Úgy tűnik, hogy az immár száz éve a Nyugat bukását váró tábornak 2023-at is ki kell bekkelnie. Számos geopolitikai mozgás arra utal, hogy még van spiritusz a NATO-ban és az EU-ban. Éppen a háború, a klímaváltozás és a kínai kihívás lehet az, amely a korábbinál jobban összehozza a nyugati aktorokat. Még egy EU-NATO közös nyilatkozat is kerekedett, ami nagy diplomáciai lépésnek számít, bár elolvasva a 14 pontot senki se fog a szívéhez kapni.
Az aszimmetria éve. Az év újabb gázvezeték-robbanással kezdődött: Litvánia a Szovjetuniótól való függetlenedésekor elhunyt halálos áldozatokra emlékezett január 13-án, amikor egy gázvezetékből 50 méteres lángok csaptak fel. Egyelőre folyik a vizsgálat, hogy üzemi balesetről van-e szó. Az esemény előre jelzi, hogy 2023-ban mire számíthatunk. Az ukrán frontra újabb mobilizációval (és a sorkatonaság korhatárának bővítésével, tartalékosok kiképzésével) készülő Orosz Föderáció sok erőforrást fordít a NATO tagállamok közvéleményének és kritikus infrastruktúrájának megdolgozására. Az ukrán haderőnek nyújtott támogatás mellett készülni kell az aszimmetrikus hadviselésre. Amint Jack Murphy oknyomozó újságíró összefoglalójából látszik, a NATO-országok sem restek a fedett műveletekre orosz területen.
Hol a háború határa? Kijev részéről felmerült, hogy egyes kibertámadásokat háborús cselekménynek minősítsenek. Eddig az USA nagyon óvakodott ettől. Az oroszok a kinetikus támadásokat sokszor kísérik kibertámadással (erőmű, elosztó stb. ellen), és a megszállt területek lakosságáról is besöprik online az összes adatot, hogy az ellenállókat azonosítsák.
Ben Hodges, az amerikai haderő korábbi európai parancsnoka nemrég azzal borzolta a kedélyeket, hogy a német kikötők elleni kibertámadás simán megakadályozhatná az amerikai katonai segítség behajózását a kontinensre.
Emberek a tűzvonalban. A humanitárius fronton tovább folyik az ukrán lakosság terrorizálása rakétatámadásokkal. Csak Németországba 2022 során több mint egymillió ukrán jelentkezett menedékért, további negyedmillió más bevándorló mellett, így a 2015-ös merkeli rekordév adatai megdőltek.
Az ukrán gyermekjogi vezető, Daria Herasimcsuk adatai szerint eddig legalább 11 ezer gyermeket rabolt el Oroszország. Ez a genocídium alesete lehet, amikor gyermekek kiemelése és átnevelése révén törekszik egy hatalom egy adott népesség kiirtására.
Az EBESZ főtitkára, Helga Schmid figyelmeztetett, hogy az ukrán menekült nők és gyermekek különösen kitettek az emberkereskedőknek, számos esetet ismerünk már európai országokból. Az EBESZ becslése szerint évente 25-27 millió ember esik emberkereskedelem áldozatául globálisan, míg alig 10.000 esetet derítenek fel. Az elkövetők bevétele ötszörösére nőtt 15 év alatt, elérve az évi 150 milliárd dollárt.
Van jó hír is. számos orosz kém bukott le az egyre aktívabb európai elhárításnak köszönhetően. A leglátványosabb akciót megint a svédek hozták: helikopterrel szálltak le a stockholmi előkelő negyed villája mellett a speciális egységek, a szomszédok rémületére. Ha pedig a legsúlyosabb esetet nézzük, az alighanem a berlini: december 21-én tartóztatták le a német hírszerzés egy vezető beosztású emberét, Carsten L.-t, mivel a vád szerint az oroszoknak fuvarozott számos információt. Szépséghiba: valószínűleg egy partnerország segített a németeknek megtalálni a belső árulót. Mégis jó hír: legalább ezúttal léptek a hatóságok, és nem vártak két évet (mint a novicsok idegméreg-alapanyaggal kereskedő cég esetén).
