Sziasztok!
2024 első negyedévének – és a hosszú húsvéti hétvégének – a zárásaként tegyünk egy lépést hátra, és szemléljük egy pillanatra madártávlatból, hogy milyen információs turmixban keringünk félbevágott epermagként. Mielőtt ebbe belemerülünk, mentsd el a listádra a friss podcastot, amelyben a volt újságíró, jelenlegi berlini Public Affairs cégvezető Kalmár Szilviával beszélgetünk a lobbi és a demokrácia kapcsolatáról.
A lobbizás mennyire lehet része egy demokráciának? | Feledy Podcast #8 - Partizán Podcast | Podcast on Spotify
🔐 A közjó nyomában. Hiába töltünk sokkal több időt képernyők előtt (négyszer-ötször többet mobilozva, mint tíz éve), és hiába fogyasztunk valamivel több információt, nem feltétlenül lettünk okosabbak.
Klasszikus “a mennyiségi szint növekedése minőségi változást hoz” problémával állunk – vagy inkább ülünk – szemben. A politikusok szintén beszálltak az információs vihar gerjesztésébe. A belpolitika ezáltal kiterjesztette hatósugarát, amit mi polarizációnak élünk meg, ami a hétköznapban azt jelenti, hogy korábban nem átpolitizált témáknak adtak a politikai szereplők erős politikai asszociációt. (Már a bogárevés is politikai kérdés, de itt mindenki gondolja át, hogy számára mi volt a legmeglepőbb alkalom, amikor korábban semleges téma átpolitizálásába belefutott.)
Adott ország politikai csoportjai kommunikációsan lehatárolják saját táborukat, narratíváikkal igyekeznek befedni a táborukon belüli érdekkülönbségeket, miközben az ellenfél táborában új törésvonalakat akarnak húzni. Ez a mai hír-sebesség mellett nem kevés instabilitást szül, amit sokan nem restek kihasználni.
🌌 Az információs tér torzításának lehetősége minden korábbi korszaknál olcsóbb (ld. az újságírók nehézkes beszervezését a hidegháborúban vs. Facebookon való trollgyár jelenlét elérési számait). Ezt a nemzetközi ellenfelek kegyetlenül kihasználják.
Mára egy átlagos választó olyan információs cunamiban van, amiben pszichológiailag teljesen természetes és normális reakció, hogy burkot keres magának. Nem lehet ennyi mindent megszűrni, tényellenőrizni.
A pártok ilyen burkot kínálnak, amolyan identitás-esernyőt, törzsi szertartást, egy olyan filtert, amin garantáltan nem mennek át a narratívának ellentmondó tények.
A társadalom által közösen osztott valóságkép lényegében a múlté, valóságpárhuzamok alakulnak ki, élnek meg gond nélkül egymás mellett úgy, hogy közben ugyanabba a közértbe térünk be.
Ebben a közegben Moszkva és Peking rengeteget fejlődtek az információs műveletek terén. Az oroszok kifejezetten nem a stabilitást keresik, hanem a destabilizálás lehetőségét, ami ebben a környezetben számukra egy olcsó aszimmetrikus opció. (Aszimmetrikus = a támadó a befektetett erőforráshoz képest aránytalanul nagy kárt okoz.)
⚡ Egyre szofisztikáltabb információs műveletek zajlanak a fejünk körül élesben: a befolyásolás és a dezinformációs kampányok rendkívül hatékony fegyverek a demokratikus berendezkedésű társadalmakkal szemben, hiszen a többi demokratikus hang védelme miatt a szándékosan félrevezető hangok kivezetése is nehezebb. Eközben információsan visszatámadni a kínai tűzfal vagy az orosz közmédia hátországába finoman szólva nem egyszerű. Így viszont oda jutunk, hogy lassan semmi sem az az európai közegben, mint aminek látszik.
Mit tudunk tenni? A kisközösségek újrateremtésével az identitások helyben való újrafeltalálása (és nem virtuális pótlása), a mentális egészségünkre fordított nagyobb erőforrások és a kisebb társadalmi egységek felértékelése (lakóközösség, házasság, többgenerációs együttlakás, sportklub stb.) segítheti az autonóm egységek kialakulását és az információs higiénia organikus táplálását.
