vasárnap megjárta Oroszországot az Arab Liga egyiptomi főtitkára.
🇮🇷 Háttérhatalmak. Annyit biztosan tudunk, hogy a nyomorúságos gázai körülmények közt nem lehetne külső segítség nélkül ekkora rakétatámadást, ilyen jól szervezett manővert indítani. Nem szabad lebecsülni a Hamász évtizedes tapasztalatait, de egy csempészalagutakkal ellátott, tengerpartra szorult területről van szó, amelybe az áram, az üzemanyag és minden modern eszköz Izraelen keresztül fut be. A vizet, áramot le is zárták, élelmiszert és benzint se engednek be, teljes az ostrom.
A Wall Street Journal értesülése szerint az iráni hatalom egyik legfontosabb szervezetével, a Quds-erőkkel tartott kéthetente találkozót a Hamász és a Hezbollah immár egy éve. Ezen nemcsak a sok nemzet által terroristának bélyegzett szervezetek vezetői bukkantak fel, de legalább két alkalommal az iráni külügyminiszter is. Maga a művelet két éve állhatott előkészítés alatt. Hamász-vezető is fordult meg Moszkvában.
Irán és Oroszország az Ukrajna elleni háború óta kényszerpartnerek lettek, bár geopolitikai érdekeik néhol versenyeznek, a közös ellenség – a nyugat – egy táborba terelte őket. Iráni drónok, vasúti összekötés, új atomerőmű, és állítólag az ukrán hadszíntéren megszerzett nyugati fegyverek tanulmányozása és másolása is szerepel a közös menün.
Végül, mivel az ukrajnai fegyverszállítások állítólag az Izraelbe érkező amerikai transzfer mennyiségét is érintették, így egy fellángoló közel-keleti konfliktus közvetlen hatást gyakorolhat az ukránokra is. Ez a hardware terén is így van, illetve most a Kongresszusnál is kérdés, hogy mennyire veszi át Ukrajna helyét Izrael a „leginkább megtámogatandó nemzet” pozícióban.
🇮🇱 Az izraeli baj nem kicsi. Ilyen mértékű polgári áldozatot az államalapítás véres éve óta nem szedett konfliktus a határokon belül. Csak a gázai fal mellett tartott zenei fesztivál helyszínén találtak eddig 260 holttestet, az izraeli veszteségek várhatón jóval 1000 fő fölé emelkednek, mivel számos eltűnt, túszul ejtett, vagy „biztonsági szobára” rágyújtott házban ragadt személlyel kell számolni.
Hogy az izraeli hírszerzés hogyan nézte ezt be ennyire, arról később tankönyvi fejezetek fognak szólni. Egyelőre annyit sejtünk, hogy 2021 óta a Hamász tudatosan rájátszott arra, hogy a gazdasági kiegyezés miatt (gázai palesztinok izraeli munkavállalása) nem akar háborút. Ez úgy látszik, hogy tényleg sikeresen bealtatta az izraeli reflexeket. Ráadásul a beszámolók szerint nagyon szűk körben zajlott a valódi tervezés, a gyakorlatozó milicisták, helyi vezetők sem tudták, hogy mi a valódi terv.
A kb. 3000 kilőtt rakéta elegendő volt arra, hogy túlterheljék az izraeli légvédelmet, és eközben motoros siklóernyőkkel átdobtak elegendő fegyverest, hogy a gázai határon álló izraeli falat megostromolják, négy erődöt is elfoglalva, 30 kilométer mélyen benyomulva az izraeli területre, egyes helyeken 48 óránál is tovább tartva magukat. A 140.000 tonna acélt és betont tartalmazó falat 29 ponton törték át. Buldózerekkel nagyobbították meg a falon ütött réseket, és gyors motoros rajtaütésekkel folytatták a terrort, amely során nemi erőszaktól a gyerekek elrablásáig, helyben történő kivégzésekig mindenféle kegyetlenségek előkerültek már az elmúlt 24 órában.
A várható gázai szárazföldi művelet nem lesz könnyű: 30 ezerre teszik a Hamász fanatikus harcosainak számát, de a 2 milliós lakosság sem lesz barátságos, és egyelőre nem látni, hogy Egyiptom megnyitná a kapuit előttük. Sőt, mivel találat érte az egyetlen határátkelőt, az egyiptomiak lezárták azt.
Elindult a hacktivizmus: a politikailag motivált hackerek a palesztin oldalon jelentek meg először, a Jerusalem Post oldala sokáig elérhetetlen volt, illetve a rakétavédelmi lakossági appot is támadás érte, sok egyéb mellett. Az Anonymus Sudan, a Ghost of Palestine vállalták ezeket. 58 ismert csoportból tíz áll Izrael mellett jelenleg.
A Gázai övezet
⚖️ Felelős lesz? A Haaretz szerkesztőségi véleménye szerint – ők régóta balról kritizálják Netanjáhút (gyakran csak „Bibit”) – az Izraelt sújtó katasztrófa egy ember felelőssége, és az Bibi. Egységkormány állt fel, több százezer tartalékost hívhatnak be. Gáza eddig se volt vidám hely, de most tényleg földi pokol lesz. Hogy a konfliktus későbbi szakaszában miként küzd meg a politikai következményekkel a hirtelen egységes módra váltó izraeli politikai elit, az óriási tétet jelent majd, hiszen ezelőtt Netanjáhú igazságügyi reformjai feszítették szét a demokratikus kereteket és nem kis részben épp a nemzetbiztonsági intézményeket, mivel tartalékosok és más vezetők is tiltakoztak a reform ellen.