Sarkkörön túli rakétázás. Eddig az európai űripar kénytelen volt a dél-amerikai Francia Guinea területéről felküldeni az űrrakományokat, most végre európai területről lesz ez lehetséges. Svédország adja nemsokára az európai műholdak új felbocsátási helyszínét. XVI. Károly Gusztáv svéd királytól Ursula von der Leyenig sokan felvonultak a szalagvágáson. Az Esrange Space Center-ből egyelőre 1000 kg alatti szatelitek juthatnak majd fel.
Az űrközpont avatása az uniós svéd elnökség kiemelt eseménye volt, a hivatalos meghívóban is réteges öltözködést ajánlottak.
A katona, az oligarcha és a rektor. A cseh elnökválasztás második fordulójába Petr Pavel tábornok és Andrej Babiš ex-kormányfő jutottak tovább. Nerudová rektorasszony kiesett. Babišt a három ellene folyó eljárásból az egyikben felmentették épp a választás előtti héten, illetve ügyes kampányszervezést mutatott az is, hogy Macron fogadta az Élysée palotában, ami meglehetősen erős támogatást jelent számára. Bár egy frakcióban ülnek az Európai Parlamentben a pártjaik, valószínűleg ez inkább az oroszbarát francia külpolitika és a pragmatikus Babiš közti megértésnek szólt.
Hírek, narratívák, keretek
Nem mindegy, hogy hogyan olvassuk majd a híreket Pekingből a következő hónapokban. Mi volt eddig?
Kínában az utóbbi bő három évben:
A koronavírus-járványra hivatkozva három évre bezárkóztak, drákói korlátozásokkal és lezárásokkal kezelték a járványt,
A növekvő pénzügyi kockázatok miatt erősen korlátozták az ingatlanhitelezést,
Megrendszabályozták a nagy technológiai és online vállalatokat, miután azok túl nagyra nőttek, túl sok adatot kezdtek begyűjteni, és már az állami pénzügyi rendszernek is fejére nőttek,
Hszi Csin-ping pártfőtitkár Mao Ce-tung ideje óta példátlan egyszemélyi hatalomra tett szert,
Elkezdtek stratégiai partnerségről és végtelen barátságról beszélni Oroszországgal,
a kínai tőke ellepte a fejlődő világot,
a diplomáciai beszélő fejei pedig a nyugati világ gyalázásával voltak elfoglalva.
Ehhez képest az utóbbi hetekben már arról szólnak a hírek, hogy teljesen feloldották a járványkezelést; nagyot enyhítettek az ingatlanpiaci korlátozásokon, kiengedték a büntiből a techcégeket, a kínai tőke hódítása megtorpant; a külügy legvérmesebben csaholó “farkasharcosait” is félreállították, és a kínai diplomácia Európa felé azt próbálja eladni, hogy távolságot tart Oroszországtól.
A magyarázatok (narratívák) tág spektrumon mozognak, viszont ne legyen kétségünk afelől, hogy az ezekből generált cikkekkel lehet majd találkozni a sajtóban, attól függően, hogy a szerző melyik iskolát vallja magáénak:
A kínai rezsim kommunikátorai szeretik azt hangoztatni, hogy az imperialista nyugati sajtó és politika nem érti a kínai politikát, emiatt az előző évek lépéseit az állam szerepének növelésére vonatkozó stratégia részeként értékelték, ám valójában pragmatikus szakpolitikai lépésekről volt szó.
Ezzel szemben az „imperialista” nyugati elemzők egyik népszerű magyarázata, hogy az elmúlt három év szigora leginkább Hszi hatalmi bázisának megszilárdításáról szólt, és most, hogy bebetonozta magát, a pártfőtitkár már hajlamosabb hallgatni a szakpolitikai tanácsokra, azaz egy természetes konszolidációról van szó.