🖌️ Orrunk előtt a példa. Szándékosan maszatolnak politikusok az ukrán háború és béke kérdésével. Holott a kapituláció nem béke, az igazságos békéhez elkerülhetetlen lehet a háború, a háború nemcsak ott zajlik, ahol katonák lőnek, hanem például az információs és a kibertérben is. A háború köde (fog of war) amúgy se sokat enged a valódi helyzetből a képernyőnkre. De mi az érdekünk, itt Európában? Elkerülhető-e, hogy külföldi aktorok adják döntéshozók szájába a “saját” érdekünket? Teszünk-e eleget azért, hogy a saját érdek alulról felfelé módon valóban artikulálódjon?
Az ukránok visszaszorulásáról szóló hírek a valóságban azt jelentik, hogy Bahmut eleste óta pár kilométert tettek meg legfeljebb az oroszok, miközben dollármilliókat költenek arra Moszkvából, hogy Európában és Washingtonban elhintsék a defetizmust. Ha kapnának eszközöket az ukránok, védenék a hazájukat – és a 27 uniós hazát is.
Donald Tusk a múlt héten úgy fogalmazott, hogy
Európa számára. A kontinens realistább fele 2014 előtt is figyelmeztetett már az orosz fenyegetésre, de 2022-ig hiába hadonászott a piros zászlóval, az egyes kapitalista aktorokat és hiú politikusokat kiszolgáló ellenséges érdekek gond nélkül beépültek a kontinens döntéshozatalába.
Ez az interiorizáció az, amely még tovább rontja az érdekfelismerési képességünket Európa számos országában, mert saját nyelvünkön, ismerős módon tálalva – és nem oroszról történő rossz fordításokban – mondják el, hogy nekünk mégis az a jó, ha fáj.
Miért ne lett volna már 20 éve érdekünk az európai energiaunió, hogy közösen vegyünk gázt az oroszoktól? Vagy az, hogy a kínaiakat azonos arányú piacnyitásért engedjük be az EU-s piacra? Mégis leszalámizták Moszkvából az európai energiavásárlókat (akik jó pénzért ezt támogatták is), és Pekingen se kértük számon rendesen, hogy miért nincs reciprocitás a gazdasági kapcsolatokban, holott ezek a kérdések csak a belépők lennének a trivialitás világába.
Visegrad Post. Az Európai Parlament júniusi választása óriási teszt lesz a kontinens immunrendszerének. Több helyről hallani, hogy minden korábbinál magasabbra húzott védelmi falak mögött érezhetik magukat a polgárok. Valami tényleg megmozdult. A cseh miniszterelnök, majd belga kollégája és további szereplők jelentették be, hogy egy orosz finanszírozású, komoly propagandahálózatot féltucat európai felderítő szolgálat együttműködésével számoltak fel. Erről a HVG beszámolt magyarul: több országban – feltehetőleg Magyarországon is – politikusok készpénzt vagy kriptót kaptak azért cserébe, hogy hitelesítsenek orosz érdekeltségű médiafelületeket vagy narratívákat. Ez a legutóbbi nyomozás egy a sok közül, bár e listán úgy tűnik, nagyobb halak is feltűnnek: a szlovák volt belügy-, jelenlegi hadügyminiszter Kalinak, francia és belga szélsőjobbosok, EP-listás AfD-s, egyes szereplőkkel a magyar szélsőjobbnak volt közös biznisze korábban.
A politikusok mellett – akik így saját nemzeti buborékjukban rekreálták az európai ellenfél által kívánt narratívákat a háború idején – természetesen az üzleti élet és a közigazgatás is áldozatul esett hasonló műveleteknek az elmúlt 10-15 évben.
A múlt héten éppen az Europol felsővezetésének személyes aktái tűntek el, márpedig ezek mindig rendkívül érzékeny információkat tartalmaznak.
A német Wirecard-sagában a volt CEO, az osztrák születésű Jan Marsalek Moszkvának dolgozik alighanem új projekteken, viszont az általa és az FPÖ-s belügyminiszter, Kickl alatt okozott károkat még most tárják fel, épp a Nemzetbiztonsági Tanácsot is összetrombitálták. Legújabban oroszoknak dolgozó bolgár kémek akarták Angliából eladni többek közt az osztrák szövetségi rendőrfőnök és más vezetők mobiltelefonjának teljes másolatát.
Egy ország sem kivétel a hihetetlen intenzív nyomás alól, ahol külföldi aktorok hazai narratívába ültetik át a megvásárolt vagy megzsarolt együttműködők segítségével az ország számára amúgy kárt okozó hamis üzeneteket.