Az első jom kippuri háború meglepetését kivizsgáló jelentésbe bukott meg annak idején Golda Meir kormánya.
Netanjáhú válságtanácskozáson. Az arckifejezések magukért beszélnek.
🇸🇦 The big picture. Az USA számára kulcsfontosságú, hogy az Ábrahám-egyezménnyel útjára indított izraeli-arab megbékélés ne álljon le. Az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó és Szudán által aláírt kiegyezést követően már Szaúd-Arábiával is elindult az egyeztetés. Ez lehetett az a pont, ami Teherán számára is kockázatossá vált: ha egy Rijád–Tel-Aviv tengely kiépül, az nagyban veszélyeztetné az iráni (és egyébként orosz, ill. kínai) térségbeli befolyást. Ez ellen a mostani akció kifejezetten hatékony, ha véglegesen aláásni nem is tudja, késleltetni biztosan.
Ez pedig nem kis részben már a régió tengeri átjáróiról szól: a Hormuzi-szorosról, Szuezről (Egyiptommal békeszerződése van Izraelnek) és a Dzsibuti előtti szorosról, amely a Vörös-tengerhez ad hozzáférést: ha az amerikai koalícióépítés sikeres, ezeknél mind nyugati dominancia következhet, ami Irán régi rémálma.
Amikor a pozíció sem segít
🇺🇲 A múlt héten több olyan eset is volt, amikor önmagában a hatalmi pozíció nem jelentett segítséget. Ahogy az izraeli kormányfőnek, úgy az amerikai házelnöknek sem adott könnyebbséget. Kevin McCarthyval pontosan az történt, amit múlt héten már jeleztem: a kormányzat leállását elkerülendő hajlandó volt az ideiglenes költségvetési megállapodásban a demokratákkal is összeállni, mivel a saját szélsőjobbos szárnya ezt következetesen elutasította. Így lett meg – mindössze pár órával a határidő előtt – az a többség, amely az amerikai kormány fizetésképtelenségének elkerüléséhez szükséges volt.
Csakhogy a felháborodott radikális republikánus csoport egy tagja, Matt Gaetz beváltotta fenyegetését, és benyújtotta a házelnök leváltásáról szóló indítványt a képviselőház plénumára.
A demokraták pedig nem fizették vissza a kölcsönt, hanem kaptak az alkalmon, és átszavaztak a radikális republikánusokkal, megbuktatva így McCarthyt. Ezzel akarták demonstrálni, hogy milyen káoszhoz vezet a MAGA-republikánusok makacssága.
Már az is egy új szabály volt, hogy egyetlen képviselő benyújthatott elmozdítási javaslatot: ez volt Gaetzék feltétele annak idején, hogy egyáltalán megszavazzák McCarthyt.
Még az sem kizárt, hogy McCarthy visszatér a székébe.
🏛️ Kisebbség rémuralma? Így áshatja alá egy hangos, radikális kisebbség a néha még kompromisszumkész republikánus mag munkáját. Ez a szélső szárny összesen nyolc (8!) képviselőt jelent, ők szavaztak ellene, míg 202-en támogatták.
🇩🇪 Berlinben sem egyszerű kormányon lenni. Németországban Hessenben és Bajorországban tartottak választást a hétvégén. Nagy meglepetések nem következtek be, aminek a hírlevél e pontján lassan örülnünk kéne. A bajoroknál kényelmes 37%-ot hozott Markus Söder, míg Hessenben a konzervatív CDU nyerte meg a szavazást a 2018-as eredményét is túlszárnyalva. A tanulságok érdekesebbek a kormányon lévő koalíció szempontjából:
Mindkét helyen javított a radikális AfD a korábbi eredményein, de elmaradt a nemzeti szinten mért 20% fölötti átlagától, tehát nincs áttörés. Az eredményével ugyanakkor mindhárom szövetségi koalíciós pártot lehagyta a két választáson, és immár a nyugati tartományokban is érdemi versenyző.
Ideje megtanulnunk egy új német párt nevét, ez a Szabad Választók (Freie Wahler - FW), amely egy AfD és CDU közti, egyre sikeresebb jobboldali formáció. Az FW Bajorországban alighanem folytatja koalícióját a CSU-val.
A szövetségi koalícióban lévő Szabaddemokraták (FDP) ezúttal kiestek a bajor parlamentből, illetve az SPD is a történelmileg leggyengébb eredményét hozta.
Boris Rhein, a CDU hesseni miniszterelnöke kifejezetten Friedrich Merz pártelnök belső riválisának számít, így az országos CDU népszerűséget is meghaladó hesseni CDU-szavazatok fényében egy erős kihívó lesz. Kettejük közt az egyik meghatározó különbség, hogy Merz az AfD felé vinné jobbra a pártot, míg Rhein a régi centrista-merkelista vonalon mozog.
Bónusz ínyenceknek: a luxemburgi baloldal megbukott, a jobboldal kerülhet kormányra.
🇵🇱 A hétvégén lengyel választás lesz, a Partizán is készül egy – a szlováknál rövidebb – eredményváróval és egy másnapi összefoglalóval. Ha szerencsénk lesz, akkor jövő héten egy amerikai kitekintés bele fog férni a hírlevélbe – de erre már nem merek fogadni.