Egy másik elmélet, hogy az állami kontroll erősítése visszaütött: a kínai techcégekkel szembeni szigor a fokozódó amerikai technológiai versengés közepette visszavetette a 21. század fő húzóágazatát; az ingatlanpiac pénzügyi konszolidációja megtépázta a növekedést és a kínai középosztály megtakarításait; a járványkezelés elfojtotta a belső keresletet; a “farkasharcos” diplomácia pedig hozzájárult a nyugati világ külpolitikai összezárásához, ami ellentétes Kína érdekeivel. A kínai növekedés az 1970-es évek óta nem volt ilyen gyenge, ami a társadalmi és politikai stabilitásra is veszélyt kezdett jelenteni. Ebben a helyzetben a korrekció elemi érdeke volt Hszinek.
Mindez nem is olyan hirtelen történt: a diplomácia hangnemét már tavasszal elkezdték letekerni, a techszektor pórázát hónapok óta lazítják, az ingatlanpiacot jóval korábban elkezdték megtámasztani; és a Covid-politikán fokozatosan lazítottak, még ha annak feladása elég hirtelenre sikeredett is.
Egyesek pedig azt is kiemelik, hogy a hátraarc sok területen egyelőre mérsékelt, és inkább taktikai, mint stratégiai jellegű. A techszektor továbbra is óvatos, az állam sok területen csak látszólag vonult vissza (sőt a nagy techcégekben tulajdonosként is elkezdett megjelenni); az állam gazdasági befolyásáról szóló szónoklatok egyáltalán nem tűntek el; az Oroszországtól való távolodás a gyakorlati lépések terén egyáltalán nem látszik; az Európa felé kommunikált enyhülés pedig Japán és Dél-Korea irányában nem materializálódott.
Nem volt eddig se könnyű Kína ügyében tájékozottnak lenni, idén se ígérhetünk mást. Nézzük, mi történt a pirkadatra váró Nyugat erőközpontjában, az USA-ban.
Megint olyan titkosított iratok kerültek elő egy garázsból, amelyek amúgy el sem hagyhatták volna a Fehér Házat. A történet főszereplője most nem Donald Trump, hanem Joe Biden. A dokumentumokat először az otthonában fedezték fel ügyvédei, akik azonnal jelezték ezt a hatóságoknak. Az ügy kivizsgálására egy független szakértőt jelöltek ki, Biden pedig Trumptól eltérően mindenben együttműködik.
Eközben Fumio Kishida japán miniszterelnökkel beszéltek a Fehér Házban, a két ország katonai szövetségét tovább erősítve, a téma Kína ellensúlyozása volt. Mexikói kollégájával pedig az illegális migráció, valamint a déli határ felől érkező és az Államokban a kábítószer-túladagolások miatti halálozások nagy részét okozó fentanil-csempészet visszaszorítása volt terítéken.
A Trump Organizationt 1,6 millió dolláros, azaz a törvény által megengedett maximális pénzbírság megfizetésére kötelezte a bíróság – egyebek mellett – adócsalás elkövetése miatt. A cég pénzügyi igazgatója, aki korábban bűnösnek vallotta magát és tanúskodott is az eljárásban a szervezet ellen, 5 hónap börtönbüntetést kapott.
George Santos republikánus képviselőről, aki korábban bevallotta, hogy származásáról, iskoláiról, korábbi munkahelyeiről egyaránt hazudott választási kampányában, majd végül mégis letette a képviselői esküt, most az derült ki, hogy piramisjátékkal jutott nagyobb összegekhez, valamint megszegte a kampányfinanszírozási előírásokat is. Santos azt nyilatkozta, hogy csak akkor mond le mandátumáról, ha az a 142 ezer amerikai kéri erre, akik rá szavaztak.