A legijesztőbb, hogy ezt az előző mondatot ugyanúgy le lehetett volna írni a Magyar Nemzetben, annyi különbséggel, hogy teljesen mást értenek a “külföldi aktoron”...!
🌍 Online világból offline fordulat. Néha egyszerűbb megérteni az ökoszisztémát, ha nem a sajátunkról van szó. Nézzük meg Afrikát. Igen, Afrikát! A kontinens biztonságával foglalkozó egyik agytröszt remek kutatása összesítette, hogy mely országokban kik finanszíroztak dezinformációs kampányt választások, puccsok vagy egyéb politikai bizonytalanság alkalmával. Tény, hogy az orosz zászlót e térképen legtöbbször ott fogjuk látni, ahol éppen a nyugatellenes puccsok lezajlottak, mivel a moszkvaiak a zavarosban halászást űzik a legjobban. (Így gyorsan tegyük hozzá: a puccsok nem az oroszok miatt robbantak ki, de ha már volt mit megkavarni, akkor megkavarták.)
📰 Ma dezinfó, holnap menekülthullám. Legalább 39 afrikai országban zajlott dezinformációs kampány. Egyes országok ebben kiemeltek, ahol arányaiban jóval több befolyásolási kísérletet indítottak: ezek tipikusan a már eleve sebezhető helyek, tehát ahol kis befektetéssel gyorsan és nagyot lehet nyerni (=új baráti rezsimet helyzetbe hozni). A műveletek 60%-a külföldi volt, élükön az orosz, a kínai, az emirátusok, a szaúdiak és Katar állt. Helyi politikai táborok, iszlamisták és junták viszik el a másik 40%-ot. Ezek között természetesen szövetségek alakulhatnak.
Afrika fontossága egyértelmű az erőforrásokért vívott küzdelemben, illetve a Nyugat maradék támogatóinak feldarabolásában, az ukrán gabonapiac leépítésében; de gondoljuk el egy pillanatra, hogyha az európai térkép hasonló felrajzolása megtörténhetne (nyilván szégyenlősebbek az öreg kontinensen), az hogy festene.
Nigerből éppen az amerikai katonákat is kidobják, pedig komoly drónrepteret építettek ki az elmúlt években. Csak hogy érezzük: az új katonai vezetők, orosz szirénhangok mellett, szakítanak a Nyugattal. Az amerikai kivonulás viszont tágra nyithatja a kaput az eddig visszaszorított ISIS-fundamentalisták és a szubszaharai migráció előtt, tehát Európában lesznek következményei.
A 18-29 éves amerikai fiatalok egyharmada rendszeresen híreket fogyaszt a TikTokon.
📵 TikTok visszaszámlálás. Az USA-ban zajló TikTok-betiltási vita ebből a szemszögből nézve igazán izgalmas. Adott egy kínai szoftver, amin százmilliós nyugati tömeg tölt napi sok órát, és még Biden elnök is felvonult rá a kampányával. Mégsem véletlen, hogy az amúgy teljesen kampányüzemmódban futó Képviselőházban is kétpárti (!) egyetértés volt abban, hogy eladásra kényszerítsék a TikTok amerikai üzletágának kínai tulajdonosát egy új törvénnyel, nemzetbiztonsági okokból. Most a Szenátusnál a labda. Ezt egyszer Trump megpróbálta elnöksége alatt, akkor nem járt sikerrel. Mégis érthető, hogy a sokféle szolgálat aggódva figyeli, amint amerikai TikTok felhasználók milliói (és különösen a fiatalok) egy kínai cég algoritmusán keresztül nézik a világot.
Váratlan fordulat volt az amúgy Kína-ellenességen nevelt republikánus tábornak is, hogy Trump pár hete a törvényjavaslat ellen foglalt állást. A jól értesült sajtó szerint az elnökjelölt egyik nagyobb kampánydonorja érdekelt a TikTokban mint befektető, és meggyőzte őt, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
Akármit gondolunk Trumpról és a TikTokról, legalább az USA-ban egyfajta vita kialakult a jelenséggel kapcsolatban, a nemzetbiztonsági immunrendszer legalább felteszi a kérdéseket, rámutat a kockázatokra, és annak tudatában kell politikai döntést hozni.
Európa ez ügyben nem egységes. Az ausztrál, új-zélandi, kanadai, belga és holland kormányzat, a dán védelmi minisztérium és a norvég parlament mind úgy döntött, hogy nem lehet TikTok a hivatali telefonokon, ahogy a brit minisztereknek sem. De nemcsak Európáról van szó: érthető módon Tajvan és az afgánok is betiltották, India 2020-ban 58 további kínai appal együtt becsukta, követte őt Nepál is a “társadalmi harmónia” végett.
Eközben a lakosság korhoz és párthoz képest látja veszélyesnek vagy éppen veszélytelennek a TikTokot.
♒ Cuba libre. A kacsa-teszt is egyre nehezebben alkalmazható, de azért néha javallott. Az USA-ban mégis 10 éve nem hajlandók elhinni a teszt eredményét a felső szinteken. A Havanna-szindrómáról van szó.
Közel 1500, a világ legkülönbözőbb pontjain szolgáló amerikai diplomata számolt be hasonló tünetekről 2014 és 2024 között: hirtelen szédülés, hányinger, éles hang, majd megmaradó fejfájás, gyakran orvosilag igazolható agyi trauma. Az első alkalommal nyilvánosan 2016 körül a kubai fővárosból számoltak be erről, de még 2023-ban is azt mondta egy belső bizottság, hogy nem létezik az egységes Havanna-szindróma.
Az áldozatok (akik gyakran családtagjaikkal együtt szenvedték el) régóta igyekeztek igazukat bebizonyítani. Most a The Insider és Christo Grozev által vezetett oknyomozás húzta össze a szálakat.
Nem is az a sokkoló, hogy a már a szovjet időszakban tesztelt akusztikus fegyvert sikerrel vetették be az amerikai diplomácia ellen 2014 (Krím annexiója) óta, hanem az, hogy az amerikai szervek mindvégig tagadásban maradtak.
Az amerikai orosz-specialisták következetes fizikai leépítése zajlott több helyen, a diplomaták megtizedelése. Az akusztikus fegyvert közelről alkalmazhatták, amely tartós agykárosodást okozott, sokaknak előrehozott nyugdíjazást, folyamatos egészségügyi ellátást tett elkerülhetetlenné, annyira szétverte a fejüket a fegyver.
Miért nem akarja a szolgálat beismerni? Színfalak mögött egy ideje már úgy tűnik a The Insider infói alapján, hogy kifizették a kártérítéseket, de a nagy beismerés mégis késik, így a tavalyi hivatalos panel sem találta bizonyíthatónak az összefüggést, hogy oroszok lennének a dolog mögött. Az oknyomozók most alaposan demonstrálták a kapcsolatot a GRU (az orosz titkosszolgálat) egy csapatával.
Merthogy ugyanaz a csapat, a 29155-ös egység vetette be az akusztikus fegyvert, amelyik a novicsok idegmérget használta Szergej Szkripáléknál Salisburyben, vagy amely a cseh és bolgár fegyverraktárak ellen követett el támadást, illetve amely többek közt a montenegrói puccskísérletért is felelős. Régi ellenfelek tehát a kémszcénán. Egy évtizedig nem látszott a kacsa kacsának?
Rövidhírek
Fordulat. Erdogan a nagyvárosokban veszített az önkormányzati választásokon, a CHP pedig győzedelmeskedett. A török elnök egyébként Varsóba készül, ebből is látszik, hogy pragmatikus a külpolitikájában, miközben otthon elkezdték büntetni a választók a gazdasági helyzet miatt.
Jared Kushner, aki nemrég még azzal öregbítette hírnevét, hogy a gázai övezet kipucolása után építhető tengerparti luxusingatlanokra tett utalást, most Belgrádban vágott nagy projektbe. Egész pontosan az 1999-es bombázásban érintett szerb védelmi minisztérium egykori komplexumát alakítaná át, amely azért minimum dupla csavar: egy amerikai mágnás a szerb vidéken, aki viszont épp jóban van Vucic köreivel…
Ursula von der Leyen oltásbeszerzéssel kapcsolatos eltűnt sms-ei miatt már az Európai Ügyészség is nyomoz – ez a választási szezonra sokaknál gondoskodik majd a magas vérnyomásról.
ENSZ Biztonsági Tanács: Az Észak-Koreára vonatkozó szankciók monitorozásának meghosszabbítását vétózta meg Moszkva. Az orosz szolgálatok részéről Nariskin látogatott Phenjanba, és egyébként a RUSI szatelitelemzése szerint pedig már orosz tankerek fordultak meg a koreai kikötőkben. Ez lehetett az egyik ellentételezés, amiért a szovjet típusú lőszerkészletből juttatott az oroszoknak Kim Dzsongun.